Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: L. Valerius Valerianus cursus honoruma. VIII–IX, 1967–68. p. 290–292.

ték katonai erényeit. Valószínűnek tarthatjuk, hogy állomáshelyén néhány évi szolgálat után gyökeret verhetett, itt is nősülhetett, feleségéről ugyan semmiféle adatunk nem maradt. Otthoni, rokoni kapcsolatairól semmit sem tudunk, a nagy távolság miatt ezek évek múltával nem lehettek jelentősek. Hogy csak névrokonságban állt, vagy valamiféle vérségi szál is fűzte M. Aurelius Heraclitushoz, aki 201-ben procurator publici portorii vectigalis Illyrici per Moesiam inferiorem et Dacias trés (CIL III 781 =D. 423; Ann. Ép. 1927:34), majd Mauretania Caesariensis procuratora volt (Ann. Ép. 1927:24), nem dönthető el. A procurator, aki valamivel idősebb lehetett, úgy látszik, semmiféle hatással nem volt az intercisai centurio sorsának alakulására. Valószínűleg ő vetette meg a Severus-kor gazdasági fellendülése idején a Heraclitus-ház későbbi vagyonának alapjait, feltehetően a domus Heraclitiana — ház és földbirtok — megszerzése is az ő műve volt. A 210-es években, amikor idősebb fia megkezdte katonai pályáját, mint centurio már Intercisa katona-társadalmának vezető rétegéhez tartozhatott. A következő nemzedékben kifejezésre jutó összetartozás, az apai, a szülői házhoz való ragaszkodás is elsősorban neki szólt és lehetséges, hogy a további emlékek elmaradása a 240-es években halálát, az intercisai kapcsolatok megszakadását jelzi. A családdal összefüggésbe hozható feltűnően nagy számú feliratos kő túlnyomó többségében a 230-as évekből való. Faragásának stílusa alapján legkésőbbi Aristius Fortunatus sírköve lehet, (ERDÉLYI G. : op. cit. 193.) a század közepe tájáról. Ez valószínűleg csak részben utal a család gazdasági fénykorára: az apai vagyont ebben az időben tehették még teljesebbé a második generáció feltörő tagjai. De nem kis része lehetett a sok kő állításában a második Heraclitusnak. A családi házhoz való szívós ragaszkodása otthonától távol töltött pályáján nyilatkozik meg oltárain, amelyek ugyanakkor az otthoni világtól való elszakadását is elárulják: Hercules, akinek Intercisában feliratot szentelt, idegen ebben a környezetben és nem is a Pannóniában különlegesen tisztelt Herculest ismerhetjük fel benne (Hommages á Albert Grenier, Collection Latomus 58, 1962, 632—638.). Az intercisai Heraclitusok késő Severus-kori feliratai a család virágkorára és némi visszatekintéssel korai történetére vet fényt. A Heracliti további sorsáról a következő évtizedekben, amikor a birodalom, de különösen a dunai tartományok a hosszantartó válság, a háborúk sorozata és a teljes gazdasági leromlás felé haladt, már semmit sem tudunk. Fitz Jena L. VALERIUS VALERIANUS CURSUS HONORUMA M. Avi-Yonah: Lucius Valerius Valerianus, Governor of Syria-Palaestina. Israel Exploration Journal 16 (1966) 135-141. Scheiber Sándor: A Pannóniából indult Lucius Valerius Valerianus „cursus honorum"-a Caesareában. AÉrt. 94 (1967) 59-61. Ballá Lajos: Zu einer neuen ritterlichen cursus-Inschrift. Acta Classica Univ. Scient. Debrecen 3 (1967) 85—87. L'Année Épigraphique 1966: 495. A caesareai felirat az utóbbi évek egyik legjelentősebb epigráfiai emléke. Amellett, hogy Septimius Severus korának új fontos dokumentumát láthatjuk benne, a pannóniai kutatás szempontjából is figyelemreméltó. A lovag pályája kezdetén Pannóniában előbb egy ismeretlen cohorsot, majd a cohors I (milliaria) Hemesenorumot vezényelte. Bár a felirattal rövid idő alatt két magyar szerző is foglalkozott és észrevételek hozzáfűzésével az Année Épigraphique is közreadta, nem látszik indokolatlannak, hogy a fontos felirattal e helyen ismét foglalkozzunk. Az izraeli munka ugyanis nemcsak teljességgel dilettáns szülemény, amely hemzseg a hibáktól és félreértésektől, de a kőemlék leírásában olyan félrevezető megállapítások is helyet kaptak, amelyek az értő szakembereket is a monstrum elfogadására kényszerítették. A felirat szövege a következő: L. VALERIO. VALERIANO SYR. PALAEST. PROVIN. PRAEPOSITO. SVMME MESOPOTAMENAE. AD PRAEPOS. VEXIL. FELICIS VRBIC. ITEMQ. ASIANA HOSTES. PVBLICOS. PR PEREGRINARVM. ADV PROC. CYPRI. PRAEF. A. CAMPAGONVM. IN DAC. MILIARIAE. HEMESE. PANONIA. PRAEF. CHO PANNÓNIA MEVIVS ROMANUS 7 F.C.ANTONINIANAE R. EIVS. VIRO BILI M. Avi-Yonah feloldása így hangzik: L(ucio) Valeria Valeriano / Syr(iae) Palaest(inae) provin(ciae) j praeposito. Summfaje / Mesopotamenae ad(iutori). j Praeposito vexil(lationis) felicis / urbic(ae) itemq(ue) Asiana(e) I peregrinarum adv(ersus) / hostes publicos p(opuli) R(omani). I Proc(uratori) Cypri. Praef(ecto) a[lae] / Campagonum ind< i>g(enorum). / (Praefecto cohortis) miliariae Hemese(norum) /Pan(n)onia(e).Praef(ecto) coh(ortis) / [ ] Pannónia (rum) / [ ] Mevius Romanus (centurio) I [legionis VI] f(idelis) c(onstantis) Antoninianae I [strato]r eius viro / [ ]bili. Sem a feloldással, sem a hozzá fűzött kommentárokkal nem érdemes hosszabban foglalkoznunk. A szemet szúró hibák egy részét — így a 10. sorban javasolt ind< i>g(enorum) feloldást a nyilvánvaló in Dac[ia] helyett, all. sorban (Praefecto cohortis) helyett, mivel a hemesai segédcsapat köztudomás szerint ezres létszámú volt (tribuno cohortis) -t kell olvasnunk — a kutatás már helyesbítette. A felirat datálásával kapcsolatban mondottak közül is csak egyet emelünk ki, amely alapvető tájékozatlanságra vet fényt. Ez Valerianus cyprusi procuraturája. A szerző ezzel kapcsolatban a következőket írja: „We know the 290