Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Tanulmányok – Abhandlungen - Éry Kinga – Kralovánszky Alán: Székesfehérvár-környéki X–XI. századi temetők népességének paleoszociográfiai vizsgálata. – Palaeo-sociographical Examination of the Population of 10th–11th Century Cemeteries Near Székesfehérvár. II–III, 1961–62. p. 69–89.

3. A régészeti ellátottsági viszonyszám vizsgálatánál a bikaszigeti és sárkereszitúri temetők között negyjából azonos számérték mutatkozik. A szárazréti temető viszonyszáma jóval alacsonyabb. (Lásd a 24. táblázatot.) 4. A régészeti anyag három nagyobb csoportjának összehasonlítását mind a hat vizsgált temetőnél elvégezhetjük. Ezek alapján kiderül, hogy lényegileg azonosság tapasztalható a bikaszigeti, sárkeresztúri úti és demkóhegyi adatok között, mindhárom leletcsoportot illetően. Más jellegű azonosság figyelhető meg a Maroshegy II., szárazréti és kanizsai úti temetők adatainak összevetésénél. E három-ihárom temetőből álló csoport egymástól eltérő jelleget mutat. (Lásd a 25. táblázatot és az 5. ábrát.) 24. Táblázat Régészeti ellátottsági viszonyszám különböző Székesfehérvár-környéki temetőkben Lelőhely neve Viszonyszám! Bikasziget 101,0 Sárkeresztúri út 105,8 Szárazrét. 38,5 25. Táblázat Régészeti leletcsoportok százalékos megoszlása különböző Székesfehérvár-környéki temetőkben Csoportok Lelőhely neve I. II. III. % '% % Bikasziget 50,0 39,2 10,7 Sárkeresztúri út 53,8 38,4 7,6 Dernkóhegy 54,5 31,8 13,6 Maroshegy II. 76,9 7,6 15,4 Szárazrét 76,9 7,6 15,4 Kanizsai út 87,5 12,5 — 5. Az eddig tárgyalt hat temetőn kívül még három, töredékeiben feltárt Székesfehérvár-környéki temetőre kívánunk utalni. (S ó s t ó,

13 M ó r i ú t,

14 T á с i ú t,

15

). E három temető paleoszociográfiai értékelését a kevés adat miatt nem tudjuk elvégezni. Csupán az előkerült tárgytípusok alapján kapcsoljuk a vizsgált hat temetőhöz, atz összesítő értékelés során. Röviden áttekintve mind a 9 temető régészeti adatait, az alábbi megjegyzéseket tehetjük (lásd a 26. táblázatot): Ruházati felszerelés és ékszer tekintetében e tárgyak használata mind a 9 temetőben kimutatható. E tárgyakkal kapcsolatban csupán annyit mondhatunk, hogy használatuk mértéke különböző volt. A bikaszigeti, sárkeresztúri és demkóhegyi temetők közösségei külső megjelenésükben ugyanis gazdagabbak lehettek a többi hat temető népességeinél. Fegyver és lószerszamos temetkezés csak a bikaszigeti, sárkeresztúri, demkóhegyi és táci úti temetőkből ismeretes. Edénymelléklet viszont csak a szárazréti, maroshegyi és móri úti temetőkben volt. E két utóbbi je^lenséget azért kívántuk kiemelni, mert e szokások általában rituális jelentőséggel bírnak, s így etnikai következtetésekre is alkalmasak lehetnek. A ruházati felszerelés és ékszer ezzel szemben ebben a korban főként kereskedelmi árucikk, s így belőlük inkább az illető közösségek gazdasági és társadalmi helyzetére lehet következtetni. A fegyveres és lószerszamos temetkezés közismert a honfoglaló magyarság körében. Az edénymelléklet viszont főként az ittalált őslakosság között. Mindezek alapján a Székesfehérvár-környéki temetők közül a honfoglaló magyarság leszármazottjainak temetőit a bikaszigeti, sárkeresztúri úti, demkólhegyi és táci úti temetőkben keressük. Ezt az említett ritusú temetkezéseken kívül a gazdagabb külső ruházati megjelenéssel is alátámasztottnak látjuk, ugyanis a honfoglaló magyarság gazdasági és társadalmi helyzete nyilván magasabb volt az ittalált őslakosságénál. , Zömmel az őslakosság leszármazottamak temetőjeként az ismertetett rituális vonatkozások 'miatt a szárazréti, maroshegyi, kanizsai úti, sóstói és móri úti temetőket tarthatjuk. Megjegyezzük, hogy mindkét csoport emlékanyagában kölcsönhatások kimutathatók, ennek okát abban keressük, hogy a két népcsoport között a keveredés megindult. 6. Nemeskéri János tipológiai értékelésében hasonló eredményre jutott. Antropológiai elemzése alapján a honfoglaló magyarság leszármazottai a bikaszigeti, demkóhegyi, sárkeresztúri és táci úti temetőkben állapította meg. Zömmel őslakosságnak határozta meg a 13 MAROSI A., SzSz (1934) 47; IKM adattár, 14 IKM adattár. 15 IKM adattár. 85