Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Szemle – Rundschau - Petres Éva, F.: A kelta eredet kérdéséhez. II–III, 1961–62. p. 205–207.

a Hallstatt kor geometrikus stílusa átformálódik és kialakul az új, La Tène ízlés. A LT A periódusában ez a stílus már teljes kifejlettségében lép elénk. A legújabb kutatások szerint ez a folyamat, az új stílus kialakulása, legkorábban a Rajna vidéken levő kora LT fejedelmi sírok anyagán figyelhető meg ,ez a terület tehát a La Tène stílus keletkezési területe. A szerző ezzel a széles áttekintéssel lényegében le is zárta a maga részéről a kérdést,

1 mégis a vegso öszszegezés önként kívánkozik. Az importáruk vizsgálata, legkorábbi megjelenésük tágabb kört jelöl meg, de ezen belül a Felső-Rajna vidéke az a terület, amelyen a legkorábbi csoportot jelzik. A stíluskritikai vizsgálatok tükrében a La Tène stílus kialakulási területe ugyanaz a pont, — a Rajna vidék —, tehát az importjavak vizsgálata és a művészettörténeti módszer megállapítása egyező eredményt mutat. A régészeti módszer D—Ny Németország területén folytatólagos fejlődést állapít meg, azaz a kis körben kialakult keltaság átalakító szerepe csak a La Tène A közepén kezdődő mozgásokkal indul meg tágabb körzetben. Hogy az eredet és a kialakulás kérdéséiben mennyl imég a 'megoldatlan kérdés, vitás álláspont, azt legjobban a hozzászólások tükrözik, melyek szinte kivétel nélkül az eredet kérdést érintik. Lényegében két csoportra oszthatók, egyrészük a keltaság kialakulását a La Tène korszak elé vetítve, La Tène kor előtti keltaságról beszél, másrészük tagadja ezt. Wülvonseder beszámolójában nem foglal állást, mindössze annyit jegyez meg az első oldal felé, melyet Ausztriában Chr. Pescheck képvisel,

2 hogy nem általánosan elfogadott álláspont. Ugyanakkor a hozzászólóik közül Kromer pl. határozottan felveti azt a lehetőséget, hogy bár a nagy késő Hallstatt erődítések a Hallstatt kor végén megszűnnek, de még azt is kérdésesnek tartja, hogy összefügg-e ez a kelta vándorlással. Felteszi a kérdést, vajon csak a La Tène kultúra tekinthető-e keltának, vagy pedig az új dél-német, heuneburgi ásatások alapján megváltozik a helyzet. Ezzel az állásponttal szemben R. Pittioni a másik oldalt képviseli, szerinte Kromer felvetése óvatosságra int, mert azt jelenti, hogy ha a dél- és nyugat német hallstatti kultúrát kora keltának fogjuk fel, magukat a hallstattiakat is keltáknak kell tartanunk. Ebben az esetben a Hallstatt kultúra hordozóinak tartott Шут elemekkel mi a helyzet? Nem tartja valószínűnek azt sem, hogy a Hallstatt kultúrán belül olyan határvonalat lehessen húzni, amely szerint az egyes csoportok különböző etnikumhoz tartoznának. Egyáltalán korainak látja még, hogy a nyugati halstatti kultúrát a korai kelta etnikumhoz köthessük. Schmidt a kérdés megoldásához etnográfiai módszer segítségül hívását ajánlja, a házforma megvizsgálást, mely szerinte etnikum határozó jellegű. Anélkül, hogy a kérdés tárgyalásában messzire mennénk, a kelta eredet kérdés bő irodalmából meg kell említenünk azokat az irányzatokat is, amelyek még korábbra, egészen a bronzkori Hügelgräber népességhez vetítik visza a keltaság kialakulását, protokelta • Wülvonseder beszámolója a kelta eredet kérdéskomplexuma után a következő témákkal foglalkozik: 1. A kelta települési forma kérdése oppidum kutatás utak. 2. Pénzforgalom. 3. Kronológia kérdése abszolut-rela^'v kronológia. mozgalmakként fogva fel. Az ezt követő Lausitzi expanzió — anaiaoan az urneníeider ikuitura mozgások — a vénet—iiiyr, eseueg szláv (vend) nepessegnez köthetők.

3 A Hallstatt kor és a keltaság problémájára vonatkozó egyik legfontosabb forrás tí. Vogt 1951-ben Züricnben tartott előadása, melynek a Haustatt kor keltái címet adta/

1 Kutatásaiban a szociális struktúrából indul ki, s vizsgálódásait területileg Csehországtól KeletFranciaorszagig, időben pedig a VIII .sz. elejétől végzi. A fejedelmi sírok és szórványok elterjedése alapján azt állapítja meg, hogy ezek ugyanazon a zárt területen fordulnak elő, ahol később a kelták. A Hallstatt és La lene kultúra közti szoros kapcsolat alapján arra az állaspontra helyezkedik, hogy a Hallstatt kultúra hordozói is kelták lehettek. Mindenesetre hozzáteszi, hogy a kutatás mai állása mellett a VIII. sz-ra való viszszanyűlás még nem bizonyítható. A csak nagy vonalakban felvázolt kérdés-komplexum megoldása nem lehet feladatunk. Mégis, a problémát két részre bontva, úgy látszik, az őskor korábbi szakaszaira való visszavetítés egyelőre nem bizonyítható, s ennek eldöntése korai. A Hallstatt kor esetében is kettéválasztanánk a kérdést, a nyugati területeken, DNy-Németország, a Felső-Rajna vidékén lehet Hallstatt-kori keltákról beszélni. Az összes vizsgálat eredménye mintegy fókusszerűen irányul egy területre, az Alpoktól É-ra elterülő hallstatti fejedelmi sírok vidékére — itt alakul ki az új műveltség és itt van a kelta etnikum területének magja is. Ausztria és a távolabbi területekre az etnikum is, a műveltség is természetszerűleg később jut csak el. A kérdés tisztázását segíti az is, hogy a kultúra és etnikum fogalmát szét kell választanunk. A legtöbb zavart az eredet és a későbbi kultúra kérdésében az etnikum és a műveltség (kultúra) fogalmának állandó felcserélése okozza. A legvilágosabb ebben a kérdésben J. Filip állásfoglalása, aki a kelta etnikum és a La Tène műveltség kettősségét, kialakulásukat és a kettő viszonyát történetileg vázolta.

5 Vizsgálódásaiban ő is a VII. sz-ig nyúlik vissza, s megállapítja, hogy a társadalom differenciálódási folyamata, amely Kelet-Franciaországtól Csehországig megfigyelhető, általános, európai jelenség. A gazdasági fejlődésnek felel meg mindenütt az a tény, hogy mindenütt megfigyelhető a gazdag, fejedelmi sírok megjelenése, gazdag vezető réteg kiválása, amely nem korlátozódik kizárólag egy népességre egyelőre, hanem kor jelenség. A későbbi fejlődés során úgy látszik, a vezető réteg hatalma fokozódik, különösen az Alpoktól É-ra fekvő területen. Gazdagságukat részben a Keleti Alpok vasércének feldolgozása, részben a terület É-i összekötő forgalma okozza. A késői Hallstatt korban a régészeti leleteik itt már szinte úgy mutatják, hogy a vezető réteg valamiféle nemzetségi (törzsi) rétegben különül el környezetétől. Számunkra is legelfogadhatóbb az a felfogás, amely szerint a La Tène műveltség, bár általában a kelta etnikumhoz köthető, de a kettő összetartozása nem kizárólagos. La Tène kultúra (ízlés) a keltaságtól függetlenül is elképzelhető és bizonyítható. Különösen fontos ez Ezekkel itt nem kívánunk foglalkozni. 2 Chr. Peschek szerint a hallstatti temető НА С korú festett kerámiája már a keltákhoz köthető és Hallstatt С keltákról beszél. •'! L. LANTIER, Die Kelten, História Mundi 4. B. « JSGU 1953 74—. 5 J. FILIP, Keltövé ve Stredni Evrope (Praha 1956) 249—. 206