Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Irodalom – Beschprechungen - Makkay János: Anton Moortgat, Tell Chuera in Nordost Syrien. Bericht über die vierte Grabungskampagne 1963. VIII–IX, 1967–68. p. 279.

dési fokozatnak megfelelően esetleg más és más területi egységek. A fejlődés menetében az időtényezővel párhuzamosan tehát visszaesés nem képzelhető el, de az igen, hogy egyes területek, amelyek egy adott korban a fejlődés élén jártak, később lemaradnak egy olyan másik mögött, amely ugyanarról a kulturális szintről fejlődik tovább, ahol az előbbi — bár létrehozásában döntő szerepe volt — lemarad. Mint egyetlen példát, csak Anatólia chalkolithikus kultúráit idézzük, amelyek az 'Ubaid kor valóban robbarásszerű felbukkanásakor és kiterjedésekor messze lemaradnak, bár e robbanás sok feltételének létrehozásában közreműködtek vagy egyenrangúak voltak. A szerző tehát Mezopotámia és Mexico példáján végzi el összehasonlító vizsgálatait, részben egyéni tudományos felkészültségéből kifolyólag, részben azért, mert e két terület nagy időbeli és térbeli távolsága miatt sokkal jobban kiszűrhető az egyes párhuzamosságok esetében annak a lehetősége, hogy genetikus összefüggésekről, hatásokról van szó, nem pedig egymástól függetlenül, szabályszerűen létrejövő állapotokról. (Ami önkéntelenül felmerül például Mezopotámia és Egyiptom viszonylatában is elsősorban, de talán még inkább Mezopotámia, Irán és India esetében.) Végeredményben abban ANTON MOORTGAT: Teli Chuera in Nordost-Syrien. Bericht über die vierte Grabungskampagne 1963. Wiss. Abh. der Arbeitsgem. für Forschung des Landes Nordrhein-Westfalen, Band 31. Westdeutscher Verlag, Köln und Opladen, 1965. 53 lap, 36 kép, 6 térkép ill. alaprajz. Északkelet-Szíriában a Max Freiherr von Oppenheim alapítvány támogatásával több éve folyik A. Moortgat és munkatársainak ásatása a Chuera halmon. 1963-ban volt a negyedik ásatási évad. Ekkor a két halomsorból álló település több helyén folyt kutatás, például B. Hrouda folytatta az 1. és 3. sz. kőépületek feltárását. 1963-ban sem fejeződött ez be, de újabb adatokat nyertek keltezésükhöz, elsősorban egy olyan pecsétlenyomat formájában, amelynek párhuzama a khafajah-i ovális templom leleteiből ismert, és Mesilim korába keltezhető. Az 1963-as évad legfontosabb felfedezései az ún. „kleiner Antentempel" feltárása közben születtek. Ez a templom egy 50—100 méter átmérőjű különálló halmon fekszik, és ez a halom egyben az egész teli központi része. Magához a templomhoz hasonló szerkezetű templom már kettő volt a teilen. Úgy tűnik tehát, hogy egy szigorú stílust követő kultuszépítmény-típussal állunk szemben. A forma a következő: téglalapalakú alaprajz, az oldalfalak előrenyúlnak a homlokzati keresztfal elé, mintegy támpillérszerűen. Közöttük van a bejárat. Az oltár a hátulsó keresztfalnál van, előrenyúlik, be a templomtérbe, és jobbra-balra tőle egy-egy kis fülke van. Ez a kis templom — eltérően a másik kettőtől — kizárólag napon szárított agyagtéglákból épült, kőalapozás nélkül. A kis templom körül volt véve — részben hozzája épített — egyidős kamraszerű helyiségekkel. Egyik sem volt nagyobb magánál a cellánál. A feltáráskor a kamrák tele voltak finom, vörösesbarna agyaggal, és meg lehetett állapítani, hogy még a betöltés vagy betöltődés előtt az ajtónyílásokat agyagtéglákkal, edénycserepekkel, sőt egész edényekkel, néhol odakevert emberi csontokkal együtt, gondosan elzárták. S végül, mint az ásatás legfontosabb leletei, az 1., 2. és 3. sz. kamrákban a betöltésből számos alabástrom-szobor töredék került elő. A töredékek közül egy sem hevert a padlón. A kamrákba tehát a szobrok már törött állapotban kerültek, akkor, mikor a kamrák részben már be is voltak tömve. Amikor annakidején a szobortöredékeket elhelyezték a törmelékre, áldozati állatok csontjaival, és azok fölébe rakott számos edénytöredékkel és edénytartók darabjaival fedték be őket. A széttört szobrokat tehát a kis templom pusztulásakor eltemették a templom körüli kamrákban. Ez a megfigyelés csaknem elsőízben ad foglalja össze párhuzamosításait (amelyek részletezésétől itt eltekintünk), hogy mindkét területen három fő fejlődési szakaszt mutat a városi fejlődés. Először az ún. theokratikus városszervezet jött létre, amelyet a katonai berendezkedésű követett, és a fejlődés végén az ún. hódító államszervezeti forma áll. Ezt a felosztást, illetve párhuzamosítást a létfenntartási mód és a településforma, a rokonsági kapcsolatok és az egyes osztályok ( ?), illetve az egyházi szervezet és az államvezetés formáinak az összehasonlításával végezte el. Szerző úgy érzi, hogy végeredményben elérte fő célját. Bebizonyította, hogy e két, területileg kiterjedt, hosszú életű, komplex, rengeteg újat adó, jellegzetesen civilizált társadalom alapvetően hasonló, természetesen nem minden részletében és nem egy az egyhez arányban. Egyetértve a szerző sok részletmegállapításával, vitatkozva néhány tézisével, a leglényegesebb, amire nem kapunk választ a könyvből: a kutatás jelenlegi állásánál miért szükséges egy ilyen összehasonlítás elvégzése. Éppen azok az érvek szólnak ellene, amelyeket a szerző mint biztonságot adókat említ: az óriási időbeli és térbeli távolság. Makkay János hiteles adatokat arra, hogy mi volt a nagy kultusz-szobrok sorsa. Említésre méltó a szobrok, kultuszedények rituális összetörése is. A szobrokat fedő edénytöredékek egy részéből sikerült összeállítani egy hengeralakú edénytartót. Oldalán kívül félmagasságban egy jelenetes fríz fut: állat- és emberalakokkal. A fríz nem maradt meg teljesen, és így csak nehezen értelmezhető, de így is látható, hogy összefüggésben van Inanna és Dumuzi, a pásztor délmezopotámiai eredetű történetével. Az edény tartó különben a kis templom rituális felszereléséhez tartozott. Az ásatás legfontosabb darabjai feltétlenül a 6 alabástromszobor töredékei. Imádkozó-tartású figurák voltak, felirat nem volt rajtuk. Stílusuk teljesen megegyező a Diyala-vidéken, Eshnunna-Ъап talált, ún. gyapjúruhás szobrokkal. Jelentőségük nemcsak abban van, hogy egy kimondottan délmezopotámiai típus távoli nyugati felbukkanásai (sőt ráadásul egy olyan típusé, amely még Délmezopotámiában is elemi jellegűnek látszik), hanem segítségükkel kiválóan lehet keltezni Észak-Szíria korai dinasztikus leletanyagát. Ugyanezt a keltezést, a Mesilim-kort mutatják a teilen talált egyéb leletek is, elsősorban a fémtárgyak és á kerámia. A feltárt leletek magas színvonalából és az egész leletanyag zárt, egységes voltából jól látszik, hogy itt, Északszíriában már a Mesilim-korban volt egy, Délmezopotámiától jóllehet távol eső, de rendkívül fejlett kulturális centrum. Ezt az önmagában talán elsőre szokatlan tényt azonnal megértjük, sőt szükségszerűnek tartjuk, ha megtudjuk, hogy Chuera nem messze fekszik Djebelet el Beda-tól, ahol már korábban felfedeztek egy mesilimkori győzelmi emlékművet. Elképzelhető esetleg, hogy a teli Chueran már korábban feltárt ún. „sztélék útjá"-n éppen ilyen sztélék állottak, mintegy dokumentálva egy egykori korai dinasztikus hatalom, katonai-politikai szervezet itteni létét, amely hatalmát esetleg még távolabb, esetleg Charchemisig és Brakig kiterjeszthette. Teli Chuera tehát számos rendkívül fontos lelete mellett elsősorban azért fontos, mert a mezopotámiai magascivilizáció nyugat felé terjedésének mindeddig legfontosabb állomása. Makkay János 279