Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1965)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom munkaerőgazdálkodása a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején. – Der Arbeitskräftebedarf des Herrschaftsgutes Előszállás in der Übergangszeit zum Kapitalismus. IV–V, 1963–64. p. 147–153.
nem teljesítése esetén is megduplázhatta követelését az uradalom. Ez történt 1815 őszén, amikor a nyári elmaradt robotnapokért ősszel zaklatták a jobbágyokat. November 6-án a herczegfalvi úrbéresek hátraléka és a bogárdi harmados földek után járó gyalognapszámok elmaradása miatt az ispánt vonta felelősségre az uradalmi kormányzó, és figyelmeztette, hogy a vonakodó bogárdi jobbágyok és zsellérek robotmulasztásaiból eredő kárt az ispán béréből év végén levonják. 12 Herczegfalvával 1817 szeptember 11-én lépett úrbéri egyezségre az előszállási uradalom. Ez semmi esetre sem jelentette azt, hogy ez előtt liberálisabban vették volna az úrbéres szolgáltatásokat. Láttuk, milyen könyörtelenül intézkedett abban az esetben az uradalom, ha saját megrövidítését látta. Az úrbérfi egyezség csak azt jelentette, hogy az eddig kialakult jobbágy szolgáltatásokat, köztük főképpen a robotot, a két fél — az uradalom és a falu — írásban rögzítette. 13 A?. úrbéres földek után járó robotnapok a herczegfalvi kerületben enyhítették a munkaerőhiányt, míg a többi kerületben a félfeudális módszer uralkodott. Az uradalmat népes jobbágy- és zsellérközségek vették körül, amiknek megélhetése nem minden esetben volt biztosítva, és igaerővel, vagy emberi erővel rendelkezve szívesen vállalkoztak az uradalmi földek művelésére. Földvár, Madocsa, Pentele, Adony, Szentiván, Szabolcs. Perkáta, Bogárd stb. lakosait szántóföld és rét használatához juttatták. Az ilyen módon kiosztott földeket harmados földeknek nevezték. 14 1818-ban 10.600 hold ugarföldet osztottak fel harmados föld gyanánt, s az érte járó munka — gyalog- és igásnapszám — sokat lendített a munkaerőhiányon. De jól jövedelmezett az egykori ugarföld a terményből is. Az uradalom nem nélkülözhette a bérmunkásokat, akiket szénamunkára, vetések tisztogatására alkalmaztak. 15 Ezek a pénzes munkások távoli vidékekről jöttek az uradalomba. A környék lakói, az uradalom zsellérei nem tudták a munka fő idénye alatt ellátni az uradalom munkaerőszükségletét. 1814 júniusában a fűkaszálásra alig akadt jelentkező az uradalom és a környező falvak zsellérei között. Hasonlóképpen hiány volt ebben az esztendőben nyomtatókban, szénakazalozókban. 16 Megtörtént az. hogy ha sürgős munkát kellett elvégezni az uradalom konvenciós cselédjeinek, a szántűst néhány napig abba kellett hagyniuk. Ebben az esetben fiatal gyerekeket alkalmaztak napszámosként az állatok mellett, mert felnőtt, és munkabíró férfiakat erre a munkára nem ta12 Ibid. 13 Cs. kir. Úrbéri Törvényszéki iratai. Székesfehérvár. (Herczegfalva cs.). 14 Tiszti széki ülések 1814. január 22. 15 Előszállási Uradalom levéltára. Kormányzóság iratai 1813. 16 Tiszti széki ülések. 1814. május 22. 17 Ibid. láltakT A pénzes „szántó gyerkőcöket" szívesen alkalmazták, mert munkabérük jóval alacsonyabb volt a munkabíró férfiak bérénél, de a szántást — különösen, ha telkes jobbágy ok gyerekei voltak — éppen úgy elvégezték, mint a cselédek. 1814 május végén 88 felvidéki szlovák munkás érkezett az uradalomba, akiket kizárólag szénamunkára, azon belül is a kaszálásra alkalmazták. Ezek két kerületben — Kisvenyimen 53-an, Előszálláson 35-en — kezdték meg a fűkaszálást. Ezek a bérmunkások csak idényjellegű munkát végeztek, és nem maradtak egész esztendőben az uradalomban. Az ispánok éppen ezért a kaszálás alkalmával azokra a rétekre irányították őket, ahol megfelelő értékű munkát tudtak végezni. így nem kaszáltatták velük a dombos és száraz füvet termő réteket, mert erre kár lett volna a drága napszámbért vesztegetni, másrészt ezeket a jobbágyrobotosokkal kaszáltatták. Június második felében a kaszás bógerokat — ahogy az uradalomban nevezték őket — a kisvenyimi rétekről a csallános és harisos rétek kaszálására irányították, mert az előző helyen már minden munkát elvégeztek. 1 ' 1815-ben már nemcsak kizárólag kaszálásra alkalmazták őket, hanem az allodialis búzavetések gyomtalanítására, a szénarendek gyűjtésére és boglyázásra is. lé A szlovák munkások 1814-ben és 1815-ben átlagosan két hónapot dolgoztak az uradalomban, és a szénagy űités után bocsátották el őket. 1814 július 17-én az uradalmi tiszti széken olyan értelemben határoztak, hogy ha az aratómunkások igényt tartanak a felvidéki segítségre, akkor azokat a kialkudott kaszásnapszámbér megtartása mellett tovább lehet alkalmazni. Ebben az esztendőben is az aratást részesmunka fejében vállalták a zsellérek, így a kaszás bógerokat elbocsátották. 1815-ben az utolsó munkacsapat július 20-án hagyta el az uradalmat, bár a szánamunkát nem fejezték be teljesen. A gazdatisztek azonban a boglyázást és kazalozást eleve úgy irányították, hogy a' nehezebb munkát a felvidékiekkel végeztették el, míg a hátramaradó takarodást már a harmadosokkal fejeztették be. A bógerokat az idénymunka befejezése után _egy összegben fizették ki az uradalom központjában, majd az utolsó nap ünnepi ebécldeí vendégelték meg őket 19 A munkacsapatok vezetőivel az uradalom я következő esztendő kaszás munkáinak elvégzésére is megkötötte a szerződést. A csoportok vezetői útiköltség címén 1 forintot kaptak az uradalomtól, ezzel törekvésüket és iparkodásukat igyekeztek elismerni. Az aratómunkásokat 18 Ibid. 1814. július 17. 19 Ibid. 1815. július 9. .,becsületesen készült, jó ízű, elegendő ebéddel vendégeitessenek meg, s mindegyik közlegénynek (kaszásnak) ha kivánja, egy igen jól kisült kenyér 4 garasba számlálván neki adassék, a káplároknak (munkavezető) pedig ingyen." 150
