Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Irodalom – Beschprechungen - Bóna István: E. Oxenstierna, Die Wikinger. II–III, 1961–62. p. 201–202.

kard és egyes honfoglaló sírokban talált viking kard­koptatok bizonyítékai e kereskedelmi kapcsolatoknak. A vikingek egykorú és közelmúlt értékelésével foglalkozó „Helden oder Banditen?" hangzatos című bevezetés után a szerző rátér a vikingek előtörténetére. Ebből a lényeget ragadja meg: a viking hajóépítés és hajózás tudományának fejlődését s vele karöltve az északi kereskedelmi élet fellendülését, mint a viking mozgalmak két leendő alapját. Utána már a viking történet és régészet alappillé­rein állunk. Megismerjük nagy kereskedelmi központ­jaikat: Dorestadot, Haithabut és Birkát, mégpedig a legújabb ásatások fényében. Miután így a kiinduló alapokat megismertük, kö­vetkezik a viking hadjáratok izgalmas leírása. Egy­korú fórások adataival szemlélteti a norvégok és dánok írországi, angliai és franciaországi becsapásait. Elkí­sérjük őket a Földközi tengerre is. E kalandos utazások természetesen tükröződnek a régészeti emüékanyagban is, akár az északi sírokba jutott frank, ír vagy bizánci készítményeikre gondolunk, akár a pireusi oroszlánra vésett viking „itt jártam" runa-feliratra. Az eddigi gondolatmenet folyamatos logikája után problematikus értékű fejezet következik. A svédek keleteurópai útjairól van szó, s ennek kapcsán arról az egyes svéd és német régészeik és történészeik által hangoztatott állítólagos döntő szerepről, amelyet vi­king kereskedők u novgorodi és kievi állam alapításá­ban játszottak volna. Oxenstierna is ezen az alapon áll. Gondosan összeállítja a svéd varjágok keleteurópai szereplésére vonatkozó történeti, nyelvészeti és régé­szeti adatokat. Ezek száma nem csekély ugyan, mégis elenyésző az egykorú szláv és bizánci leletekhez viszo­nyítva. Ez az aránytalanság is mutatja, hogy Oxenstier­na egy alapvető tételt teljesen figyelmen kívül hagyott. Államot ugyanis csak ott lehet „alapítani", helyesen állam csak ott keletkezik (mindegy milyen úton), ahol a helyi lakosság fejlődése során az állam kialakulásá­nak történeti feltételei már létrejöttek. E feltételek a X. századi Oroszország jelentős részén már adottak vol­tak. Számos olyan kisebb-nagyobb állam alakult ki eb­ben az időben olyan területen is, amelyen a vikingek legfeljebb átutaztak. Novgorod és Kiev esetében is mindössze olyan színt kölcsönöznek az új államnak, mint István király külföldről behívott nemzetségei vagy a királyi család házassági kapcsolatai a magyar államnak, vagyis katonai erejükkel segítették a fiatal állam és a feudális rend megszilárdítását. Ezt azonban semmiképpen nem lehet „államalapításnak" nevezni. Ráadásul hozzátehetném, hogy a kievi állam katonai ^kísérői" közt nemcsak vikingek voltak, hanem pl. ma­gyarok vagy besenyők. Ezekkel kapcsolatban mégsem merült fel soha az „alapító" szerepe. Sikeresebb és fontosabb a következő fejezet, amelyből megtudjuk, mi mindent vittek haza magukkal a svéd-vikingek keleti útjaikról. A Volgán vagy a Kaspi tengeren hajózva kapcsolatba kerültek a világ másik nagy vállalkozó szellemű kereskedelmi hatalmával, az arabokkal. Nem csoda hát, ha arab edények és ékszerek, kínai selymek, sőt, mint az újabb ásatások szenzáció­ja, egy Buddha szobor is eljutott Svédországba. Majd a vikingek tengeri útjairól értesülünk, egy­előre még csak Islandig s a Nordkapig. Egyúttal plasz­tikus képet nyerünk a rabló vállalkozások idejében még szinte töretlen északi nemzetségi társadalomról. A hadjáratok során fokozatosan emelkedő királyi ha­talmat a művelődéstörténetileg is legfontosabb, közis­mert régészeti leletek a királyi hajótemetkezések tük­rözik. Itt ismerteti a szerző a Gokstad és Oseberg ha­jók pompás leleteit. Két színes fejezet tárgyalja a vikingek hiedelmeit, vallási életét és közös nemzetségi ünepeit. A 11. fejezetből a három északi nép írott történe­tének első korszakát ismerjük meg. A keresztény térí­tés folyamatát és első emlékeit is összefoglalja. A 12. fejezet Amerika első felfedezésének izgal­mas történetéről számol be. Oxenstierna szigorú ' eti­kával elemzi az évről-évre a sajtó útján a világba har­sogott állítólagos amerikai viking leleteket s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy ottlétükre — sajnos — mindezideig nem került elő hiteles bizonyíték. Végül az utolsó két fejezet mégegyszer összefog­lalja a viking kereskedelmi utakat, vikingek gazdasági, kulturális és történeti jelentőségét. összegezve az elmondottakat: Oxenstierna könyve világos áttekintést ad a vikingekről. Stílusa könnyű, él­vezetes és szórakoztató. Jól válogatott bibliográfiában tájékoztatja az érdeklődőket a viking régészeti iroda­lomról. Teszi ezt annak ellenére, hogy könyve tulajdon­képpen neun a szakkörök számára készült, hanem nagy tudományos igénnyel írott népszerű munka. Mégpedig a legjobbak közül! A könyvet számos rajz, térkép, színes és egyszínű tábla egészíti ki. összeválogatásuk kitűnő, úgyszólván minden lényeges elmondottat illusztrálnak. A könyv szép kiállítása méltán dicséretére válik a kiadónak is. Bóna István 202

Next

/
Thumbnails
Contents