Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)
Közlemények – Mitteilungen - Mesterházy Károly: Az utrechti zsoltár avar ábrázolásai. – The Avar Figures of the Utrecht Psalm. VIII–IX, 1967–68. p. 245–248. t. LXII.
4. ábra és háromszögletű. 13 Összehasonlítva a keleti, a nyugati és az utrechti zsoltár illusztrációjának nyergeit azt kell mondanunk, hogy a kapcsolatokat inkább a keleti típusú nyergek felé találjuk meg. A lovasok pajzsai és lándzsái teljesen megegyeznek a frank katonák fegyvereivel. Az egyik harcosnál azonban visszacsapó íjat láthatunk. (LXII. t. 3) Ez az íj fajta jellegzetesen keleti, nomád fegyver a szkita időktől kezdve. Európában először a hunokkal jelenik meg, majd szír és kisázsiai katonákkal. 14 A római birodalom felbomlása után az avarok ismertetik meg újra Európával ezt a félelmetes fegyvert, a IX. században pedig a kalandozó magyarok szereznek vele maguknak elrettentő hírnevet. Nyugat-Európa keresztény államaiban a IX— XI. században csak egyszerű íjakat használnak, amelyeket elég gyakran találunk meg a művészeti emlékeken (5. ábra). 15 A késői avar korban azonban az Ibériai félszigeten is ismerik és használják a visszacsapó íjat, mégpedig az Észak-Afrikán át előhatoló arabok. A 730 körüli évekből ismerünk egy szíriai lovas íjász ábrázolást (Qasr al-Hayr al Gharbi), amelyet Damaszkuszban a Nemzeti Múzeumban őriznek. Ennek íja azonban egészen nagyméretű, majdnem másfélszerese a pusztai nomád visszacsapó íjaknak. 16 Boeheim is említi, hogy az arabok íja nagyobb a törökökénél, akik a kétféle íjat két különböző szóval is jelölik. 17 Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az utrechti zsoltár rajzolója valóban létező ellenséget örökített meg, akik vagy avarok, vagy arabok voltak. Felvetődik azonban az a kérdés, hogy a 820 körül készült zsoltár milyen nagy történeti esemény hatására választotta a pogány ellenség ábrázolására e két nép valamelyikét? Melyik néppel való küzdelem váltott ki a frank illusztrátorból is A. DEMMIN: op. cit. 359. « LÁSZLÓ GY: A hún aranyíj jelentősége. MTAK (1951) 116. w A. DEMMIN: op. cit. 889; fontosak a bayeuxi szőnyeg ábrázolásai, az angersi St. Aubin apátság bibliájának ábrázolása a XI. század végéről: P. HERBECOURT-J. PORCHER: Anjou Roman (Paris 1959) Megtaláljuk a szt. galleni Psalterium Aureum lovasainak fegyverei között is: H. SCHRADE: Vor und frühromanische Malerei (Köln 1958) 54. kép; PH. GRIERSON: Charlemagne and the Carolingian achievement, in D. T. RICE: The dark Ages (London 1965) 286-87. i«R. ETTINGHAUSEN: La peinture arabe. (Genf 1962) 37. « W. BOEHEIM: op. cit. 395. 5. ábra olyan élményt, hogy szemében a bűn, a gonoszság és minden rossz ugyanabban a megszemélyesített alakban ill. alakokban testesedik meg? Ha számba vesszük Nagy Károly hódító háborúit, akkor a következő eredményre juthatunk. 778-ban vezetett hadjáratot Saragosa ellen, majd legközelebb 801—803-ban Barcelonát vette be. A két időpont között csak kisebb, helyi jelentőségű ellenségeskedések voltak a frankok és a szaracénok között. Tulajdonképpen 778 után Nagy Károly arab politikájának alapvonása tartózkodó volt. 18 Nem mondható ugyanez el avarok elleni politikájáról és hadjáratairól. Bár a frank források e háborút teljesen vallásos indítékokkal magyarázzák, Deér Józse f nagyon meggyőző módon bizonyítja, hogy az avarellenes háborúk az avar kagánok mesés kincseinek megszerzésére irányultak. 19 A két hadszíntér jelentőségét jól mutatja J. F. Verbruggen térképvázlata, amelyen feltünteti Nagy Károly hadmozdulatait. Bátran mondhatjuk, hogy az avarok elleni hadjárata volt az egyik legnagyobb szabású hadművelet, amely mellett az arabok elleni két hadjárat szinte jelentéktelennek látszik. 20 A 791-es, majd 796-os nagy hadjárat teljesen felmorzsolta az avarok erőit. A kagánok kincseit a frankok magukkal vitték. Állítólag oly nagy zsákmányt ejtettek, hogy több szekérre fért csak fel. A kincsek egyrészét az egyház kapta meg. 21 Ezek után nyilvánvaló, hogy a 820 körül készült zsoltár művésze a karoling birodalom egyik legnagyobb jelentőségű hadjáratának, a pogány avarok elleni háborúskodásnak hatása alatt állt. Véleményünk szerint a 44. zsoltár pogány ellensége alatt az avarokat kell érteni, őket rajzolta le a kiváló tehetségű művész. Az íját feszítő lovas avar jó megfigyelésen alapuló 8\V. BJÖRKMAN: Karl und der Islam. Karl der Grosse I. (Düsseldorf 1965) 672-82. 19 J. DEÉR: Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches. Karl der Grosse I. (Düsseldorf 1965) 786. 20 J. F. VERBRUGGEN: L'armée et la stratégie de Charlemagne, op. cit. 420-436. 21 J. DEÉR: op. cit. 727, 787.; A magyar nemzet története I. Szerk. SZILÁGYI S. NAGY G.: Az avarok CCCLI. 247
