Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Irodalom – Beschprechungen - Makkay János: Wolfram Nagel, Djamat Nasr-Kulturen und frühdynastische Buntkeramiker. VI–VII, 1965–66. p. 189–190.

Wolfram Nagel: Djamdat Nasr-Kulturen und frühdynastische Buntkeramiker. Berliner Beiträge zurVorund Frühgeschichte 8. Bruno Hessling Verlag, Berlin, 1964. 114 oldal, 70 képes tábla, 5 táblázat, 1 térkép. A terjedelmében, képanyagában és kivitelében impozáns munka tulajdonképpen folytatása a szerző először cikkekben, majd monográfiában is megjelent művének (Die Bauern- und Stadtkulturen im vordynastischen Vorderasien). Viszont annak egészen széles, Nyugatamatóliától a távoli Perzsiáig az egész ókori világot magába foglaló területi kereteit itt leszűkíti. A két monográfia időbeli elválasztását a Warka-Uruk horizont középső időszaka képezi. Nagel felfogása szerint ugyanis a Warka-kor második fele délen már az un. Protoliterate a-b = Jamdat Nasr, északon pedig a Gawra periódus. A területi keretek leszűkítése nyilvánvalóan és nagyon helyesen annak a ténynek a következménye, hogy ebben a korban, a mezopotámiai magascivilizáció kialakulását közvetlenül megelőző, sőt az azt létrehozó időszakban az itt tárgyalt területek anyagi és szellemi kultúrája a környező területeket messze meghaladó mértékben fejlődött. Ez különösen akkor szembetűnő, ha Közép- és Nyugatanatólia korábbi, neolithikus vagy chalkolithikus, esetleg prekeramikus, illetve korai bronzkori viszonyait hasonlítjuk össze Mezopotámiából származó adatainkkal. Nagel szerint ebben a viszonylag fiatal időszakban Előázsia három, egymással határos nagy területén, rokon kerámiai alapokon három nagy kulturális egység -alakult ki. Ezek a következők: Chuzisztánban a Protoelámi korai és középső periódusa, Délmezopotámiában az un. középelőázsiai kör a késő Warka és korai sumer szakaszaival, végül pedig a Tigris-Diyala háromszögben az idősebb Chafajah kultúra. Ezt a három csoportot — meglehetősen sikerületlen névvel — „Südliche Stromkulturen" jelöléssel foglalja össze. A szerző szándéka egyébként nyilvánvalóan az volt, bogy a megelőző és a könyv tárgyát képező korok között a kerámia fejlődésének és a pecséthengerművészetnek a kialakulását és fejlődését vizsgálja, és folytonosságot mutasson ki. Folytonosságot a megelőző koroktól és a három csoport fejlődésén, továbbfejlődésén belül is, valamint egymással való kapcsolataik területén. A szerző szerint ugrásszerű gazdagodása miatt a Warka-Gawra horizont végén az említett három nagy kör fiatalabb és idősebb csoportra esik szét. Nagel el is végzi enniek a két időbeli periódusnak megfelelően az egyes főbb lelőhelyek rétegtani és topográfiai beosztását. Mindhárom kör fiatalabb szakaszának van Nagel szerint egy-egy kulturális és minden jel szerint egyúttal politikai központja is. Elamban természetesem Susa, a Diyala-vidéken Chafajah (Tutub), a délmezopotámiai korai sumer csoportban pedig természetesen Uruk. E megállapítását Susa és Uruk esetében feltétlenül el lehet fogadni, a Chafajah-vel, mint egykori politikai központtal kapcsolatos véleménye viszont egyelőre aligha bizonyítható. Nagel ezt a három, fiatalabb kört közös néven Djamdat-Nasr kultúrának nevezi. E Djamdat-Nasr-kultúráknak a fő jellemzői: a monochrom, később részben dichróm luxuskerámia fellépése, a pecséthengereik kialakulása, a nagy templomok építésének kezdete, a falak díszítésével, freskókkal, reliefekkel, a nagyszobrászat kezdetei, végül az írás legelső jeleinek fellépése. A Djamdat-Nasr horizontot a korai dinasztikus idők kezdete követi, amit a Chafajah-anyag nagyarányú expanziója vezet be. De még ekkor is fennáll a szerző szerint a hármas területi tagozódás, amelyeket ősvagy protodinasztikus sumernek, Elamban későprotoeláminak, a Diyala-vidéken pedig fiatalabb Chafajahamyagnak nevez. E két utóbbi végét egy egészen különleges, korai dinasztikus kerámia jelzi, amely festett és amelynek a messzi északkal és Iránnal szemmel látható, de igen komplikált és ma még nem teljesen felderített kapcsolatai vannak. Fellépése esetleg kapcsolatban állott új nyelvelemek 'megjelenésével Chuzisztánban és Észak-Mezopotámiában. így például elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy a Hama és Nine weh észalkmezopotáimiai kerámiatípusokkal jelzett csoportok már ebben a korai időpontban mint az akkádok hordozói azonosíthatók. Ekkor alakul ki ismét Mezopotámiában a polarizált észak-dél dualizmus. A dinasztikus korokat közvetlenül megelőző időkben bizonyos kulturális kiegyenlítődés, kicserélődés indul meg, amely természetesen az északi fejlődést lendíti előre. Mezopotámia csak a MesiZim-korban válik egészében egységes kulturprovimciává. Ehhez a körhöz azonban a Mesilim-korban sem köthető még szorosan Susa. Susa végleges egybeolvadásával, és az egységes középelőázsiai kultúra létrejöttével csak az I. Uri dinasztia korától lehet számolni, Nagel felfogása szerint. A könyvek a fenti elgondolásokat bizonyító, vagy legalábbis bizonyítani óhajtó vizsgálatai a kerámián és a pecséthengerek és pecsételők ábrázolásain alapulnak. Szerző- saját szavai szerint azért választotta éppen ezt a két anyagcsoportot a vizsgálat tárgyául, mert valóban rendkívül fontosak voltak, másrészt a publikációk és elemző tanulmányok eddig is kielégítően tárgyalták mindkettőt. A kerámia alapján tett legfőbb megállapítása az, hogy bizonyítható a Djamdat-Nasr áru kifejlődése az Uruk-Warka anyagból. A könyv leíró részének I. és II. fejezete ez a kerámia-analizis. Először sorbaveszi a festett Uruk kerámiacsoportokat, majd a DjarndatNasr típusokat, először a legfontosabb lelőhelyek anyagának a bemutatásával, majd a típusok szerinti tárgyalásával. A 3. típus az un. klasszikus „Scharlach" kerámia, amely sokban a korábbi Djamdat Nasr kerámia közvetlen folytatásának tekinthető. Az is biztos, hogy az általános Djamdat Nasr kerámia autochton mezopotámia eredete bizonyított, hiszen Uruk-ban bizonyos előformái is megvannak. Viszont érdekes, hogy a tulajdonképpeni sumer anyaterületen, Délmezopotáimiában nem állapítható meg a Djamdat-Nasr kerámia kimondott leszármazottja. A Diyala-vidéken fokozatos továbbfejlődése látható, ahol a „Scharlach" anyag pontosan a Chafajah területén alakult ki. A történeti dinasztikus korok kezdetére fellépő legfőbb: változás, hogy a festés, és főleg a polichrómia helyemként, pl. a Mesilim-korban Mezopotámiában eltűnik. 189