Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)
Közlemények – Mitteilungen - Gorsium. Negyedik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1963–64. VI–VII, 1965–66. p. 153–161. Bánki Zsuzsanna: A III/A épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 153. – Kanozsai Margit: A IV. épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 154–155. – Fitz Jenő: Az V. épület feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 155–157. – Fitz Jenő: A nympheum feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 158–160. – Lányi Vera: A margittelepi temető feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 160–161. – Kocztur Éva: A margittelepi bennszülött település feltárása. VI–VII, 1965–66. p. 161.
nem ad. A medence alján előkerült kis érem annyira átégett, hogy meghatározásra nem alkalmas. A nympheumot feltöltő leletanyag valószínűleg másodlagosan került oda, túlnyomórészt szürke és sárga II. századi kerámiatöredékből áll. A nympheum maradványai felett megállapított járószint a közeli utcával azonos magasságban azt mindenesetre kétségtelenné teszi, hogy a nympheum a IV. században már föld alatt volt. A díszkút medencéjének és az utcának feltűnően nagy szintkülönbsége arra enged következtetni, hogy a kút puszAz 1964. évben az eddig feltárt területtől nyugati irányban folytatóldoitt a Táe-Margittelep-i temető ásatása. Ebben az évben 69 sír került napvilágra. A temető nyugati határát elértük, itt 10 méter szélességű területen nem mutatkozott sír. Északi, kelleti, déli irányban kiterjedése változatlanul ismeretlen. Bolygatott sírok alacsonyabb százalékban fordultak elő, minit a korábbi években. 69 sírból 12 volt bolygatott (a korábban feltárt 183 sírból 61). A temetkezés sűrű., a sírok azonban soha nem metszik egymást. A temető képe az 1964-ben feltárt területen a leletek mennyiségét és minőségét illetően kissé változott. A temetkezési ritus változatlan. Az uralkodó tájolási irány DNy—ÉK. A fej a sír délnyugati részén fekszik és északkelet felé néz. E tájolási irányon belüli ingadozás 47,5 fok. A 47 fokos ingadozás szigorúan kötött, Nap utáni tájolásra és azonos napszakban való temetkezésre utal, 8 Tíz sir tájolása pontosan ellentétes ÉK—DNY-i irányt mutat, de ezek is a fent említett 47,5 fokos ingadozáson belül maradnak. A korábban feltárt temetőrészben ellentétes tájolásúak csak zsugorított csecsemő és gyermeksírok voltak. Az idei ásatás során feltárt 10 ÉK—DNY (vagyis általános irányítással ellentétes) sírból háromban gyermek, egy sírban zsugorított felnőtt vázát 'aMltunk, öt sírban hagymafejes fibulával eltemete J t férfi volt. Különös és nyilvánvaló különbségre utal a fibulás sírok ilyen tájolásbelli elkülönülése. A sírformák változatosak, téglasírok, vakolatba ágyazott kő- és téglatörmelékből összeállított sírok váltakoznak puszta földbe temetett vázakkal. A vázak mellett talált szögek utalhatnak koporsós temetkezésre. Egy szarkofág is került elő, a korábbihoz hasonlóan melléépített kősírral. A vázak helyzete a sírban rendszerint nyújtott volt, karjaikat a mellre, vagy a medencére hajlították, néhány halottat zsugorítva temettek el. A leletegyüttesek a korábbi években feltárt sírokhoz viszonyítva kissé gazdagabbak, különösen, a férfisírok. A férfisírok jellemző mellékletei a szíj vég, a csat és a fibula. A korábban feltárt 183 sírból mindössze kettőben volt hagymafejes fibula. Ezidén a 69 sírból 26 volt férfisír és 10-ben találtunk hagymafejes fibulát is. A női sírok jellemző mellékletei a fülbevalók, gyöngyök, nagyszámú karkötő és gyűrű. Néhány sírban kisebb aranytárgy, gyöngyszem, fülbevaló, vékony gyűrű volt. Kerámia és üveg igen ritkán fordul elő. Érmet szintén ritkán és keveset helyeztek a sírokiba. A mellékletekből arra következtethetünk, hogy férfi halottaikat felövezve és fibulával, női halottaikat ékszerekkel ellátva — mintegy díszruhában — helyezték a sírba. 8. LÁNYI V.: A pannóniai IV. századi temetők néhány problémája. (Szakdolgozat, kézirat). 9. Id. 10. R. DELBRUECK: Die Konsulardiptychen und verwandte Denkmäler (Berlin 1929).; H. P. L'ORANGE: Studien zur tulását inkább a markomann háborúkhoz, mint a III. század valamelyik pusztulásához köthetjük. Erre vallhat a nympheumot betöltő, II. század közepénél nem későbbi leletanyag is. A kút a katasztrófa alkalmával oly mértékben tönkrement, hogy helyreállítására nem került többé sor, maradványait betemették, fölötte a talajt elplanírozták. Ez a nyilvánvaló magyarázata a II. és a IV. századi szintek között látható feltűnően nagy különbségnek is. Fitz Jenő Mindennapi munkához szükséges eszközt úgyszólván soha nem helyeztek haloittaik mellé. A fibula gyakori előfordulása a férfisírokban általában a IV. század közepének temetkezésére jellemző. 9 Ebben az esetben azonban nem kell a temető koraibban használt részére gondolnunk. Az érmek mind Valentinianus koriak, és néhány fibula is a késői, V— VI. századi ábrázolásokról ismert 10 típushoz tartozik. A temetőt I. Valentinianus uralkodása alatt kezdik használni. Felhagyásának időpontjára változatlanul semmi adatunk nincs, ez valószínűleg az V. század első negyedében történt meg. 11 Ritusa és leletanyaga a IV. század végének belső pannóniai, „falusias" jellegű temetői közé sorolja. 12 A leletanyag a IV. század végének jellegzetes típusait mutatja. Ezek a típusok azonosak az egész provincia területén, a típusokon belül azonban a változatok igen nagy számát találjuk. Ezek a változatok szinte településenként mások, egy-egy település anyagát azonban az egyedi darabok nagy számában ismétlődő kisebb azonosságok egységbe foglalják. Ez természetesen csak az apró leletanyag viszonylatában áll fenn. A fibulák provincánkban és a környező provincákban azonosak. (A nálunk ismeretes típusoktól eltérő lábdíszítést mutató fibulát legközelebb Galliából ismerünk.) A csatok és szíjvégek formáik azonossága melllefet díszítésrnódjukban már provincián belül is több változatot mutatnak. Provinciánként pedig jelentősebb különbségek is gyakran mutatkoznak, melyek nyilván helyi műhelyek tradícióit tükrözik (pl. a britanniai IV. századi temetőkben talált csaltok naturális állatfejes díszítése és a szíj végek áttört mintái erősen eltérnek a kontinentális, azonos rendeltetésű és hasonló formájú daraboktól). 13 Az apró li&letanyag — karkötő, gyűrűk és gyöngyök — mint már fentebb említettük településenként változik. A fő formák azonosak. A „kigyófejes" és a bronzlemezből készült karkötők minden IV. századi temetőben megtalálhatók. A „kígyófej" és a bronzlemez készítése azonban mindenütt má>. Egy-egy temetőn belül gyakran előfordulnak azonos vagy azonos „stílusú" darabok, (amennyiben itt stílusról beszélhetünk) azonban a legritkább eset — a vizsgált temetőkben mindössze két-három esetet ismerünk — ahol két egymáshoz bármilyen közel eső telep temetőinek anyagában hasonló vagy azonos darabok fordulnak elő. Ez nyilvánvalóan helyi kis műhelyek 'étére mutat, amelyek kis kapacitásukkal csak a helyi — egy településen belül — lakosság igényeit tudják kielégíteni. Ilyen bronzkarkötő, csontkarkötő, gyűrű és pasztagyöngy előállító műhelyt kell feltételeznünk Gorsiumban is, Már eddig több teljesen azonos mintával vagy technikával készült bronzkarkötő került Geschichte des spätantiken Porträts (Oslo 1933) 173—174. 11. LÄNYI V.: Alba Regia 4/5 (1963/64) 217. 12. LANYI V.: A pannóniai IV. századi temetők néhány problémája. 13. R. MAC MILLAN: BRGK 44 (1963) 00. A MARGITTELEPI TEMETŐ FELTÁRÁSA 160
