Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)

Új szerzemények – Sammlungen, Neuerwerbungen - Kiadványok. – Veröffentlichungen. IV–V. p. 187. - Petres Éva, F.: Kiállítások, előadások. – Ausstellungen und Vortrge. IV–V. p. 187–192.

tikai, kulturális, irodalmi emlékkiállításokkal, gondoljon a természettudományi ne /élésre — adjon ilyen jellegű ismeretterjc Ло bemutatókat, legyen gazdája az élő képzőművészetnek, ha teheti, országos szinten, de mindenképpen a közvetlen területén élőknek, a képzőművészeti, esztétikai nevelés terén pótolja az oktatásban levő hiányokat — rendezzen a múlt művészetét bemutató kiállításokat, saját gyűjteményéből, kutatásaiból adjon időnként kiállítások formájában is Ízelítőt — tematikus vagy új szerzeményi kiállítás formájában, és sorolhatnánk tovább a kiállítások fajtáit, megrendezésük elengedhetetlen szempontjait, amelyek mind a múzeumi munka valamelyik területével vannak kapcsolatban. Ehhez tevődik még hozzá az a szerep, amelyet a múzeum, mint kiállító helyiség tölt be. Különböző szervek, iskolák, egyesületek keresik fel kiállítási igényükkel, ennek is többé-kevésbé eleget kell tennie. Hogyan sikerült ellátnia múzeum szervezetünknek a 60—62. években ezt a sokrétű, szerteágazó feladatot, mennyiben közelítettük meg az itt maximálisan felvázolt kiállítási programot. Kiállításaink gerincét kétségtelenül képzőművészeti bemutatóink adták. Számban, jelentőségében a legtöbb ezek közül került ki, a témakörön belül pedig a legnagyobb változatosságot jelentették. A gazdag sorban az élő képzőművészet bemutatása dominált: egyéni tárlatok (Domanovszky E., stb.), átfogó jellegű bemutatók (15 év képzőművészete, a Fejér megyei művészek tárlatai), tematikus témák, pályázatok (Felszabadulási pályázat, Munka dicsérete) váltották egymást. A két külföldi tárlat (Hirosima és Vallauris) kilépést jelentett a hazai kiállítások köréből. Teljesen eltérő jelleggel, de hatásukban mindkettő a jelentős, gondolatébresztő kiállítások közé tartozott. Sorolhatnánk tovább a kísérleti jellegű, esztétikai nevelést szolgáló, vagy a klasszikus múzeumi anyagot bemutató, az emlékező jellegű, gyűjteményes kiállítások sorát — de nem törekszünk teljességre. Ennyiből is leszűrhető, hogy a képzőművészeti kiállítások terén — úgy érezzük — sikerült maradéktalanul ellátnunk azt a kulturális feladatot, amely a múzeumra hárul. Mi volt a helyzet az évfordulók, aktuális politikai vagy történeti megemlékezések terén. Ez az a kiállítási kategória, ahol nemcsak a múzeumon múlik, megfelel-e a kitűzött feladatnak — széles társadalmi segítség nélkül nem tudja létrehozni ezt a kiállítási műfajt. Ezen a téren az 1960-as év nagy felszabadulási emlékkiállítása jelentős eredményként könyvelhető el. A kiállítás, amely történeti, politikai, kulturális téren az elmúlt 15 év minden eseményét, eredményét felsorakoztatta, az ilyen jellegű kiállítások iskolapéldája volt tematikailag és létrejöttét tekintve is. A múzeum mellett rokon intézmények (levéltár, könyvtár), tömegszervezetek, üzemek, iskolák, művészek közös munkája segítségével született meg. Ebbe a kiállítási kategóriába tartozott egy kisebb méretű tárlat is (Nők élete régen és most) és néhány részterületet érintő kiállítás (Mezőgazdasági dolgozók egészségvédelme, Város- és községfejlesztés, Szovjet bélyeg, Politechnikai kiállítás stb.), de ezek egyrésze már átvezet azokhoz a kiállításokhoz, ahol a múzeum csak a házigazda szerepét tölti be. Talán nem túlzás, ha a számadást ezen a téren is pozitív előjellel zárjuk, hozzátéve azt is, hogy múzeumunk sem helytörténettel foglalkozó, sem legújabbkori történész szakemberrel nem rendelkezett, aki ezt a sok külső segítséget nem nélkülözhető szakterületet irányíthatta volna. A jellegzetesen múzeumi szakterület bemutatása terén bizonyos mértékig az exotikus néprajz volt túlsúlyban (Afrika, Mongóliai sámánizmus), de beszámoltunk területünkön folyó kutatómunkánk eredményeiről is (Táci ásatások). Hiányzott kiállításaink közül a természettudományos ismeretterjesztés. Ezen azonban nem tudtunk segíteni, szakember múzeumunkban nincs, és itt nem alkalmazható a helytörténetilegújabbkori terület szükségmegoldása sem. Szakembereink történeti-humán képzettsége a társadalomtörténeti témakörben elégnek bizonyult, de ha a többi múzeumi szakágnak megfelelő tudományos szinten kívánjuk a természettudományt is bemutatni, akkor a megfelelő szakképzettségű múzeumi kutató irányítása elengedhetetlen. Országos múzeumaink más területeken pótolják a vidéken hiányzó szakágat, ha mással nem, legalább kiállítások rendezése terén, sajnos ez a gondoskodás nem tapasztalható a Természettudományi Múzeum részéről. (Ez csak kiállítási téren mutatkozik, a tudományos nyilvántartás terén a legmesszebbmenő segítség tapasztalható). Hiányos az ilyen jellegű vándorkiállítás ellátottság is, a Múzeumi Központi Ismereterjesztő Központ által forgatott anyagot már csak megyei viszonylatban tudjuk kiállítani, székesfehérvári bemutatásuk évekkel ezelőtt megtörtént. Ezen a téren mutatkozó hiányosságainkat — ha az alapvető feltételek nem változnak meg — a jövőben sem tudjuk felszámolni. Végül egy pillantást a vidéken forgatott vándorkiállítások kérdésére. Nem kell külön hangsúlyoznunk, milyen jelentősége van a megyeszerte, vagy akár a város területén, a hely188