Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)

Közlemények – Mitteilungen - Bánki Zsuzsanna – Fitz Jenő: Gorsium. Ötödik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1965–66. – Gorsium. Fünfter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1965–1966. VIII–IX, 1967–68. p. 215–231. t. LIII–LV.

DÍSZÉPÍTMÉNY (1966) Az 1963-ban a dombvonulatok által körülvett mélyedésben feltárt díszkút környékének további ásatása az eddigi táci ásatások legnagyobb szabású díszépítményének felfedezéséhez vezettek. Az építmény rendeltetését az 1966. évi ásatás még nem tisztázta, ezért egyelőre „díszépítmény" néven adjuk leírását. (1. ábra) A díszkút két pilléréhez csatlakozóan DNy, illetve ÉK irányban 1—2,5 méterig terjedő, változó magasságú, jó minőségű támfal került elő, amely a kút mellett megállapítható járószint (+16) és a támfal mögötti terület szintje (+160) közti különbséget hidalta át. A támfallal párhuzamosan, mögötte másik, szélesebb, de kevésbé mély alapozású fal húzódott, amely a DNy-i sarkon a támfalhoz kapcsolódóan záródott le, ami egyidejűségükre utal. A hátsó fal a támfalra nehezedő földnyomás csökkentését volt hivatva ellátni. A díszkút és a támfal sarka közötti szakaszt, valamivel a sarokhoz közelebb, homokkőből kifaragott lépcső szakítja meg. A lépcső 2—4. fokát később, de még a római korban tönkre tették, amikor a díszkúton áthaladó és eredetileg a támfal aljában vezetett ólomcsövet kiszedték. Az ólomcső bemélyített helye a támfal alatt a díszkút és a lépcső között jól kivehető. A kiemelt ólomcső helyét a lépcsőtől Ny-ra is meg lehetett figyelni, amely a támfal DNy-i vége után is változatlan irányban folytatódott. (LV. t. 2) A díszkúttól ÉK irányba húzódó támfalat közvetlenül a díszkút mellett ÉNy-DK irányú nagy kövekből kirakott későbbi csatorna vágta át, amely a támfallal csaknem párhuzamosan, tőle D-re húzódó csatornába köt be. A csatorna készítésekor nagyrészt megsemmisítették a díszkutat a támfallal összekötő falazást, ahol a szebb kivitelre egy ív kisebb töredéke utal. Az ólomcső, áthaladva a díszkúton kis darabon a támfal mögött folytatódott, majd a falat áttörve folytatódott — eredetileg — a támfal előtt. Itt is nagyobb darabon kiszedték, amíg a cső nagyobb arányú betemetődése kiszedését nem akadályozta meg. Innen a cső a 2. díszkútig jó állapotban megmaradt. A díszkút előtt kétszeres töréssel és jelentős (25 cm) emelkedéssel a támfalban kialakított csatornában folytatódott. (LV. t. 3) A 2. díszkút méreteiben teljesen azonos az elsővel, felépítése is csak néhány kisebb eltérést mutat. Viszont lényegesen jobb állapotban maradt meg. Szem alakú medencéjét a D-i oldalon vaskapcsokkal összefogott, homokkőből faragott káva fogja körül, alját terrazzo padló alkotja. A medence vizének lefolyása számára nyílást sehol nem találtunk, a középső kávakövek egyikén mutatkozó széles bemélyítés esetleg arra utalhat, hogy a felesleges víz itt ömölhetett ki. A medence belső oldalát eredetileg fehér homokkő lapok borították, ezek azonban csak töredékben maradtak meg a medence szélén. Ez a fal alacsony, de széles, ívesen hajló párkányt alkot. A párkány felső lapjának borítása is elpusztult, néhány nagyobb faragott homokkő-töredék kivételével, amelyek a kút pusztulásakor a medencébe hullottak. A párkány magját téglatörmelékből és mészből kevert falazat alkotta. A párkány fölött elhelyezett nagy kváderlapok már jól megmaradtak, csak a felső, lényegesen keskenyebb párkány profilált széle töredezett le. Ezekből a kváderlapokból nyílik a kút Ny-i negyedében az ólomcső nyílása, amelyet belül ugyancsak kváderlapok fognak közre. A második párkány fölött a kút hátsó falát gondosan rakott kváderkövek alkotják, amelyet eredetileg festett fal borított. A díszítő egyszerű freskó nagyobb arabjai, a fal K-i részén helyükön maradtak. A fal feldő része boltívbe megy át, amelyet élére állított cserépből építettek. A boltív eredetileg a kút fölött átívelő és felül gondosan faragott párkánnyal lezárt szerkezethez csatlakozott. (LV. t. 4) A medencét az első díszkúthoz hasonlóan, kétoldalt egy-egy nagy pillér határolta. A két pillérről indult ki a medence tengelye felett átívelő diadalív. Ennek indulása, gazdag ornamentális díszítéssel a K-i pillér fölött megmaradt. Az ívhez a külső oldalon féloszlop csatlakozott. Az ólomcsőből a medencébe ömlő víz fölött, éppen úgy, mint az első díszkútnál, dombormű helyezkedett el. A relief rojtos párnán ülő szakállas istenséget ábrázol, előrenyújtott jobb kezében háromlevelű sást tart. Bal könyökére támaszkodik, keze lefelé fordított korsót fog. A korsó nyílása a relief félköríves kiöntőrésze fölött helyezkedik el, mintha a medencébe csorgó víz a korsóból folynék. Az istenség jobb vállán kerek fibulával megerősített köpeny van, derekán díszített öv, tőrrel, lábain nadrág, lábfején díszített saru. A relief hátterét nyomokban zöld festés takarja, az isten ruházata aranyszínű, a korsó vörös volt. A relief felépítésében, a részletek alkalmazásában (sás, korsó) olyan közvetlen hasonlóságot mutat az első díszkút reliefjével, hogy egyidejűségük, azonos tervezésük, esetleg közös mesterük feltételezhető. A támfal mögött húzódó második fal szélessége és fennmaradása kevésbé egyöntetű, mint az első falé. A két kút közötti részen jelentős szakasz már csak nyomokban volt megállapítható. A hiányzó rész és a második díszkút között a falat egyenlő távolságra oszlop-alapzatok díszítik. A megmaradt három oszlopalapzat teljesen különböző, a két szélső vaskos, esetlen, a középső gondosabban profilált. A díszkút K-i végével egy vonalban a fal L alakú pillérben végződik. A pillér oldalain jóminőségű vakolat és falfestés maradt meg. A pillértől sem keletre, sem északra a fal folytatását nem lehetett megállapítani. A második díszkúttól K-re a feltárt terület lényegesen bonyolultabb képet mutat. A támfal folytatása szögben kissé megtörik. Feltűnő, hogy alapozása magasabban van,, mint a kút medencéje. Falazásának minősége is lényegesen gyengébb, mint a támfal eddig ismertetett részében» a föld nyomása következtében előre dőlt. Feltehető, hogy a mögötte, ferde szögben mutatkozó, mélyebben alapozott, felmenő részében vályogból készült fal a földnyomás feltartására készült. A támfal e részének közepét,, körülbelül a lépcsőhöz hasonló szimmetriában, feljárá szakítja meg. Lépcső helyett itt meredeken emelkedő, erősen ledöngölt járószint állapítható meg, amely az itt is kimutatható hátsó falig ér. A támfal K-i vége ívesen lejt, a talaj alakulását követve és egy egyelőre nem tisztázott aknánál (kút ?) ér véget. A támfalnak a második díszkút és az akna közötti szakasza a későbbi építkezések arányait is megszabta. A támfallal párhuzamosan húzódó belső fal csak töredékesen került elő, a feljáró két oldalán, mivel a vonalában felépí220