Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 6.-7. 1965-1966 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1966)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A szabadegyházi Szeszgyár története (1912–1949). – Die Geschichte der Spiritusfabrik von Szabadegyháza (1912–1949). VI–VII, 1965–66. p. 111–126.

után havi 4 liter szeszt vásárolhattak.

70 A szeszgyár dolgozói az Egyedárusági Igazgatóságon keresztül többféle segélyben részesültek. Mindenekelőtt az inflációs időkben a szesz járandóság sokat jelentett, és a megélhetési gondokat enyhítette. 1946. április 19-én a gyárnak 78 dolgozója volt a műszakiakkal együtt. A Szeszegyedárusági Igazgatóság egyrészt a megélhetési nehézségekre való tekintettel, másrészt méltányolva a gyár dolgozóinak igyekezetét és szorgalmát, amellyel a szeszgyár újjáépítésén dolgoztak, a havi szesz járandóság 50 %-t húsvéti segély címén nekik kiadta. Mindazok a munkások, akik 1945 előtt is a gyár dolgozói voltak 2,5 litert, akiket pedig 1945 után alkalmazott a gyár, 1,25 liter szeszt kaptak. A műszakiak 5,25—4,50 literig részesültek szeszjuttatásban. A szeszgyár újjáépítésén dolgozott 8 ács és kőműves fejenkint 0,5 liter szesz járandóságot vihetett el. Húsvéti segély címén összesen 205,25 liter szeszt osztottak ki a munkásoknak.

71 Megélhetési nehézségeket vett figyelembe a Szeszegyedárusági Igazgatóság, amikor 520 kg melaszt osztott szét a munkáscsaládoknak. Elsősorban a cukrot nélkülöző sokgyermekes családok jöhettek számításba, mert a melaszt is a családtagok számarányának megfelelően osztották el. Nem volt a családoknál fűtőanyag sem. 150 q szenet osztottak készpénzfizetés ellenében a telep lakóinak. A gyár újjáépítésénél a szénre egyre nagyobb szükség volt, így a szénszolgáltatást a gyár beszüntette, mert további szénbeszerzési nehézségek állottak elő. A gyár üzemi bizottsága azonban gondoskodott arról, hogy tűzifát elegendő mennyiségben kapjon a telep lakossága. A megélhetési nehézségeket duplán fokozta az, hogy a Szeszegyedárusági Igazgatóság által a szeszgyárnak utalványozott munkabér időközben értékét vesztette, a munkások szinte semmit nem vásárolhattak érte. 1946. május 15-én 216 milliárd pengő ellátmányt utaltak a gyárba, azonban a kifizetés napjára már annyira értéktelenné vált a pénz, hogy a heti munkabért további 100 millió adópengő igénylésével lehetett kifizetni. Az igazgató május 15-én két heti fizetéssel tartozott a munkásoknak. Az üzemi bizittság jogosan bírálta ezért a Szeszegyedárusági Igazgatóságot.

72 Az üzemi bizottság kezdeményezésére 1946 karácsonyára a munkások 14 éven aluli gyermekeinek gyári ellátmány terhére 1—1 pár cipőt vásároltak. Az ellátmányt a következő évben a munkások fizetéséből térítették vissza. A karácsonyi ünnepélyen a gyermekek 20 forintot meg nem haladó ajándékcsomagot is kaptak, s ezt a következő években is rendszeresítették. 1949 karácsonyán az évi tervteljesítési prémiumból a karácsonyi ajándékok vá70. Egyedárusági Szeszgyár iratai. Szolgaegyháza 166—1946 sz. 71. Ibid. 162—1946 sz. 72. 1—15—1946 sz. sárlására 441 forintot fordítottak. A gyár goni doskodott munkaruha beszerzéséről is. 1947 nyarán 28 darab új lenvászon munkaruhát jutg tattak a munkásoknak. 1949 tavaszán 95 darab munkaköpenyt rendeltek meg. Az újjáépítés és az első termelési időszak nehézségeit a gyár üzemi bizottsága enyhíteni próbálta, tőle telhetően igyekezett a szociális juttatásokat elosztani. A felszabadulás után lakáshiány nem jelentkezett , komolyabb mértékben. A lakások rendehozása a után a régi lakók visszatértek a telepre. A szeszgyárnak továbbra is érdeke volt, hogy viszonyc lag olcsó bérű lakásokat juttasson a gyár műsza;, ki és fizikai dolgozóinak. Üres lakásokat a 3 szakmunkásoknak tartották fenn, hisz a terme- lésben nélkülözhetetlen a szerepük. 1946. aur gusztus elején Zsigmond László, okleveles szeszfőző lakásigényét pártolólag terjesztette fel az igazgató. Az újjáépítés, majd a termelés beindut lása után a Szeszegyedárusági Igazgatóság több esetben felkereste a szeszgyárat. A kiküldöttek részére külön vendégszobákat tartottak fenn, t amelyeket 1947 tavaszán új bútorzattal láttak t el.

718 Szolgaegyháza község és a szeszgyár szoros kapcsolatban állott egymással a politikai mozgalmak tekintetében is. A község lakói a gyakorí latban érezték a munkások segítségét a legnehe^ zebb időszakban. A gazdasági együttműködés mellett a politikai együvétartozás a hajdani szolgaközség és a munkások között még 1945 nyarán létrejött. A gyártelep lakói közül többen tagok a községi népi szervekben, a Nemzeti Bizottságj ban, valamint erkölcsi segítséget nyújtanak a községi Földigénylő Bizottság munkájához. Tuf lajdonképpen a szeszgyári munkások szervezték meg a két munkáspártot is a faluban. A Komí munista Párt, valamint a Szociáldemokrata Párt t közös falusi szervezetekhez tartoztak. A mun3 káspártok közül nagy tömegbázissal rendelkez, tek a szociáldemokraták. Elnök Tuba János, szeszgyári munkás volt. 1946-ban a párt elérte a 120 főt. A Kommunista Pártnak eleinte csak nét hány tagja volt, de a párt következetes harca az ország demokratikus átalakításáért, az elért eredmények megvédése, ugyanakkor a jobboldali szociáldemokraták politikája arra ösztönözte a - baloldali érzelmű munkásokat, hogy a Magyar : Kommunista Párt tagjai sorába lépjenek. 1948- ban a két munkáspárt egyesült, a szociáldemoki ráták nagy része lett tagja a Magyar Dolgozók Pártjának.

7,4, A háború után nemcsak a régi világ politikai és gazdasági szerkezete változott meg, hanem az emberek tudatában is változás kezdődött. A gyors társadalmi és politikai haladást azonban kellően nem tudták követni a munkások. 73. Ibid. 1945—1949. évi jelzetlen levelzés. 74. T u b a János visszaemlékezése. 122