Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)
Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: Epigraphica I. VI–VII, 1965–66. p. 207–209.
benne. Az átalakulás a feliratok alapján a 150-es években indulhatott meg. E mellett hozható fel a következő, ugyanerre az időre datálható felirat, amely még a változás előtti gyakorlatot mutatja: Matroni[s] / Aufaniabus I C. Summius Ад /restes bf. Nov(i) / Prisci legat[i / Aug. pr. pr ] A fenti felsorolás nem hagy kétséget a felől, hogy a savariai feliraton, ha a COS rövidítés valóban Borzsák E.: A legi о III Augusta újabb felirata Pannoniában. Arch. Ért. 90 (1963) 81—83. A Vasad határából származó felirat sokkal töredékesebb (a hasonló intercisai táblákkal összevetve nem lehetetlen, hogy legalább kétharmada hiányzik a megmaradt rész két oldalán), semhogy kiegészítésében messzire mehetnénk. Amikor a szerző az alakulat megnevezésében a [leg.] Ill Augusta kiegészítést adta meg, a legvalószínűbb megoldást választotta. A feloldást azonban továbbra sem tarthatjuk kizárólagosnak, hiszen a legio VIII Augusta nemcsak pannóniai tartózkodása idején hagyhatott nálunk feliratos emléket (akkor sem Aquincum térségében), de később is, amikor a különböző keleti hadjáratok idején áthaladhatott provinciánkon. Hasonlóképpen nem lenne helyes a legio III Augusta pannóniai megjelenését egyedül a marcomann háborúkhoz fűzni. Erre figyelmeztet a CIL III 10419 felirat 211-ből, amely legalább olyan valószínűséggel kapcsolódhat a polgárháború eseményeihez is. A legio III Augusta egyik vexillatioja — mint azt a szerző helyesen említette —, részt vett a marcomannok elleni háborúban: a vasadi felirat így esetleg kapcsolható ehhez a kimutatható pannóniai tartózkodáshoz. Kevésbé meggyőző azonban, ahogy a szerző e vexillatio dunavidéki időzésének határait próbálja megállapítani. A különítmény Ti. Plautius Felix Ferruntianus parancsnoksága alatt valószínűleg a 179/180. évi marcomann-quád hadjáratban vett részt (Nagy T.: Budapest műemlékei II [1962] 46.; Ezt a datálást valószínűbbnek tartjuk, mint H.—G. Pflaum: Les carrières procuratortennes équestres sous le HautEmpire romain [Paris 1960] 540, 198. sz. feltevését, aki 173-ra időzítette). De akár 173, akár 179/180 folyamán jelent meg a legio vexillatioja a germán fronton, itteni tartózkodása vagy a prima, vagy a secunda expeditio Germanica idejére tehető. Semmiképpen sem fogadható el az az érvelése, hogy a legio III Augusta 177—180 között M. Valerius Maximianus parancsnoksága alatt vett volna részt a háborúban. A Diana Veterahorumban előkerült felirat (H.—G. Pflaum: Libyca 3 [1955] 151.) szerint M. Valerius Maximianus a legio I és II adiutrixet, a V Macedonicát, a I Italicát, a XIII gemmát és a III Augustát vezényelte egyNagy T.: Révision de l'inscription d'un autel d'Hercule de Buda. Acta Antiqua 12 (1964) 207—215. A CIL III 3426 elveszett, csak renaissance-kori feljegyzésiből ismert felirat 3. sorának Mommsen által adott olvasása nyilvánvalóan elhibázott, erőltetett. Az [a(gens)] v(ices) l(egati) / <et?> praefe(ctus) / leg(ionis) II ad(iutricis) feloldás a két hivatalt fordított sorrendben adja, mint azt többi előfordulásukról ismerjük (CIL III 3424, 3469, 4289, Nagy T: Klio 42 [1964]). A vitatható 3—4. sor a CIL leírásában a következő: VICTOR •aV__ P•PRAEFE co(n)s(ularis)-t jelent, a helytartó nevét nem egészíthetjük ki L. Neratius Priscusra. Pannónia superior 150 utáni helytartóinak sorában jelenlegi ismereteink szerint nem ismerünk egyetlen Priscust sem. Ha nem ismeretlen helytartó nevét őrizte meg a bázis-töredék, fel kell tételeznünk, hogy a COS feloldásában más lehetőségekkel is számolnunk kell. más után. E megbizatások közül a legio II adiutrixet 179—180 folyamán vezette, amikor praepositus vexillationum Leugaricione hiemantium volt. De ismerjük a legio HI Augusta parancsnokságának idejét is, ez 183/183-re esett (Ann. Ép. 1935:45), így szó sem lehet arról, hogy nevét kapcsolatba hozzuk a legio vexillati ójának dunavidéki szereplésével. A feltevés egyébként is kettős félreértésből származik. A legio III Augusta parancsnoka legátus Augusti pro praetore lángban egyúttal Numidia helytartója is volt, így elképzelhetetlen, hogy egy távoli provinciáért elhagyhatta volna hivatali helyét. De Ti. Plautius Félix Ferruntianus feliratából nemcsak az derül ki, hogy a marcomann frontra küldött africai vexillatio parancsnokában — praepositus rangban — őt kell látnunk, de az is, hogy a vexillatio nem lehetett nagy létszámú : vezetésével egy lovagrendi tribunus militumot bíztak meg. Ugyanezt az egységet később akkor sem vezényelhette volna legio legátus, ha a fent említett időrendi okok miatt ez nem lenne lehetetlen. Éppen a vexillatio viszonylagos kis létszáma teszi érthetővé, hogy az alakulatot a háború után nem irányították vissza állomáshelyére, hanem a szarmaták elleni küzdelemben erős veszteségeket szenvedett legio II adiutrix feltöltésére használták (Nagy T. : op. cit. 47.). Nem állíthatjuk biztosan, hogy a vasadi felirattöredéken meg nem nevezett katona ezzel a translatioval került-e Aquincum körzetébe, hiszen a síremlék átvezényléséről nem tesz említést, egyedül a legio III Augustát nevezi meg. Ez az utóbbi jelenség a felirat más jellegű értelmezését is lehetővé teszi. Ha ugyanis a vasadi sírfelirat katonája nem lépett ki a legio III Augusta kereteiből, ellentmondásosinak kell tartanunk a feliratból leolvasható másik megállapítást: a kövön felsorolt hozzátartozói huzamosabb pannóniai tartózkodására utalnak. Ha a háború után nem került át az aquincumi légióba és leszerelése után mégis a környéken telepedett meg, erre csak egyféle kielégítő magyarázat adható: a halott katona aquincumi származású lehetett, aki letöltvén katonai szolgálatát africai állomáshelyén, mint veteranus visszaköltözött szülőföldjére. A legio III Augusta nem egy pannóniai katonáját ismerjük (CIL VIII Й286, 2826, 18084, 18085). így a felirat időhöz, eseményhez nem köthető. Egyik korábbi munkánkban az erőltetett a [a(gens)J — elvetésével nyert VL/P betűket esetlegesen Ul/p(ianus?) névre egészítettük ki, a T. Flavius sen Ul/p(ianus?) névre egészítettük ki, a T. Flavius Aristus Ulpianus és hasonló nevek analógiájára. (F i t z J. : Hommages à Albert Grenier, Coll. Latomus 58 [1962] 625, 9. sz.) Ez a megoldás, amely egyébként sem volt maradéktalanul kielégítő, Nagy T. munkája után nem tartható fenn tovább. A szerző az oltár szövegének elemzésében nem a CIL által megadott olvasásból indult ki, hanem azokból a kéziratokból, amelyek a feliratot átmentették számunkra. A vitás 3. sort a két kézirat két variációban adta meg:
