Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)
Közlemények – Mitteilungen - Kovács P.: Ferenczy Béni rajzok a Csók István Képtárban. – Dessins de Béni Ferenczy dans Galerie Csók István. IV–V, 1963–64. p. 239–241. t. LIV–LVI.
A Jaizzó fiúk nagyméretű akvarell kompozíciója a művész tulajdonában van. Megfogalmazása, kompozíciós elhelyezése csaknem azonos a későbbi szoboréval. Múzeumaink tulajdonában ennek egy korábbi vázlata van 10 (LIV. t.). A művész annakidején összegyűrte a lapot, felső része az álló fiúval hiányzik is. A két mű között kompozíciós eltérés is van. A mi példányunkon a két figura egymástól távolabb van elhelyezve és más a guggoló kéztartása is. Érdekes talán megjegyezni, hogy ez a kéztartás közelebbi kapcsolatban áll a későbbi szoboréval. Sőt, a vázlatosság ellenére a mi példányunkon a guggoló fiú tömege is sokkal inkább szoborszerű, mint a végleges akvarellen. Az 1947-ben megvalósult szoborcsoport Ferenczy Béni és a magyar szobrászat egésze szempontjából is egyike a legcsodálatosabb remekműveknek. A birtokunkban levő vázlat értékét is ez adja: a remekmű születésének, az alkotó munka folyamatának egy izgalmas pillanatát rögzíti. A 30-as évek közepétől 1956-ig terjedő időben került Ferenczy Béni legközelebb az ókori görögök művészetéhez. Klasszikus kora ez művészetének, a szó legnemesebb értelmében. Nem valamiféle utánzás, hanem a művek kvalitása és alkotójuknak belőlük is sugárzó szellemisége teszi azzá. Medgyessy Ferencről szóló tanulmányában írja: „Ez szerintem a szobrászi monumentalitás lényege. Az embert, mint valami magasztosát látni és ábrázolni — szóval isteníteni őt." 11 Ez a 'mondat világítja meg leginkább, miben áll Ferenczy és az ókor görög művészeinek rokonsága. Ezért nem másolója a múlt kornak, ezért igazán teremtő művész. Gyűjteményünkben két rajz képviseli az 50-es évek alkotásait. 12 Az első 1950 körül készült (LV. t. 2). Női akt félig fekvő, félig ülő testhelyzetben. A felső test a vállnál, az alsó a térdek alatt van elvágva. Azt mondhatnánk: szokásos szobrászi mozdulattanulmány. Mégis több annál, mert — mint Ferenczy Béni szinte minden vázlatlapja — önmagában is befejezett műalkotás. Az elsődleges cél nyilván egy mozdulat gyors megörökítése volt: errői árulkodnak a hevenyészett fekete krétavonalak, a nő baloldalának — a mozdulat szempontjából lényegtelen valaminek — elnagyolt megrajzolása. De a mester nem tudta úgy letenni az egyszer már felvett lapot, hogy azt meghagyja a beíejezettlenségnek látszólag céltalan állapotában. A jobb combra és a mellbimbókra feltett vörös kréta színével, puha árnyékok, megcsillanó fények játékával egésszé teszi a rajzot, elfogadhatóvá teszi a talán először véletlen elrajzatásolkat. Játszik a krétával,, gazdag fantáziával, meleg életszeretettel oldja meg a véletlen feladványait is. A másik lap az 50-es évek közepén született (LV. t. 1). Alvó nőt ábrázol, kinyújtott jobb karral. Talán ez az a lap — az eddigiek között — amely legkevésbé kötődik szobrászi témáihoz. A pszichológus és a festő tudásával rögzíti vörös krétájával az álmot magát. Nemcsak a nő lehunyt szemei árulkodnak az alvásról, alszik a kinyújtott, öntudatlan és önitudatlanságban önálló jelentőséghez jutott kéz is. Nem lehetetlen, hogy épp e kinyújtott kéz öntudatlan magánya ragadta meg a művészt és késztette a pillanat megörökítésére. Erre vall egyébként az a gond és szeretet, amivel az ujjak hajlását, a tenyér belső vonalát meghúzza ezen az igazán szűkszavú, csak a lényeget rögzítő rajzon. 10 IKM ltsz.: 62. 4. 1. m: 220x244 mm. 11 FERENCZY В.: op. cit. 79. 12 IKM ltsz.: 62. 3. 1. m: 200x290 mm. 62. 6. 1. m: 317x481 mm. 13 Magántulajdon. Néhány sorral feljebb azt írtuk, hogy ennek a lapnak van talán a legkevesebb köze a szobrászhoz. Igen, ha témáját nézzük, de a részletek megfogalmazása, a kinyújtott kar plasztikus gömbölyűsége, az ujjaknak a papírtól is függetlenülő anyagi valósága — szobrász figyelő szeméről árulkodnak. 1966-ban súlyos 'betegség támadta meg a művészt. Hosszú ideig számos barátja, ismerőse, művészetének tisztelői csak annak örülhettek, hogy legalább életben van. Azóta újra kézbevette a mintázófát és az ecsetet. Energikus lelkű feleségének köszönhető, hogy Ferenczy Béni ma ismét az alfkotó, dolgozó művészek között van. Jobb oldala megbénult, s most a számára szokatlan balkéz egyedül maradt a munka számára. A lábadozás ideje utáni első munkáiban a múlthoz való szinte görcsös ragaszkodás jelentkezett. Reszketős vonalakkal rajzolta újra és újra az emlékezetében megjelenő régi szobrait, a dús formájú, életerős alakokat. Aztán megalkudott sorsával. Vallásos tematikájú rajzok sorozata következett. Mintha alkotójuk lemondott volna a világról és az életről. De talán épp ez a lemondás, a készült művekben jelentkező alázat adott Ferenczy Béninek új erőt az élethez. A betegség börtönébe zárt művész új világot teremtett magának, ahol épp annyi a levegő és az ó'et, mint a régiben. A szeretet is akkora, de tisztább, légiesebb. Legelső szobra, amely ekkor készült, az Aranykor, lia címében is magában foglalja a művész belső átalakulását. A gömbölyű és súlyos formákat most egyszerre szinte áttetszően vékony karok és lábak váltják fel. A szobornak továbbra is megmaradt szigorú, építményes rendje, de az egész mégis sokkal levegősebbé, könnyedebbé válik. Régi világában — Pataky Dénes már idézett szavaival — a plasztikai tökéletességé és szépségé volt az első szó. Most inkább a belső értéke, a jóság, a tisztaság jutnak szerephez művészetében. Gyűjteményünk utolsó lapja 1962-ből származik 14 (LVI. t. 4.). Rózsaszín vázában két szál piros rózsa, zöld levelekkel. A tollal húzott fekete tus kontúrok reszketegek, de nem bizonytalanok. Bennük düktet a művész éliniaikarása. Ez a lüktetés ad életet az áttetsző, leheletfinom növénynek is. Az egészséges lélek üzenete a szeretett világ számára a beteg testből. E rövid tanulmány feladata a hét rajz ismertetése volt, de nem térhetünk ki még egy kérdés elől: hol a helye Ferenczy Béninek, a grafikusnak, a század magyar (grafikájában? Apja, Ferenczy Károly, a nagybányai művészek vezéralakja volt. Ferenczy Béni — bármennyire is nagy egyéniség — nem kerülhette ki apja varázsát. Idézzük csak fel magunkban Ferenczy Károly Lovagló gyerekek című képéhez készített tanulmányra jzát, vagy a Lelátás a Virághegyről-t, 15 s látni fogjuk, mennyi a rokon vonás apa és fia művészete közt. Ez a szál köti öt Nagybányához, s ez a valóságas és lelki rokonság az alapja annak is, hogy mint grafikust, a posztnagybányai mesterek között emlegetik. De Ferenczy Bénd elsősorban mégis szobrász. Rajzainak minden méltatója is kiemelte ezt. Illő hát, hogy legalább próbaként így keressük helyét a grafikában. A szobrász-rajzok — nagy általánosságban — két csoportba oszthatók. Vannak szobrászok, akik 14 IKM ltsz.: 62. 7. 1. m: 524x349 mm. 15 Mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában. Reprodukálva: PATAKY D.: A magyar rajzművészet (Bp. 1960).
