Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)
Tanulmányok – Abhandlungen - Bándi Gábor: Remarks on the History of Research in the „Vueedol Problem”. – Megjegyzések a Vueedoli-kérdés kutatástörténetéhez. VIII–IX, 1967–68. p. 23–33.
MEGJEGYZÉSEK A „VUCEDOLI-KÉRDÉS" KUTATÁSTÖRTÉNETÉHEZ A „vucbdoli-kérdés" kutatástörténetének áttekintése, az anyag rendezése, az elterjedés, eredet és időrend problémáinak vizsgálata megadják a lehetőségét annak, hogy e nagy területen elterjedt, több időhorizontra és etnikai csoportra bontható kultúra jövő kutatását egységesebb szemlélet és elv alapján dolgozhassuk fel. A jugoszláviai, ausztriai, szlovákiai és magyarországi leletcsoportok irodalmának egyeztetése alapján a kultúrát a következő — véleményünk szerint alapvető — szempontok szerint foglalhatjuk össze, a nagyobb méretű és részletes feldolgozások alapjaként. 1. A Kárpátmedence területén a nagykiterjedésű, déli eredetű aeneolitikus vagy rézkor-végi Baden—Péceli kultúra népével számolhatunk az i. e. 1900 táján bekövetkezett új D—DK-i népvándorlás előtt, mint alaplakossággal. Természetesen e kultúra különböző, egymástól bizonyos fokig eltérő csoportjai más és más alapszituációt teremtettek az új lakosság számára. 136 2. Az i. e. 1900-tól megindult korabronzkori parasztkultúrák vándorlása a Balkán félszigeten keresztül több útvonalon történt a Kárpátmedence felé. A Morava— Drina—Duna útvonalon érkező nyugati ág, elérve a Kárpátmedencét, DK—ÉNy irányban terjeszkedett szét, és Baden—Kostolac alapokon kialakult a Lasinja—Somogyvár—Zók csoport. Ennek a csoportnak megjelenése, illetve kialakulása jelentette a Kárpátmedence DNy—Ny-i térségében a korai bronzkor kezdetét, mely a KözépHellasi I időszakkal párhuzamosítható. 3. A D—DK irányú hullám keleti ága minden valószínűség szerint az Alduna-vidékéről érkezett s a makói csoport kialakítása mellett aktív összetevője lett a Drina— Duna vonaltól nyugatra kialakuló Lasinja—Somogyvár— Zók csoportnak. Munténia—Olténia és Erdély korabronzkori kultúrájának kialakulásában is ez a közvetve keleti népesség közreműködése figyelhető meg a Nyugatkárpátmedencét érintő jelentős balkáni népcsoportok benyomulása mellett. E történelmi változások eredménye lett tehát a Glina III— Schneckenberg csoport s talán ennek az ágnak volt legjelentősebb szerepe a Nyírségi csoport kialakulásában is. 72 " 73 , 114134 4. A makói csoportból, viszonylag rövid időn belül, — a következő új népeket hozó déli hullám, a Pitvaroscsoport északi irányú terjeszkedése folytán, — a Nagyrévi kultúra alakult ki a Duna—Tisza-közi területeken és a Mezőföldön. 141 5. A DK-európai korai bronzkor második felében a Kárpátmedence nyugati térségét különböző litzenkerámiás csoportok szállták meg É—ÉNy irányból. Először a Cseh—Morva medencében, majd Szlovákiában és Burgenlandban foglalták el a korábbi Glockenbecher és makói csoportok területeit, majd az Alpok keleti peremterületein D felé nyomulva ÉNy-Jugoszláviában is feltűntek kisebb csoportjaik. Ny-Magyarországra érkező elemeik is lassan elfoglalták a Lasinja—Somogyvár—Zók csoport területeit. Ennek az általános nagy népmozgásnak hatására ez utóbbi csoport életében, a különböző területeken eltérő változások következtek be. A lakosság egy része kitérve a támadás elől visszahúzódott, így a Dráva— Száva között élő népek a Duna—Dráva-szögben és a Bosznia—hercegovinai hegyek között tovább megőrizték önállóságukat a magaslati telepeken. Ezek a két területen alakult ki a Vucedol-csoport, mely az ÉNy-jugoszláviai területeken élő őslakosságon kifejlődött Litzenkerámiás csoporttal együtt már a középső bronzkor időszakát jelentette a területen. Ny-Magyarországon a Lasinja— Somogyvár—Zók csoport népi alapjain és hatására a benyomuló Guntramsdorf—drassburgi népesség a Dunántúli mészbetétes edények népe kultúráját alakította ki a korai és középső bronzkor fordulóján. 142 _147 A több évtizedes kutatástörténet adatainak rendezése és értékelése alapján tehát a különböző elnevezésekkel szereplő nagy korabronzkori kultúra nagyjából két időhorizontra bontható, ethnikai csoportjai különböző területeken és időben elkülönülten éltek. A kultúra, illetve nép nevének egységes használatára ezek szerint egyik csoport elnevezése sem alkalmas, s találni kell valami olyan közös vonást, vagy fogalmat a nép megnevezésére, amelyben valamennyi rokon etnikai csoport laza konglomerátuma belefér és további terminológiai félreértéseket sem okoz a jövő kutatásaiban. Bandi Gábor 3 33
