Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Bánki Zsuzsanna: A táci Iuppiter-Silvanus Domesticus oltár. – Der Iuppiter-Silvanus Domesticus Altarstein von Tác. VI–VII, 1965–66. p. 165–168.

A TACI IUPPITER — SILVANUS DOMESTICUS OLTÁR 1962 nyarán a IV. századi basilica K-i, külső oldalán, de annak szintje alatt faragott, feliratos felével lefelé fekvő oltárkő került napvilágra. (1. ábra) Anyaga: fehér mészkő, méretei: m—55 cm, sz—30 •cm, v—29 cm. Teteje egyszerű volutákkal díszített, kissé mélyített. A léc, hornyolat, pálca tagozású alsó és felső rész között felirat:. 1. ábra A betűkben (m: 3,2 cm) vörös festés nyoma látható. Az oltár hátoldala sima, valószínűleg eredetileg fal mellett állott. Első ízben fordul elő pannóniai viszonylatban, hogy Silvanust Iupiter Optimus Maximus-szal, a római pantheon legfőbb istenével együtt említik egy oltáron.

1 Más istennel közösen dedikált oltáraival gyakran találkozunk.

2 Sopianaeban Iulius Ruf us állított egyszerre két oltárt — méret, kidolgozás teljesen azonos, tehát feltehetőleg egy időben készültek — egyet Silvanusnak és egyet Iuppiter Optimus Maximus-nak és Terra Maternak közösen.

3 Silvanusnak és Iuppiternek együttes előfordulása tartományunkban tehát csak ilyen formában mondható ismertnek a táci oltár felbukkanása előtt. Az állító Caius Iulius Super. A Iulius nomen gyakori, polgárjogukat a Iuliusok zömmel a koracsászárkorban szerezték.

4 A Super cognomen elterjedése NY-tal kapcsolatos, Galliában, Germániában találkozunk sűrűn vele.

5 A kivitel és az előkerülési hely rétegviszonyai alapján oltárunk minden valószínűség szerint a III. század első felére keltezhető. A kutatásban általános az a nézet, hogy a Silvanus kultusz esetében az inter

pretatio Romana fogalmával állunk szemben.

6 A dunai tartományokban kultusza bennszülött jellegű, míg Hispániában, Galliában, Germániában, Raetiaban, Noricumban, Macedóniában, Keleten római karakterű.

7 Pannóniában az őslakosság főisíteneként tartják számon. Konkrét bizonyítása vagy tagadása ennek a véleménynek nehéz, hiszen a provinciálisok nem ismerték a római kultuszformákat s az átmenet, ezek megismerésének, elfogadásának időszakából, a markomann háborúk előtti időből mindössze 13 Silvanus oltárt ismerünk.

8 A nevek elemzése alapján

9 az állítók több mint fele É-itáliai, ill. NY-i eredetű, többségüknél a foglalkozás megjelölése is szerepel pl. praef. kast. leg. IUI. Fl; prin. leg. II. ad. pf.; bf. cos; negotiator (1. táblázat): Lelőhely helyi dalmá- itali- nyu- D-gal- bizonyciai kus gáti liai talán Vei. Malence: Siscia: Scarbantia : Sopronkőhida: Brück: Carnuntum : Aquincum : Sopia

nae: Összesen : 1 1 Rangos személyek is kötelességüknek érezték a Silvanusnak szóló tiszteletadást, ami az isten állami életben játszott fontos szerepére utalhat, a rómaiaknak a helyi főistenek elfogadására — ebben az esetben bennszülött istennek tekintve. Másfelől az oltárállítók idegen származása megengedi, hogy a kultusz Pannonián kívüli eredetére is következtethessünk. A markomann háborúk utáni — lényegesen több (14-szerese az azt megelőzőnek) oltárról összegyűjtött — névanyag vizsgálata sem dönti el egyértelműen a kérdést.

10 (1. táblázat) A bizonytalan származásúak 1. Felhasznált irodalom: CIL III; V. HOFFILLER—

В. SARIA: Antike Inschriften aus Jugoslawien I. (Zagreb 1938); BARKÓCZI L.: Brigetio (Bp. 1951); E. VORBECK: Die Militärinschriften aus Carnuntum (Wien 1954); A. MÖCSY: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannerikriegen (Bp. 1959); Arch. Ért. 26 (1906), 1911; BpR 3 (1891), 8 \1900

), 12 (1937), 16 (1955), 19 (1959); SSz 4(1966); Intercisa I—

IL; JÖAI 12(1909), 17(1914), 37 (1948), 42 (1965); RLiö 8 (1907); Cam. Jahrbuch 1965; VHAD 1906, 1912; Situla 5(1963); Ann. Ép. 1910, 1930, 1936, 1938. 2. Diana, Liber Pater, Mithras stb. 3. Aroh. Ért. 31 (0.911) 3172. 4. MÖCSY A.: SSz 4 (1956) 344. 5. BARKÖCZIL.: Acta Arch. Hung. 16 (1964) 78/218, az oltáron szereplő név teljes megfelelőjét említi Carnuntumból — véleménye szerint nyugati. Segítségéért ezúton mondok köszönetet 6. KUZSINSZKY В.: BpR 12 (1937) 131.; NAGY T.: Bp. Tört. I. 388.; SZILAGYI J.: Aquincum (Bp. 1956) 88.; MÓCSYA.: Die Bevölkerung... 126.; ALFÖLDY G.: BpR 20 (1963) 47. Másként: BRELICH A.: LA I. 45; DOBROVITS A.: FA 3-Hi (1941) 304. BARKÖCZI L.: Brigetio, 30. 7. RÖSCHER: Ausführliches Lexicon der griechischen und römischen Mythologia Leipzig 1909—15. IV. 86S. 8. CIL Ш/3501, 3962, 10 801, 14 355, 15 192, 15 193; E. VORBECK op. cit. 225.; Arch. Ért. 31 (1911) 372.; BpR 8 (1900) 162.; BpR 12 (1937) 128. ; BpR 16 (1955) 409. ; BpR 19 (1950) 146. ; SSz 4 (1956) 344. ; Ann. Ép. 1938. 168. 9. MÖCSY A.: Die Bevölkerung... Namenkatalog alapján: helyi: 136/15, 186/46; dalmáciai: 155/29, 186/3, 216/4; E-itáliai: 57/15, 111/10, BpR 8(1900)162.; D-galliai: 45/5; nyugati: 155 28, 185/16, SSz 4,1956)344, bizonytalan: 154/85. 165