Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bojár Iván: Le pilier de pierre de Székesfehérvár. – A székesfehérvári kőpillér. VIII–IX, 1967–68. p. 43–52. t. VI.

A SZÉKESFEHÉRVÁRI KŐPILLÉR A székesfehérvári István Király Múzeumban látható kétoldalán faragott kőpillér egy székesfehérvári ház bontásából került elő.

1 E kőpillér hazánk népvándorláskori emlékanyagának egyik legérdekesebb darabja.

2 A kő előlapján középen körbefoglalt vízszintes-szárú Krisztus monogramot látunk, fölötte két egymást keresztező delfint, a farkak metsződése között pávatollat, fent a bal sarokban kisebb halat, ezek alatt rákot, csigát és szépiát. A monogram alatt nagylevelű cserje tölti ki a teret. A hátoldalon egymásbafonódó hatszirmú rozettákból alakított minta alkotja a díszítményt, a lándzsaalakú szirmok közepén kis körülfúrt gömbökkel páros levelek között. A hát mező négy sarkát hármas levelek töltik ki. Az első és a hátlap kereteit. (V—

VI. t.) Az analóg emlékek és szövegek egybehangzó tanúsága szerint a székesfehérvári pillér halai pisciuli secundum 'faévv nostrum Iesum Christum, amelyek a bűn tengerében élnek, tisztátalan állatok — polip, rák, csiga — között. Míg az utóbbiakat a lélekhalászok kidobják hálóikból, a tiszta halak a megvilágosíttatás (photismos = pávatoll) révén Krisztushoz (monogram és szőlőtő) jutnak el. Ha a hátlap ornamensének a díszítőszándékon túl szimbolikus jelentése is van, akkor az a Sol-Lux értelemben a photismosxa., esetleg Krisztusra, mint „megvilágosítóra" (ld. a keresztek középpontjában levő rozettákat) vonatkozik. A monogram alatt levő növény nem életfa, nem a bűnbeesés fája, hanem szőlőtő. Az előlap szimbolikája alexandriai körben született és bizánci közvetítéssel került északra. A rozetta-motívum keleten és nyugaton egyaránt megtalálható, keleti eredete azonban világosan kielemezhető. A germán anyagba csak a déli kultúrkörrel, illetve a keltákkal való érintkezés révén került. A történeti tények ellene mondanak annak, hogy az V., vagy a VI. századra keltezzük kőpillérünk keletkezési idejét. Semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, amely Pannónia északkeleti részében keresztény kőépület építése mellett szólhatna. Stíluskritikailag vizsgálva kitűnik, hogy sem a rómaiprovinciális, sem a bizánci-ornamentális művészet keretébe kőemlékünk nem illeszthető. A laposrelief és a rovástechnika, valamint az ornamentális szemléletmód és az elbeszélés reális tendenciájának hiánya a germán jellegű emlékek körébe sorozzák, mégpedig a VIII. század közepe utáni időre. Ezzel megkaptuk a kő keletkezési idejének alsó határát, amely legkorábban a IX. század elejében jelölhető meg. Keletkezése valószínűleg Nagy Károly hódítása után meginduló építőtevékenységgel kapcsolatos. Nagy Károly Regensburgban megerősítette Pippin térítési körzetbeosztását, amely szerint Salzburg a Rába—Dráva— Duna által bezárt háromszöget, a Balaton környékét kapta a Duna—Dráva szögig. A nyugati részt Passau, Krajnát és a Dráva—Száva közét Aquileia gondozására bízták. A székesfehérvári pillér eredet-helye a karolinggermán kulturális expanzió hatáskörébe került. Hogy frankok építették-e a templomot, amelyből pillérünk származott és hogy hol állt ez a templom, olyan kérdések, amelyekre talán a továbbiak adnak választ. Bojár Iván 53