Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 8.-9. 1967-1968 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1968)
Tanulmányok – Abhandlungen - Éry Kinga, K.: Reconstruction on the tenth Century Population of Sárbogárd on the Basis of Archaeoloogical and Anthropological Data. – A sárbogárdi X. századi közösség rekonstrukciója régészeti és embertani adatok alapján. VIII–IX, 1967–68. p. 93–147. t. XXVI–XLV.
A senium korára (60 éven túl) a nemi kifejezettség mindkét nemnél csökken (21. ábra). A csontok méretének és dimenzióinak életkori változásai azt mutatják, hogy a méretek jelentős százaléka az életkor előrehaladtával növekszik (12. táblázat). Az időskorú egyének számának kicsinysége és rossz megtartása miatt az öregedési folyamat csonton lemérhető változását nem lehetett kellően tanulmányozni, bizonyos regressziós jelenségek azonban megfigyelhetők. A fiatal kortól a felnőtt kor felé haladva megfigyelhető, hogy a koponya és vázcsontok jelentős százaléka csak a felnőtt korra nyeri el végleges arányát, előbb az agykoponya, később az arckoponya (13. táblázat). A méretek és a nemi kifejezettség életkori változásainak tanúsága szerint a populáció alapjellegét a 23—59 év közötti egyének fejezik ki, ezért a vizsgálatot a juvenis és senilis korú egyének elhagyásával, az adultus-maturus korúak adataira építettük. A szórás vagy variáció kérdését csak a férfikoponyákon lehetett tanulmányozni, az alkalmazott módszer értelmében. Az agykoponya-méretek szórása többségében az intrarassziális átlagszórás felett van, néhány esetben ez a nagyság szignifikáns, mint a legnagyobb koponyahossz, a vízszintes fej kerület és a nyílirányú ívhossz. Ezzel szemben az arckoponya-méretek szórása többségében kisebb az átlagosnál; a járomív-szélesség és egészarc magasság szórása szignifikánsan kicsi (14. táblázat). Ezek szerint a sárbogárdi férfiak olyan egyénekből álltak, kiknek agykoponyája igen eltérő, arckoponyája pedig sokban hasonlatos volt egymáshoz. A szélsőséges szórásértékek miatt a sorozat morfológiai képe sem egységes. A hosszas leírást a 25. táblázat adatai pótolják. Összképében megállapítható, hogy a nők a férfiakhoz képest valamivel kisebb variációt mutatják méreteikben és morfológiai jegyeikben. Az anatómiai variációk közül kiemelkedik a sutura metopica (14.5%), valamint az os epiptericum (40.4%) igen magas előfordulási gyakorisága. Utóbbi főként nőknél figyelhető meg. Csak felnőttkori bélyegnek tűnik a torus palatínus (főként nőknél), az osztott canalis nervi hypoglossi, valamint a fossa jugularis aszimmetriája (többnyire baloldali szűkület). Egyes anatómiai variációk gyakoriságánál jelentős nemi különbségek mutatkoznak (16. táblázat). Sokféle fejlődési rendellenességet lehetett a csontokon megfigyelni. Sajátos, hogy a fogazati rendellenességek csak férfiaknál fordulnak elő. Magas a gyógyult csonttörések, valamint a degeneratív elváltozások száma is (17—18. táblázat). Megfigyelhető volt a csontokon anyagcsere-megbetegedés, gyulladásos folyamat és rosszindulatú daganat okozta elváltozás is. A fogszuvasodás mértéke nem túl nagy, ezzel szemben magas a tejfog-caries gyakorisága. A sorozat 5 egyénén lehetett jelképes trepanációt megfigyelni. Lengyel I. vizsgálatai szerint az ABO vércsoportok közül a leggyakoribb a B-vércsoport előfordulása. A sárbogárdi populáció az europid nagyrasszba sorolható, minimális mongoloid bekeveredéssel. A népesség nagyfokú átkevertsége miatt nagyobb tipológiai csoportok nem határolódnak el, az összkép inkább mozaikszerű. A sorozaton a legkifejezettebbek a cromagnoid bélyegek. A sárbogárdi férfi és női sorozatot 8 koponyaméret alapján összehasonlítottuk 72, illetve 51 Közép-Dunamedencei VI— XIII. századi, valamint Szovjetunióbeli i.e. IV— i.sz. XV. századi sorozattal genezisük nyomait keresve (21. táblázat). A számítást Penrose distancia analízise szerint végeztük. A vizsgálat alapján a sárbogárdi férfiak a Közép-Duna-medence sorozataihoz nem hasonlítanak, Kérpusztát kivéve. További elemzések azonban egyéb bélyegekben eltérést mutatnak, így Kérpuszta is kizárható a közeli hasonlóság köréből. A sárbogárdi férfiak párhuzamait Káma torkolatánál volt Bolgari város két X— XV. századi sorozatában sikerült csak megtalálni. E közösségeket Trofimova a volgai bolgárság leszármazottainak tartja. — A sárbogárdi nők a Közép-Duna-medence VI— IX. századi, valamint a szovjetunióbeli sorozatokkal nincsenek hasonlóságban. Hasonlatosak viszont Devin XI— XII. századi, Kérpuszta XI. századi és Székesfehérvár—Bikasziget X. századi sorozataihoz. További elemzések alapján azonban a bikaszigeti nőket kizárhatjuk a közeli hasonlóság köréből, s a kérpusztai nők is távolabbra kerülnek. Legközelebb Devin marad, mely sorozatot Frankenberger magyar— szláv keveréklakosságnak tart, magyar túlsúllyal. V. Az etnikum kérdése A sárbogárdi sorozaton észlelhető, egymástól eltérő és sokféle típuselem, valamint a közösség heterogén voltára mutató többi antropológiai, demográfiai és régészeti adat alapján valószínűnek látszik, hogy az első honfoglaló letelepülők, akik zömmel férfiak lehettek, egymással közeli és szoros rokonsági kapcsolatban nem álltak, nem képeztek egy nagycsaládot. Sajátos és gazdag szellemi kultúrájuk azonban közös eredetre utal. Valószínű, hogy feleségeket, ha hoztak is magukkal néhányat, többségében a helyi lakosok köréből választották. Ez lehet az oka a férfiak és nők között észlelt számos eltérő sajátosságnak, diszharmonikus bélyegnek. Etnikai meghatározásukat a rendelkezésre álló adatok ellenére sem lehet pontosan megadni. Az előzőekben vázolt sajátos és hazánkban egyedülálló temetkezési szokások némelyike fellelhető déloroszországi IX— XIII. századi töröknyelvű nomád népek rítusában, de ismeretes IX— X. századi finn-ugor muroma temetkezésben is. Néhány kisebb tárgy, mint egy amphora alakú gyöngy, egy dinnyemag alakú gyöngy, valamint a tojásos és csigás temetkezés viszont a Közép-Duna-medence magyar honfoglalást megelőző időszakának emlékanyagához köthető. Az embertani és régészeti párhuzamok alapján az előbbi jelenségeket a sárbogárdi férfiak, az utóbbiakat a nők kulturális örökségének tekinthetjük. Lehetséges, hogy a Megyer törzs szállásbirtokán megtelepedett csoport a honfoglaló magyarság olyan törzséhez, vagy nemzetségéhez tartozott, melynek temetője hazánkban először került napvilágra Sárbogárdon, s innen ered a párhuzamok hiánya. De az is lehetséges és jelenleg ez látszik valószínűbbnek, hogy a sárbogárdiak a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott különféle néptöredékek egyikéhez tartoztak. Az embertani párhuzamok ezek közül a bolgárok lehetőségét vetik fel, nyelvészeti, okleveles és történeti adatok viszont a besenyők lehetőségére mutatnak. K. Éry Kinga 132