Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: A két L. Neratius Priscus Pannóniában. II–III, 1961–62. p. 208–209.

a megállapításra kell jutnunk, hogy Vannius állama csakis a Marustól nyugatra feküdhetett. Ezeknek a meghatározásoknak nem mond ellent — mint Szilágyi J. feltételezte (op. cit. 192.) — a következő Tactius hely sem: Claudius scripsitque Pal(p)ellio Histro, qui Pannoniam praesidebat, legionem ipsaquae e provincia lecta auxilia pro ripa componere, subs~dio victis et terrorem adversus victores, ne fortuna elati nostram quoque pacem turbarent. (Tacitus, Ann. 12, 29) Szilágyi J. szerint Noricum határa ebben az időben még a Morva torkolatáig terjedt: ha a pannóniai sereg vonult fel Vannius megtámadásakor, a cliens-állam csak a Marustól keletre feküdhetett. Nyilvánvaló azonban, hogy akkor is a pannóniai hadseregnek kellett a határra felvonulnia, ha Vannius királysága a Marustól nyugatra feküdve, ebben az időben Noricummal lett volna szomszédos, mivel ott még egy századdal később is jelentéktelen katonai erők tartózkodtak. Kérdéses, hogy a Bécsi-medence 50 táján valóban Noricumhoz tartozott-e? Szilágyi J. ugyanennek a müvének későbbi lapjain megállapította, hogy Vindobona védelmét kezdetben Carnuntum helyőrsége látta el (op. cit. 211.), ez azonban csak akkor volt lehetséges, ha Vindobonát Carnuntummal együtt csatolták át Pannóniához, még Vannius államának megalakítása előtt. Azok a felfogások, amelyek Vannius országát a Marástól keletre, а Kisalföldön keresték, többé-kevésbé a quádok államával hozták összefüggésbe, vagy egyszerűen azonosították vele. Így, a leghatározottabb formában V. Ondrouch, aki a regnum Vannianum helyét a Morva és a Vág középfolyása között jelölte meg, azon a helyen, ahol az I. század közeroén leletanyagunk alapján a quádok mutathatók ki (op. cit. 86). Vannius királyságának azonosítása a kelet felé kiköltöző quádokkal ethnikai szempontból sem állja meg a helyét. Antik forrásaink félreérthetetlenül utalnak arra, hogy Tiberius a két markomann király, Maroboduus és CaR. Syme, The jurist Neratius Priscus. Hermes 85 (1957) 480—493. Az idősebb L. Neratius Priscus W. Reidinger szerint (Die Statthalter des ungeteilten Pannonién und Oberpannoniens von Augustus bis Diokletian [Bonn 1956] 58-, 17. sz.) 94—97 között igazgatta Pannóniát, miután 87-ben consul suffectus volt. Ezek az időpontok korábban is vitatottak voltak (az irodalmat ld. W. Reidingernél), de a kérdés megoldását ez az összefoglaló munka sem adhatta meg. A rendelkezésre álló adatok ellentmondásait R. Syme cikkének sikerült végül is rendeznie: az I. század végén és a II. század elején nem két, hanem három L. Neratius Priscus élt, szerepelt Róma politikai életében. A legidősebb L. Neratius Priscus, a 87. év consul suffectusa, nagybátyja és örökbefogadó apja volt a hasonló nevű jogásznak, L. Neratius Marcellus öccsének. Ez a második L. Neratius Priscus a consulatust 97-ben töltötte be (Neratío Prisco tualda közvetlen, velük menekülő híveit, azaz markomannokat telepített ultra Danuvium (Alföldi A., op. cit.) Abban a körülményben, hogy Róma ezeknek a markomannoknak Vannius személyében idegen nemzetiségben királyt adott, nem láthatunk egyebet, mint ennek az ütköző államnak erős függését Rómától. Ami a quádokat illeti, ezek ahhoz a nagy törzsszövetséghez tartoztak, amelyet Maroboduus hozott létre hatalma teljében. Bukásával ez a szövetség, amelyből már az Armiínius elleni háború soran a Semnones és a Langobardi kiváltak (Tacitus, Ann. 2, 45), végleg felibomolhatott. E szövetség megszűnése késztethette az eddig Morvaországban (vagy azzal határos területen) lakó quádokat arra, hogy a Kárpátokon túl új hazát keressenek maguknak. A quádoknak ez a megmozdulása, ha időben egybe is eshetett Vannius államának létrehozásával, azzal sem ethnikai, sem földrajzi, sem politikai helyzeténél fogva neim azonosítható. A felhozott érvek tehát egyöntetűen amellett szólnak, hogy Vannius országa a Morvától nyugatra feküdt. De nyilvánvalóan ott kellett lennie, ha a kérdést nem a legkülönféleképpen magyarázható auctor-helyek és más történeti források felől közelítjük meg, hanem Róma érdekeit, stratégiai helyzetét tekintjük. Vanniust Róma telepítette le a Duna túlsó partján, nyilván saját érdekeinek megfelelően. A Kisalföld felől komoly veszély ebben az időben nem fenyegette, annál inkább a Morvától nyugatra lakó, Maroboduus által megszervezett markomannok részéről, akikkel szemben ebben az időben építették fel Carnuntum legios táborát. A Carnuntumba helyezett legio, Maroboduus, majd Catualda megbuktatása éppen úgy a birodalom határainak biztosításához tartozott, mint a Duna és a markomannofk közt fekvő terület ütköző-állammá szervezése. Ez a cliens-állam a Morvától keletre — Róma szempontjából — semmiféle szerepet nem tölthetett be. Fitz Jenő et Annio Verő consulibus, R. Syme, JRS 43 [1953] 150.). Ez az időpont meghatározza pannóniai helytartóságát is, amely csak Q- Glitius Atilius Agricola (101/102) utánra, 103—105 évekre tehető, mint azt már E. Ritterling is megállapította. (E. Ritterling, AEM 20 [1897] 14-.). Ez a megállapítás természetesen Pannónia kettéosztásának időpontját is másképpen határozza meg, mint azt W. Reidinger tette (a 103-ra való datálásnak más történeti körülmények is ellentmondanak): a dák háborúk utáni időre. A harmadik L. Neratius Priscus, az előbbi fia, szintén számos találgatásra adott okot és lehetőséget. W. Reidinger közelebbről nem ismert consulatusának idejét — apjának 87-re időzített consulatusa és ehhez számított pályafutása alapján — 115 tájára tette (W. Reidinger, op. cit. 70, III. sz.), esetleg valamivel későbbre. Pannónia inferiort ezt megelőzőleg kormányozta, míg Pannónia superiort 120 után. Ez a datálás azonA KÉT L. NERATIUS PRISCUS PANNÓNIÁBAN 208