Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Közlemények – Mitteilungen - Nagy Lajos: Pusztatemplomok Fejér megyében. – Ruinenkirchen im Komitat Fejér. VI–VII, 1965–66. p. 173–179.

említi Genthon (200). Károly János szerint a Buken nemzetség alapította. Környékén a XIX. század végén középkori ékszerleleteket is találtak (Károly II. 388, IV. 483, V. 121-122), 1956-ban a somlyóhegyi kőbányában újabb középkori leletanyag került elő (A Fejér megyei múzeumok évi jelentése 1966. évre, 5-6.). 34. S ZENT LÁSZLÓ — 1407-ben prossessioként, 1455-1500. között mint praediium fordul elő (Csánki III. 348: Zenthlazlo, Zenthlaslo, Zenthlazlow). A XVI. században a defterek lakatlan pusztaiként említik (V e 1 i с s—

Kammerer И. 530-554). А XVII. században sem települt meg (OL. Rudnyánszky Lt. 31-545). Ma Ráckereszturhoz tartozó, Martonvásárral határos puszta. 1730-ban és 1733-ban említik puszta templomát, 1755-ben pedig egy Martonvásár és Szemtlászló között tartott határjárás alkalmával említenek egy északról délnek menő „Templom járás" nevezetű árkot, és a szentlászlói pusztatemplom körül lévő réteket, a régi gőbölkút mellett. A szenitlászlói templomi mellett a XVIII. század közepén malom is volt (FM. Lt. CC IV. 72). A templomjárás nevezetű árok nincs összefüggésben a puszta templommal. Ez kiderül egy 1732. november 9.-én Martonvásáron, tartott tanúvallomás jegyzőkönyvéből (kivonatosan közölte Rost y Zsigmond, Egy templomjárás Fejér vármegyében. — Delejtű, 1859. ápr. 19.). Itt a tanúk a templom járás magyarázataként szinte egyöntetűen úgy vallattak, hogy „azon két templom közül, a kik ráczkői szigetben Újfalu nevű faluhoz közel vannak, egyike, Vértesen, s onnan le szentgyörgyi, virthi, gyúrói, tordasi, kálozi, martonvásári, szentlászlói, szentmiklósi s ercsi határokon, s ugyan Ercsinél a Dxinán is ment volna által, s azon árok általmenetelének más jelét nem hallotta lenni, egyedül az okulált hosszú árkot, a

4 mely árok éppen Vértesig tart, és keresztül annyiszor nevezett puszták, s helységek határjain mégyen". Itt természetesen nem szabad a laretói csoda magyarországi . változatára gondolni, miként Rost y Zsigmond tette. Valószínűleg a török uralom alatt egyházastól a ráckevei szigetre menekülő, költöző magyarok vonulásának az emlékét őrzi a templom járás név. Közvetlen bizony ítékunik erre nincsen, de a fehérvári magyarok Ráckevére való menekülése valószínűsíti a Szigetújfalura való költözést is. 35. SZENT MIHÁLY SZIGETTYE — Középkori oklevelekben csak egyszer fordul elő, 1454ben: Praedium Zentmmyhalzygethe. Sárkeresztur és Aba helységekkel volt határos (Csánki III. 349). 1755-ben az abai Szentmihály szigettyében lévő leomlott épületnek helye iránt tartottak inquisitiot, hogy vajon „régente is Kapolyna hellynek neveztetett? és most is Sz. Egyházi épületnek modgya megh tetszik benne". A tanúk egyöntetűen mondták, hogy mindig „Szent Mihály házának, vagy kápolnának" neveztetett, s ők reimetehelynek gondolták. FÖrdős Mihály földesúr (vagy árendátor) néhány hete kezdte a köveket elhordatmi. „Az épületnek nap keleti része gömbölüen, vagyis kerengősen, az másik része pediglen két szegletre épülve, most is kiteczet". Az épület külső oldalánál csontokat is találtak, tehát itt valószínűleg temetőt kezdtek megbolygatni (FM. Lt. AL. Aba). Erre a helyre még 1864-ben is emlékeztek. Szűcs Pál községi jegyző írta Pest y F r i g y e s helységnévtára számára, hogy Szent Mihály sziget „az abai határ délnyugoti részén a Sárrétében emelkedett dombos hely, hajdan falu lehetett, a mint az ott talált sok épület alapzatok, kövek és embercsontok bizonyítanak". 36. SZENTTAMÁS — Középkori oklevelek (14531461) praediumként Szárral együtt mint Vitány vár tartozékát sorolják fel: Zenththamas (Csánki III. 350). Károly János is csak ennyit tud róla (V. 345). A Fejér megyei levéltár térképgyűjteményében lévő egyik térképen (87. szám) a Szártól északra lévő erdőségben 1778-ban szerepel praedium Szenttamás és itt a térkép rajzolója ,,R«dera"-t is jelöl. Pest y Frigyest 1864-ben arról tudósította Wilsdorf jegyző, hogy a „Puszta Szt.. Tamási erdőről azt tudjuk, hogy hajdankor ott egy kápolna állott, melyből az összedűlt falak még láthatók, és Tamás templomnak hivták (Tamás Kircherl)". A szenttamási erdő Kozmával és Zsemlével volt határos (OS'zK Kataszt.). 37. SZERJE BAKONYA — A középkori oklelevekben 1397-1477. között többször előfordul (Csánki III. 350-351: Zeryebakanya, Zernyebakanya, Zeryebakana, Zeryeibakonya, Zeryebakona). 1586-87-ben Ladány közeiébein pusztaként említik: Erde Yaqab puszta (Fekete, Siyáqat 449). Fekete jegyzete szerint az olvasása bizonytalan. Feltételez ugyan Erdő Jakab olvasatot a Jakabfi család Fejér megyei birtoklása alapján, de ez a feltételezés Szerje Bakonya isimeiretében felesleges. 1702-ben a Battyán és Csillér határainak megállapításakor tartott inquisitio alkalmával említenek bizonyos Vár-útját, „melyen is Érdi Bakonnyarul régenten Fehérvárra jártak". (FM. Lt. CC 11). 171.8ban, a nevet akkor helytelenül így írva: „Erteba Kánya", mint praediumot említik (U et С 10-80). Pesty Frigyes tudósítója szerint Nádasdladány határában van Bakonyvölgy nevű erdőség (Polgárdival határos — OS'zK Kataszt.), s hajdan itt volt Zerje Bakonya. A templom és a temető helye 1864-ben még látható volt (Pesty). 38. S Z I G E T F Ö — A veszprémvölgyi apácák alapító levelében szerepel először Szigetfő a révvel. Szigetfő Pentele és Rácalmás között a mai Szentkút környékén terült el. Templomát 1411-ben emiitik (Zichy okmánytár VI. 337-346). 1609-ben Ens Gáspár útleírásában Adony és Pentele között még megemlíti Zygetfew-t. H a t ty u f f y Dezső írta 1873-ban a szigetfői templomról, hogy maradványai Rézmán Pál szántóföldjében néhány láb mélyen találhatók. Itt az 1850-es évek felé, a szigetfiai szőlőknek árokkal való- bekerítése alkalmával „közel a templomhoz több urnára akadtak, melyek szétbontatván a szokásom hamu és csontok találtattak bennök, de egyben egy figyelemre méltó lelet fordult elő. Ugyanis az egyik urnában ezüst magyar érmet találtak e felirattal: „BELA REX". (Hattyú ff y Dezső, Szigetfő múltja. — Vértesalja, 1873. május 22.) 39. TÁRNOK — 1338-ban említik oklevélben először „Tarauk'-ot mint possessiot (Csánki HL 353). Az 1660-as és az 1685-ös összeírásban pusztaként sorolják fel (U et С 4-42, 10-2). Ma Kistárnok és Nagytárnok néven puszta Bodajk mellett. A két puszta között az erdőben 1864-ben egy dombon épületromok látszottak, melyeket a nép „Puszta Szentegyháznak" nevezett (Pesty). 40. TÍMÁR — 1232-1484. között fordul elő az oklevelekben, 1483-ban említik parochiális egyházát is (Csánki III. 354: Tymar, Thymar, Thimar). A török uralom alatt és után puszta (1685: U et С' 10-2). 1853-ban említik itt az erdő közepén a Faluhely dűlőt (OSzK Kataszt.). Templomának alapfalai ma is láthatók (Gen

thon 199). 41. TŐRÖS — Középkori oklevelekben 1461-1487. között fordul elő mint possessio (С s á n к i III. 355: Thewres, Thewrews). A török uralom végén 12. Alba Regia 177