Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: A regnum Vannianum kérdéséhez. II–III, 1961–62. p. 207–208.

éppen közép- és kelet-európai területeken, ahol a keltaság minden történeti vándorlása ellenére sem élt olyan nagy tömegekben, mint Európa nyugati részein. A jövő kutatásainak egyik feladata annak a kérdésnek megoldása hazai viszonylatban, hogy mi az a tárgyi anyag, amely feltétlen a kelta népességihez köthető és mi az, ami a helyi lakosság átvétele, kor-divat. Végül: önkénytelenül felmerül a hiányérzet az európai kelta-kutatás gazdag összefoglalását látva. Kelta kutatásunk lassan húsz éves elmaradását igen nehéz lesz pótolni. F. Petres Éva A RECNUM VANNIANUM KÉRDÉSÉHEZ H. Hanslik, Vannius. PW 2/15 (1955) 346—347 B. Saria, Vannianum regnum. PW 2/15 (1955) 338— 346 A. Alföldi, Wo lag das Regnum Vannianum? SüOF 15 (1956) 48—53 V. Ondrouch, Historische Voraussetzungen für Limesforschung in der Tschechoslowakei. Limes Romanus Konferenz Nitra (1959) 63—106 Vannius államának helye tekintetében a szakirodalom a legutóbbi időben sem tudott egységes véleményt kialakítani. Az újabb irodalomban a kutatók többsége (R. Hanslik és V. Ondrouch mellett: Szilágyi J., Acta Arch. Hung. 2 [1952] 192,; E. Swoboda. Carnuntum [Wien 1958, 3. kiad.] 34, 207-, 5. j.) a cliensállamot továbbra is a Morvától keletre, a Vágig, vagy az Ipolyig terjedő Kisalföldön határozza meg. Ezzel szemben B. Saria és Alföldi A. a Morvától nyugatra, a Waldviertelig terjedő vidékre helyezte. Magunk részéről B. Saria véleményét tartjuk a kérdés legelfogadhatóbb megoldásának. Tacitus a regnum Vannium helyét Danuvium ultra inter flumina Marum et Cusum (Tacitus, Ann. 2, 63) határozta meg, míg az idősebb Plinius szerint a Maró sive Duria est a Suebis regnoque Vanniano dirimens eos (azaz Jazyges et Dacos). A kutatás a cliens-állam helyének meghatározásában felhasználható egyéb adatok háttérbe szorításával elsősorban az említett három folyónév azonosítására törekedett. Azok a nyelvészeti próbálkozások ,a:melyek a Marus-March analógiájára a Cusus és a Duria számára is ezekből szárimaztatható mai folyónevek után kutattak, a kérdés vizsgálatát zsákutcába vezették. V. Ondrouch véleménye — a csehszlovák kutatók névazonosítási próbálkozásai még Alföldi A-t is megtévesztették — a következő: „Plinius' Duria bedeutet genauso wie Tacitus' Cusus zweifellos dte Waag, die im Altertum wahrscheinlich nach ihren Quellen benannt is, wobei das Wort Duria etwa in der heutigen Flussbezeichnung Turiec wiederklingt (Duria, Turja, slowakisch Turiec) und Cusus in der Bezeichnung Kysuca." (V. Ondrouch, op. cit. 85, 49. j.). Azaz a Dvria és a Cusus számára a Vág két obskúrus mellékfolyójában, jó messze a Dunától, sikerült nyelvészetileg elfogadható utódot találni (az persze további bizonyításra szorulna, neveztek-e az ókorban el folyót két forrásáról?) Ezzel a komolytalan azonosítással sikerült a három folyónév egymáshoz való viszonyát is összezavarni. Ha a három közül kettőt azonosítanunk kell, (ami azonban nem szükségszerű), mint a regnum Vannianum nyugati, illetve keleti határát, akkor ezt csakis Plinius alapján tehetjük: Marus sive Duria. A két határfolyó eredetileg mindenképpen a Cusus és a Marus, a Duria az utóbbi másik neve, vagy mellékfolyója lehetett, esetleg Vannius országának későbbi határa. A folyónevekfoől többet, mint azt, hogy a Marus (Morva) volt a regnum Vannianum egyik határa, nem következtethetünk. Annak eldöntésére, vajon a Marástól nyugatra, vagy keletre feküdt-e Vannius cliens-állama, az auctorok elfogulatlan elemzése és néhány történeti adat félremagyarázhatatlan bizonyítékokat nyújt. Plinius a következőket mondja: A szarmata jazigok kelet felől Carnuntumig (azaz a Morváig értek, ugyanitt volt a germánok határa. A jazigok előtt ez a föld a dákoké volt ( tehát a jazigok megjelenése előtt sem lehetett itt Vannius állama) és a Marus vagy a Duria választotta el őket a szvébektől és Vannius királyságától. (Ez a vagy nem értelmezhető úgy, hogy vagy a Morva, vagy a Vág: a germánok határa Carnuntumnál, azaz a Morvánál volt.) Mivel a Marustól keletre eső Kisalföld az I. század első felében a dákoké, majd a század közepe tájától a szarmatáké volt, Plinius alapján a regnum Vannianum helyét csak a Morvától nyugatra kereshetjük. A Duria-Turiec zavaró azonosítás alapján Alföldi A. lehetségesnek tartotta, hogy a Duria említése későbbi glossza, az I. század második felének állapota alapján. Sőt, azt sem tartotta lehetetlennek, hogy a betoldás magától Pliniustól származhatott. A kétes DuriaTuriec azonosítás azonban ilyen betoldás feltételezését bizonytalanul hagyja, amelyet a történeti körülmények sern támogatnak: Vannius Plinius munkájának írásakor nemcsak túl volt feltételezett terjeszkedésén, de már meg is bukott. Ha Tacitus azt írta, hogy Vannius triginta per annos praedationibus et vectigalibus auxerat (Tacitus, Ann. 12, 29), ez nem jelenthet mást, minth 4gy a Morva jobboldalán haladó borostyánút vámjai Vannius kezében voltak, azaz hatalma a Maristól nyugatra eső vidékre terjedt ki. (B. Saria, op. cit.) Vannius bukásával kapcsolatban mondja Tacitus: ... mox diuturnitate in superbiam mutans et odio accolarum, simul domesticis discordiis circumventus. auctores fuere ^ibilius Hermundurorum rex et Vangio ac Sido sorore Vannii geniti. (Tacitus, Ann. 12, 29). Ha ebből arra következtethetünk, hogy a hermundorok szomszédosok voltak Vannius országával — márpedig Vibilius szerepe aligha képzelhető el másként — arra 207