Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Fitz Jenő: Francia metszet Székesfehérvár 1601. évi ostromáról. – Le siege de Székesfehérvár en 1601 sur une gravure française. VIII–IX, 1967–68. p. 149–154. t. XLVI.

lemre méltó, hogy félkör alakú szentélye beleépült a várfalba. Ugyanígy látjuk a hadmérnök felvételen is. Itt azonban legfeljebb a Mátyás-kápolnáról lehet szó, amelynek építésekor annak idején Mátyás király egy darabon lebonttatta a várfalat.

37 Közel a Palotai kapuhoz, északkelet irányban tőle a városban másutt látható laza házsorok helyett sűrűn összeépített háztömböt látunk, közepén templomra valló két toronnyal. Ez a háztömb, a két torony metszetünkön a királyi palota épületeit jelölik. Az épülettömb ábrázolásának hitelességét egyelőre nem tudjuk ellenőrizni, mivel a királyi palotáról megbízható képünk vagy leírásunk nincsen. Az említett korabeli rajzon egy tornyot látunk a palota helyén, de tornyosnak rajzolta a legtöbb korabeli metszet is. A Palotai kaputól délkeletre, szemben a nagy réssel egy másik egytornyú templom magaslik ki a hozzáépített házak közül. Ez a templom a mai székesegyház helyére tehető, ahol, mint másutt megállapítottuk, Székesfehérvár középkori plébániatemploma, a Szent Péter és Pál templom állott.

38 Metszetünk a templomot egy toronnyal ábrázolja, annak azonban a tornyokban talált gótikus ablakkeretek alapján két tornya volt. Végül a metszetnek a váron kívüli topográfiai adatairól kell megemlékeznünk. A törökök két temetőjét a metszetek rendszeresen feltüntették, sőt az Ortelius-metszet a nagyobbik temetőt az Ingovány külváros, akisebbiketa Budai külváros közelében tüntette fel. Francia metszetünkön a nagyobb török temetőt az Ingovány külvárosban láthatjuk, a kisebbet a Budai külvárostól megleheDans son ouvrage intitulé "Histoire universelle des guerres du Turc depuis Van 1565 jusques a la trefue faicte en Vannée 1606", Montreulx publie une gravure sur le siège de Székesfehérvár en 1601. A rencontre des illustrations allemandes contemporaines, qui donnent une représentation imaginaire ou perspective du siège et de l'enlèvement de la forteresse, cette gravure illustre les phases de la bataille qu'elle place sur un plan authentique.

4 Non seulement apporte-t-elle à l'hisoire du siège des compléments en détails ignorés jusqu'ici, mais elle offre la possibilité de toute une série d'observations substantielle concernant la topographie de la forteresse, et b'hstoire de sa construction. Au cours de la guerre qui dura quinze ans, les armées de l'empereur ont plus d'un fois tenté de reconquérir Székesfehérvár, toutefois ce n'est que le siège de 1601 qui apporta finalement le succès. L'armée composée de 28 361 Autrichiens, Tchèques, Bavarois et Vallons,

6 commandé par PhilippeEmmanuel de Lorraine, duc de Mercoeur, assiégea de trois côtés, du nord, du nord-ouest et du sur (du côté des chemins desortie de la forteresse) la ville bien protégée par des marais étendus et trois faubourgs fortifiés. Les armées chrétiennes s'emparèrent des faubourgs dès le cinquième jour du siège. Au lieu de s'attaquer aux épaisses murailles, d'un accès difficile, le général Russwurm, à la tête de mille hommes, franchit, à la faveur de la nuit, le marécage considéré impraticable, et surprit à l'aube le faubourg de Sziget, que seul le marécage défendait de l'ouest. La gravure représente la deuxième phase du siège. Maître des faubourgs, l'armée impériale, s'attaque à la fortresse intérieure. Les batteries de canons ont déjà ouvert de larges brèches dans la grande barbacane qui défendait la porte de Bude et dans la muraille au sud de la porte de Palota. La 37DERCSÉNYI D.: A székesfehérvári királyi bazilika. (Bp. 1943, 167. p.) 60. 38 FITZ J.: Fehérvár 1 (1955) 64. 39 Az István Kirájy Múzeumban, leltári száma 3346. tősen távol, északra, a széles mocsár szélén. Az Ingovány külvárosban levő temetőt a Szeder-utcában talált sírleletekkel tudjuk hitelesíteni.

39 A Budai külvárostól északra levő török temető helyének meghatározását megkönnyíti az a bitófa, amelyet metszetünkön a temető déli végénél láthatunk. 1826. évi térképünkön a Moóri Úttól keletre, A Sörpintze Temetőtől északra látjuk az Akasztófát. A két temetőn és az akasztófán kívül egy gémeskút azonosítható mai megfelelőjével. Ez a kút metszetünkön a Budai külváros északkeleti sarka közelében van. (Ugyanide helyezi az Ortelius-metszet is.) Ez a kút vitathatatlanul a középkori eredetű Királykút. Montreulx metszetének az 1601. évi ostrom története és Székesfehérvár törökkori helyrajza szempontjából kiemelkedő fontossága van. Nemcsak az eddigi szórványos és sokszor homályos adatokat foglalja össze, egységes képbe, nemcsak a kétségekre és a problémák jelentékeny részére ad kielégítő megoldást, de számos kérdés felvetésével mintegy kijelöli a helytörténeti kutatás következő feladatait is. Ezek a megoldásra váró kérdések java része azonban már nem tisztázható történeti módszerrel és a történeti kutatás eszközeivel: oklevelek, metszetek, alaprajzok, leírások lényeges vonásokat aligha fognak az itt adott képhez hozzátenni. Ami tisztázásra vár: a várfalak topográfiája, a falak szerkezete, az átépítési periódusok, a külvárosok védelmi berendezései, a palánkfalai, várárkai, bástyái, az elpusztult épületek, temetők — csak régészeti feltárás útján szólaltathatók meg. Székesfehérvár, 1955. Fitz Jenő gravure montre les tentes des assiégeants non seulement su l'emplacement du camp original, au nord du faubourg de Bude (la désignation de la gravure confond le faubourg de Bude et le faubourg Villa Nova), mais aussi dans le faubourg Ingovány (Marais, l'ilot qui se trouve au bas de la gravure, à gauche), où l'on voit deux groupements tentes, et un troisième dans la Villa N о v a.

16 Il est intéressant que le nombre des groupements de tentes, voire le nombre des tentes elles-mêmes, est proportionnel à la force des armées assiégeantes et de toute l'armée. De même, la disposition des troupes en marche à l'assaut est telle qu'elle avait été en réalité. (Cf. les troupes énumérées à la page 8, devant les portes de Bude et de Palota). La dernière phase du siège est illustrée par les incidents qui se déroulent à l'intérieur de la forteresse. Tandis que l'artillerie, placée dans les deux portes et les fortifications du sud de la forteresse, est engagée dans une lutte corps à corps avec les assaillants, l'intérieur de la forteresse déjà est la scène d'événements ultérieurs : les soldats pémétrés par les brèches envahissent les rues, se battent avec des Turcs qui résistent, tandis que d'autres Turcs prennent la fuite par les vastes marécages. L'histoire du siège de l'an 1601 à part, la gravure de Montreulx est d'un intérêt particulier en ce qui regarde la topographie de Székesfehérvár aux temps turcs. Les fortications, les tours de la forteresse et des faubourgs, les lices qui s'alignaient au-delà du fossé et les petites contre-gardes placées pour couvrir les portes, sont plus riches en détails que ne le sont levées des ingénieurs militaires contemporains. La fidélité topographique s'étend jusqu'à la disposition des rues et des édifices principaux de la cité, de la basilique royale et du château royal en flammes, voire de bâtiments moins importants, tels que le Királykút (Puits du Roi) ou la potence. Ce sont précisément ces détails minutieux qui amènent à supposer que l'auteur de la gravure était non seulement en possession d'un excellent plan de génie de la forteresse, mais encore qu'il connaissait la scène à fond, et avait peut être même pris part au siège de la forteresse. /. Fitz LE SIÈGE DE SZÉKESFEHÉRVÁR EN 1601 SUR UNE GRAVURE FRANÇAISE 154