Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Kiállítások – Ausstellungen - Kovács Péter: Ferenczy Béni kiállítás. VI–VII, 1965–66. p. 143–144.

resztenymuzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum Mátyás-relikviái, — az Országos Levéltár dokumentumai, a visegrádi Mátyás király Múzeumból és a Budapest-történeti Múzeumból a király visegrádi illetve budai palotájának töredékei és a király kincstárának néhány ma is pompázó darabja — a veszprémi Bakonyi Múzeumból Vetési püspök miseruhája és Szépművészeti Múzeumból a Mátyásra vonatkozó, nagyszerű olasz reneszánsz alkotások. Legyenek még egyszer együtt a nagy művészetpártoló gyűjteményének darabjai, ha csak töredékeiben iff, íigy tiszteleg az ország Mátyás emléke előtt, akit Székeisíehérvároítít koronáztak, inén indult pályája, itt helyezték örök nyugalomra is, Székesfehérvár ma is hazánk büszkesége. Nagyszerűen iparosodó város, mejly az ország egyik legjobb termelőszövetkezetét leg;nagyobb gyárai egyikét teremtette meg. Fejlődése állomásai megszámlálhatatlanok, iskolái, kulturális élete híres és magasszintű. Alkotásai maradandóbbak lesznek, mint bármelyik királyét voltak, mert a legnagyobb erő: a nép állama hozta létre és a nép felemelkedését szolgálják. De a város tiszteli múltjának emlékeit és ma az országban elsőként ünnepli Mátyás király koronázásának emlékét, mint a magyar történelem kevés, de annál pompásabb fénykora felvirradásának évfordulóját. Köszönetet mondok valamennyiünk nevében a kiállítást kezdeményező István király Múzeum vezetőjének dr. Fitz Jenőnek és feleségének, dr. F. Petres Évának, a kiállítás létrehozóinak, — Héjjné Détári Angélának a kiállítás rendezőjének és valamennyi munkatársuknak, akik munkájuknak ez a nem mindennapi kulturális esemény köszönhető. Hozzon a kiállítás a megyének, a városnak és a múzeumnak sok sikert, dicsőséget! A kiállítást ezennel megnyitom. Weiner Piroska Ferenczy Béni kiállítás* A kiállításiról és a művekről a Művészet 1964. augusztusi számában jelent meg cikk, most csak a rendezés kérdéseire térünk kft. Az István Király Múzeum II. emeleti helyiségében helyeztük el az anyagot. Hatvankilenc grafikai lap, egy érem, és tíz szobor szerepelt a kiállításon. A rendezést eleve kötötte, hogy a művész betegsége, 1956 óta keletkezett művei mellett a „Játszó fiúk" (bronz, 1947) с csoportkompozíciót és a vele kapcsolatba hozható rajzokat, szobrokat és az „önarckép" érmet (bronz, 1938) is bemutattuk. Kétféle anyaggal dolgoztunk tehát, de a kétféle anyaggal csaknem azonos mondanivalót kívántunk a közönség felé közvetíteni. A. „Játszó fiúk" első akvarell-vázlata 1938-ban készült. A korábbi különböző „Miklós" figurák, (melyek közül az 1937-ben készült 86 cm-es bronzot mutattuk be) a „Golyózó" (bronz, 1936) s az, hogy a kompozíció az „önarckép" érem hátlapján is megjelenik, mind azt bizonyítják, hogy a művészit rég foglalkoztatta ez a probléma, A másolatok és a kész mű figurái sok hasonlóságot mutatnak Ferenczy Károly „Kavicsdobálók"-jával. Valószínűnek látszott, hogy a kompozíció alapgondolata is innen indult, amit Ferenczy Béni is, megerősített egy nála tett látogatás alkalmával. Ferenczy Károly képét, — bármennyire is érdekes lett volna, — nem tudtuk 'kiállítani. Mint már talán az eddigiek4. Az István király Múzeumban rendezett kiállítást H u b a y Miklós író nyitotta meg 1964. május 1-én. Május 31-ig 3346 látogató tekintette meg. bői is kitűnt, a rendezés mondanivalójának egyik oldala e műalkotás születésének érzékeltetése volt. Ennek érdekében, bár azonos térben, mégis a többi anyagtól elkülönítve mutattuk be ezt a részt. Egy teljes, központi helyzetű falat és az előtte lévő teret hagytuk a „Játszó fiúk" számára. A falon, — a méretek s a játszott szerep súlyának megfelelően különböző magasságokban helyeztük el a rendelkezésünkre álló akverell- és rajz-vázlatokat. A falhoz legközelebb, a megfelelő rajzzal egy szinten vékony csőposztamensen a „Golyózó", kissé előbbre a súlyosabb és arányaiban is nagyobb álló „Miklós" egy tömör, vaskosabb, de jóval alacsonyabb posztamensen állt. A másik oldalon, ugyancsak közel a .falhoz, bársonnyal letakart kottaállványon az „önarckép" érem hátlapját helyeztük el. Legelői, az egész tér, nem mértani, hanem sokkal inkább szellemi és esztétikai középpontjában (egy egyenlőtlen oldalú háromszög csúcsában) alacsony, négyszögű, zsákvászon borítású posztamensen állt a „Játszó fiúk". Valamivel hátrább, a terem közepe felé elhelyezkedett alacsony, nyers fapad és két rövid, átlósan elhelyezett piros futószőnyeg képezte a választóvonalat a terem többi részében elhelyezett szobroktól és figuráktól. Akiállítás egyik része a mű születését, a másik része a művész újjászületését volt hivatva mutatni. Ferenczy Béni jobbkeze évek óta béna, s most gyakorlatlan és reszketős balkezére hagyatkozva alkot. Ezekben a rajzokban és szobrokon ezért is keressük hiába a megöregedett nagy mesterek rutinját. A korábbi művei — azok is, amelyeket itt kiállítottunk — a csúcsok, az újak a panorámák, amelyek elébe tárulnak onnan. A tiszta művészet példái ezek a művek, annak a művészetnek példái, amelyben már nem játszik szerepet az emberi becsvágy, és hiúság. Csak a tisztaság és az őszinteség az, ami megmaradt ezekben a grafikákban és plasztikákban. Minden kiállítás rendezésékor fő követelmény a lehetőségekhez mért levegősség. Most ez fokozottabban jelentkezett, bár a kisméretű szobrok, a könnyed, színes akvarellek, az egyszerű vonalvezetésű rajzok a végrehajtást is megkönnyítették. Az akvarelleket és rajzokat kétféleképpen helyeztük el. Az egyik részt keretezés nélkül, fehér passepartouban két üveglap köz^ téve falra függesztettük. A másik részét ferde felületű, egyszerű kikénzésű grafikai tárlókban helyeztük el. A tárlók alkalmazásával elértük, hogy sok anyagot tudtunk beimutatni, anélkül, hogy a terembe lépő, zsúfoltnak érezte volna az összképet. A falra függesztett grafikák elhelyezését, egymástól való távolságát így igyekeztünk összehangolni a térbe helyezett, vékony csőposztamensekre állított kisplasztikák ritmusával. A szobornál általános követelmény, hogy körüljárható legyen. Sokszorosan igaz ez a kisplasztikánál, amelyet szeretünk kézbe venni, simogatni, magunk előtt forgatni. Ezért is oldottuk meg úgy a kiállításunkat, hogy mindegyik küröljárható legyen, s ugyanakkor ügyeltünk arra is hogy a háttér is megfelelő legyen bármely nézetből. Ezért is volt nehéz feladat a falra akasztott grafikák megfelelő kiválogatása és elhelyezése. Ismert az a vélemény, hogy a műnek magának kell hatni tudni. Ez igaz. De a mindennapi múzeumlátogatót először mégis az összkép ragadja meg, (vagy riasztja el !), s csak aztán nézi, az első benyomástól erősen befolyásoilva az egyes darabokat. Ezért ennek az első benyomásnak egyrészt olyannak kell lenni, hogy valóban rávegye a nézőt a kiállítás megnézésére, 143