Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Bánki Zsuzsanna – Lányi Vera: Gorsium. Harmadik jelentés a táci római kori település feltárásáról 1961–1962. – Gorsium. Dritter Bericht über die Ausgrabungen in der römischen Siedlung bei Tác, 1961–1962. IV–V, 1963–64. p. 206–220. t. XLIX–LI.

cm-től ^65 cm-ig ér és a „templom" felé fokozatosan emelkedve kb. —1 cm magasságig jut. Mivel ez a réteg alatt —30 cm mélységben a „templom" alapozásának kiugró párkánya figyelhető meg, emelkedő rétegünket a „templom"-korszakhoz kell kötnünk. Ez a szint átlagosan megfelel a „templom" Ny-i oldalán a J/4 b—d szelvényben ehhez a periódushoz kötött járószintnek. A réteg alatt a metszet K-i szélén nagy beásás kezdődik, amelyet rétegünk teljesen elfed. A beásás —340 cm mélységben fahordós kútban végződik. A kút-szerü beásás a szelvény közepén mutatkozó alsó szintet {felső magassága a beásás mellett —66 cm) már átvágta, ami hozzávetőlegesen megadja kormeghatározását. Az alsó szint, amelyet a II. század közepe elé keltezhetünk, nem mutatja a „templom"periódus fokozatos emelkedését Ny felé, ívelt hajlása esetleg összeomlott építmény nyomait engedi sejteni. A villa 1960-iban újra kezdett, rendszeres feltárását az 1961. ásatási évben folytattuk és befejeztük. A 4. és 5. teremtől D-re három kisebb helyiség került napvilágra. Falaikat kiszedték, ténylegesen csak a DK-i sarok maradt fenn. Ezzel a helyiségsorral zárult az épület D felől. Közvetlenül mellette, valamint a villa DK-i oldalán már a temető sírjai húzódtak. A villa ÉNy-i kiugró frontján, ahol előzőleg már végeztünk ásatást, a kutatást folytattuk. Ez a feltárás tisztázta, hogy ezekben a helyiségekben a villa fürdőjét kell látnunk. A fürdőhöz tartozik az É-i kis apszisos helyiséggel összefüggésben a többágú levezető csatorna. Az épület fűtőrendszerét is sikerült feltárnunk. A központi helyiségek alatt húzódó fűtőcsatornák az 5. helyiség É-i végénél találkoznak és az É-i helyiségsorban kialakított fűtőtérhez vezetnek. A két csatorna találkozási helyétől Ny-ra újabb, Ny felé induló fűtővezeték nyílik. A villa K-i részén az É-i nagy helyiséghez csatlakozva folyosószerű hosszú helyiség bontakozott ki, Az 1961. évi ásatás során az I. villától K-re új épület feltárását kezdtük meg. A munkálatok során téglalap alaprajzú, É-i oldalán hatalmas apsisszal rendelkező épület alapfalai kerültek napvilágra. Hossza: 20 m, szélessége: 12,5 m, az apsis sugara 4,2 m. А Мак szélessége 60—70 cm (6. ábra), néhol az alapozás szélesebb szegélye is látszik. A falazás módja: opus incertum. A falak vonulatát nem mindenhol követhettük, helyenként kőanyagát kibányásztak, s csak nyomai voltak felismerhetők. A NY-i főfalba, másodlagosan felhasználva, II. századi sírkövet építettek be.

13 Befalazáskor a kő jobboldalát és alsó részét lefaragták. Padlózata igen rossz minőségű, köves, sóderes szint, csak helyenként maradt meg épebb állapotban. NY-i oldalán, középen nagy mennyiségű, több rétegben összetorlódott teguia került elő. A tetőzet valószínűleg ezen a részen szakadt le. Az éremleletek (Gonstaintinus és Valentinianus dinasztia ko11 A szintezés 0 pontja a margittelepi temető 24. sírja (szar- l: kofág). Ezen a területen a korai időszak több periódusa nem figyelhető meg, az ókori humusz —81, —95 cm mélységben mutatkozik. A felsorolt metszetekkel azonos eredmények olvasnátok le az itt nem említett többiről. A leletanyag tanúsága szerint a település korai periódusa az I. század második feléig vezethető vissza (az ala Scutoulorum itt előkerült két téglabélyege mellett egy Po vidéki terra sigillata tartozik a legkorábbi leletek közé) és az égési rétegek alapján a markomann háborúkig tartott, A perióduson belül metszeteink nagyobb részében több réteg figyelhető meg, ezek időhöz kötése csak a leletanyag feldolgozása után válik lehetségessé. A további periódusokra vonatkozó megfigyelések mindenben megerősítették a terület építési korszakaira vonatkozó előző megállapításainkat. Fitz Jenő amelynek alaprajza azonban bizonytalan. A század elején a föld megforgatására használt gőzeke nagyrészt szétdúlta a magasan alapozott falakat. Ezek helyét, irányát csak a legalsó kősor alapján tudjuk nyomon követni. A villától ÉNy^ra eső területen kiszedett falak kerültek elő, ezek azonban valószínűleg már nem a villához tartozóak. Eltérő e falak tájolása is. A korábban előkerült és a II. villának tulajdonított vörösberényi kőből faragott oszloptöredékek is innen származtathatók. Ugyanitt 3,10 m átmérőjű, szabályos kerek beásás foltja mutatkozott, amely a mélyítés során 94x100 cm újabb beásásba ért, amelyből égett épület törmelékéket bontottunk ki. —334 cm szinten

11 víz tört fel. A beásás egyenes falai alapján feltehetőleg kút volt, de sem kő, sem fa burkolás nyomait nem tudtuk megtalálni. A „kút" közelében néhány terra sigillata utánzat készítéséhez használt forma minta került elő, madár és indadíszítéssel. Valószínűinek látszik, hogy a közelben fazekasműhely dolgozhatott a villa felépítését megelőző időszakban.

12 rabeli kisbronzok) szintadataival összevetve épületünk helyzetét, feltehetőleg a IV. század közepén épülhetett. Rendeltetésére vonatkozóan alaprajzát figyelembevéve ókeresztény bazilikára gondolhatunk. Az épület, fennállását megelőző időszakból származnak az É-i, belső felének mélyítésekor felszínire került, egyelőre áttekinthető képet még nem adó falmaradványoK (XLIX. t. 2). Az apsis külső, ÉK-i íve mellett, érintőlegesen ugyancsak falmairadvány húzódik, (hasonló irányú falcsonikókkal az apsison belül is találkozunk. Az épület DK-i sarkától É-ra, 3 m-re, kívül, К—NY irányú fal halad. Belül ugyanilyen tájolású faliba hegyesszögben É—D-i irányú fal torkollik. Az épület belső terének középső szelvényeiben a mélyítés! színes, levéldíszes fresfcátöredékeket eredményezett, s egy nagyobb stukkódaraibot. Még korábbi, a basilicát megelőző falmaradványöknál régebbi » telepnyomokra utalnak ezen a részen a 6—9. 12 A II. villa időrendjére és leletanyagára itt nem térünk kiezt ld. a villa feldolgozásánál, 91—127. oldalakon. 13 Leírását Id. a 179. oldalon. A II. VILLA FELTÁRÁSA (1961) A BASILICA FELTÁRÁSA 213