Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Sonkoly István: Megzenésített Vörösmarty művek. – Vertonte Vörösmarty Dichtungen. VIII–IX, 1967–68. p. 268–276.

2. ábra A Szózat megzenésítésének vázlata Mátray Gábortól dálja zeneileg, iskolapéldája lehet ez az időmértékes vers megzenésítésének. A másik szintén epigram-megzenésítés. Emléksorok Fáy Andrásnak c. hatsoros vers mélységesen kifejezi a nemzetben való szilárd bizalmat. Kodály zenéje hatványozottan átéli a költő hitét, s diadalmasan ismételve zengi benne a kórus: „Élni fog a nemzet, s állni szilárdan a hon." A székesfehérvári Alba Regia napok 1964-es ünnepségére komponálta Bárdos Lajos a Küzdeni с vegyeskarát, amelyben Gondolatok a könyvtárban с vers végső 16 sorának dallamosítását nyerjük. A kezdetén unisono felhangzó, lefelé hajló dallamív valóságos mottója a műnek, amely, ha jól sejtjük, kölcsönzött dallam. Népi hangvételét csak a sűrűn feltűnő kvart-motívum jelzi. Nem veti meg az enharmonikus modulációt, bár ezt elég ritkán alkalmazzák a mai kórusirodalmunkban. A helyenként 6 szólamúvá dagadó, szélesedő mű nyelve korszerű, disszonanciakezelése sokszor merész, épp ezért csak nagy létszámú, jól képzett vegyeskar szólaltathatja meg sikerrel. Vörösmarty drámái mellett sem haladnak el zeneszerzőink közömbösen, még ha ezekből ki is ütközik sokszor a romantika szertelensége, túlzottsága. A legnagyobb érdeklődést keltette kétségtelenül a bájos, a fantasztikus és egész költészetét jellemző tündéries vígjátéka, a Csongor és Tünde. Olvasva is valósággal zenét fakasztanak trocheikus sorai. Első megzenésítője Erkel Gyula, Erkel Ferenc legidősebb fia, és Állaga Géza. Kettőjük kapcsolata, vállvetett munkája megérlelte ennek első kísérőzenéjét. Paulai Ede színre alkalmazta épp úgy, mint az Ember tragédiáját. Lelkesítő felhívása létrehozta a kettőjük munkájából fakadó kísérőzenét 1879-ben. Anyaga nem maradt végig kéziratban, a 14. szám megjelent nyomtatásban az APOLLÓ kórusfolyóirat IX. évfolyamában, a bemutató évében. A legjobb zenei megfogalmazás Weiner Leó tói származik, aki szintén a Nemzeti Színház megbízásából dolgozott ezen, 1912-ben. Egy esztendő alatt elkészült vele, s 1916ban bemutatásra is került az Operaházban. A legsikerültebb részletekből alakított hat tételes szvitje ma is él, sugározza a rádió. Tételei: Éj, Tündértánc, Bánkódó Tünde, Boszorkánykonyha, Aranyalmafa. Nem túlméretezett az instrumentálása, nem haladja meg a korai romantikusok zenekari együttesének összetételét. Csupán a rézfúvók létszámát növeli. A fafúvókat párosával alkalmazza. E huszonnégy percnyi időtartamú szvitnek talán a legsikerültebb tétele a Tündértánc. A madárfüttyöt utánzó bevezetést két dalforma egymásutánja követi. Weiner tehetsége nem a lassú, nyugodt 272