Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Kiállítások – Ausstellungen - Kovács Péter: Csontváry kiállítás. VI–VII, 1965–66. p. 141. - Kovalovszky Márta, K.: Kondor Béla kiállítása. VI–VII, 1965–66. p. 141–142.

KIÁLLÍTÁSOK Csontváry kiállítás A székesfehérvári Csontváry kiállításról annak idején számtalan cikk jelent meg a sajtóban, s nem sok idő telt el Németh Lajos kitűnő monográfiájának megjelenése óta sem, így fölösleges lenne a képeket méltatnunk, értékelnünk. Sokkal érdekesebb elemezni néhány sorban a közönség megnyilvánulásait a kiállításon. Soha a szakember számára ily meglepő módon nem reagált a közönség egy kiállításra, mint Székesfehérvárott a Csontváry kiállításra .Megszokott és érthető dolog, hogy sikere van a XIX. század portré- és zsánerfestőinek, vagy méginkább Munkácsynak, vagy akár Benczúr Gyulának. Arra azonban senki дат gondolhatott, hogy Csontváry Koszt ka művészetére egy vidéki városban hatvanezer ember lesz kíváncsi. Igazi népvándorlás indult meg Fehérvárra 1963. májusától. Budapestről és az ország minden résziéről érkeztek a látogatók egyénileg és csoportosan. A nagy lázban, ami utazásra készítette az embereket, biztos volt valami a divatból, s a kiváncslságbcll még több De ezek a tényezők csak addig számítottak, amíg a képekkel nem kerüllt szembe az illető. Mindenki, aki eljött ide megkapta azt, amit várt, s kivétel nélkül mindenki kapott valami többet is. És ez volt az, ami állandóan oly szenvedélyessé tette a képtár falai közit a légkört. Nem akadt látogató, aki közömbös tudott voln

a maradni. Mindenkit állásfoglalásra, é> ami a legfontosabb: szenvedélyes állásfoglalásra késztettek a művek. Volt olyan — iigaz, nem sok — akiből haragot, másokból pedig elragadtatást váltott ki a látvány. S ami még érdekesebb; mindenkinek más tetszett. Más Trép, más szín, más kompozíciós megoldás, más táj, más figura. Mindenki megtalálta ezen a kiállításon a művészetből azt a valamit, ami hozzá a legközelebb állt, s ez a valami hozzásegítette, hogy a tőle távolabb állót is jobban értse, hogy azzal is barátkozni tudjon. Egyszerű emberek, olyanok, akik értetlenül állanak a modern művészet realista törekvései előtt is, olyanok, akik az új monumentális szobrokon és freskókon először a túl vastag bokákat veszik észre, akik számára még az impresszionista fogalmazású mű is túl modern — nem vették észre Csontváry elrajzolasa.it

, a kifordított kézfejeket, a háromlábú lovakat. Évitizedek óta beszélünk a művészet és a közönség között támadt szakadékról, elemezzük a kérdést, tanulmányok sorát írjuk, s akkor egyszerre egy kiállításon többé nyomát sem látjuk! Pedig Csontváry képeit vizsgálva mindazon elemeket felfedezhetjük, ami ennek a szakadéknak is oka. Festészetében egyszerre van jelen a századvég és századelő valamennyi vívmánya és újdonsága, sőt mindannak a csírája, amit a XX. század első felének művészetében ma fontosnak és lényegesnek tartunk. És a közönségnek nem azért, tetszett, mert mást látott, mint a művek lényege, hanem mert a maga szintjén mindenki tökéletesen megértette és elfogadta azt, amit a művész a maga sajátos nyelvén kifejezett. Nem tanulmány és nem kiállítási krónika ez az írás, csupán csak tanúvallomás. Idézhetném hozzá bizonyítékként a kiállítás három vaskos kötetből álló vendégkönyvének megtelt lapjait is, de ez kevés lenne. Kevés lenne, mert az a látogató, aki annyit írt be, hogy: „A kiállítás nagyon szép volt." —ennél sokkal többet gondolt, s a képekből sokkal többet értet't. Mi vagyunk a tanuk, akik nap mind nap ott voltunk, hallgattuk az embereket, s magyaráztunk, ha kérdez1. A kiállításit a Csók István Képtárban 1969. május 18-^án Bujdosó Imre, Fejér megye Tanácsának VB elnöke nyitotta meg. Október 27-ig 55 405 látogató tekintette meg. tek. — S mindehhez még valamit: a hatvanezer ember közt volt sok, de persze nem ezrekben kifejezhető szakértő is, bizonyára igen sok sznob is, de a nagy tömeg mégsem belőlük tevődött össze. Németh Lajos 1964-ben megjelent kitűnő monográfiája végre tudományosan felmérte a Csontváry-életművet, megállapította helyét a magyar és európai művészeit történetében. Hátra van még néhány részletkérdésnek, s köztük a fent vázolt jelenségnek a vizsgálata, a kiállítás fehérvári és későbbi budapesti sikeréből a tanulságok, s köztük a művészettörténet szempontjából is fontosak levonása. A jelentést végül néhány dokumentációs adat közlésével fejezem be. A kiállításról kétféle katalógus jelent meg, azonban egyik sem tartalmazza pontosan a kiállított művek listáját. Az „István Király Múzeum Közleményei, D, sorozat 27. sz." belső felirattal megjelent katalógust alapul véve: nem szerepeltek az ott 7., 8., 14., 23„ 26., 27., 30. sorszámmal jelölt képek, ezzel szemben a katalógusból hiányzott, de a kiállításon szerepelt a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező un. „Kis Taormina". Kovács Peler Kondor Béla kiállítása

2 Az a három nap, amit a kiállítás rendezésére szánhalttunk, telve volt meglepetéssel, friss örömmel, azzal, amit a ritka műalkotások kézbevétele, ide-oda rakosgatása, újra és újra nézése jelent a rendező számára. A tavasziasan hűvös, a napfényben lassanként felengedő terem sápadt fényében szétrakja az ember gz „anyagot", majd körbejárva, le-leguggolva a képek elé, visszatérve egy-egyhez, veszi szemügyre. Ezek a képek, ezek a rajzok és litográfiák a gyermekrajzok egyszerűségét és bonyolultságát egyesítik a művészi ösztönösséggel és tudatossággal. Kondor minden rajza olyan egyszerű, hogy egy gyerek is rajzolhatta volna, egyszersmind olyan pontos és 'tudatos, hogy csakis egy művész rajzolhatta. Már a rendezés első napján megjelentek a legfrissebb látogatók, akik — bekönyörögvén magukat a zárt terembe — csak nehezen tudtak megválni a falhoz támasztott képektől. Mi voit az, ami őket is, minket is fogv

a tartott e művek között állva? Míg tétován ide-oda rakva őket, próbálgattam a helyüket, arra gondoltam: spontaneitásuk milyen lenyűgöző! Bonyolultságuk, sokrétű tartalmuk, művészi gazdagságuk milyen eszköztelenül jelenik meg! Fantáziája tisztán képi fantázia, még legelképesztőbb ötletei is mindig képi ötletek. Semmi irodaimiasság, semmi ítételesség, semmi elmélet: ebben van óriási előnye azzal a népszerű neonaturalista-szürrealisizitikus iránnyal szemben, melynek csak azt hisszük el, hogy a világ olyan is lehelt, ahogy ők mutatják. Kondor azonban azt hitéti el velünk, hogy a világ pontosan ilyen: ilyen félelmetes és nevetséges, ilyen bonyolult és egyszerű, ilyen hamis ési ennyire valóldi. Aki látta ezeket a képeket, annak számára valóban léteznek Kondor tiszta és szigorú angyalai, a „hálóját foltozó halász", a „pap és papné", a pajzán szentekés szemérmes szépasszonyok, a nevetségesen bonyolult, ügyetlen és hasznavehetetlen gépek, repülők. Léteznek, képzeletünk, gondolkodásunk részeivé váltak, s 2. Az István király Múzeumban rendezett kiállítást Pilinszky János költő nyitotta meg. 1964. március 8—31 között látogatóinak száma 2956 volt. 141