Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Dunaújvárosi (pentelei) népi bútorok. – Alte Volksmöbel von Dunaújváros. II–III, 1961–62. p. 182–196.

9. ábra A sublóthoz való átmenetnek egy szép érdekes formája van Fekete György óvárosi parasztember bir­tokában. Ez láda viszonylag nagyobb méretű (hossza 122 cm, imagassága 83 cm), a láda első lapjának felsn kétharmada függőlegesen tagolt, míg az alsó harmad vízszintesen, fiókszerűen osztott. Hatásában az alul egyfiókos süblötot igyelksziik utánozni (9. ábra). A láda angolbarna, a tagolásokat ennél a darabnál sárga ala­pozással igyekéztek elérni. Azok a mezők, amikkel osztották a láda csíkját, világos okkersárga alapszí­nűek, a felső résziben cserepes virágfookor, az alsó lapban pedig virágfüzér. A minta kék, zöld, piros és fehér színezésű. Az 1867-es évszám pirossal van rá­írva. A láda díszítése szembetűnően hasonlít az 1860­ban készített pad mintájára. A koraibban ismertetett láda és e között a láda között mindössze 16 év kü­lönbség van, nagyságban, díszítésiben mégis szembe­tűnő az eltérés. Külön típusa a ládáknak a Múzeumunkban is megtalálható cselédláda. Nagyobb méretű, mint az ál­talános tulipántos láda, egyszínűre van festve, és a tulajdonosa nevén és az évszámon kívül sem más ismertető jele vagy díszítése nincs. Áltlában angol­barna színűek, a Múzeumban lévő példány Száva Ja­kab nevét viseli és 18544>ől való. A név is és a felírás is fehérrel van ráfestve. Ezt is, mint általaiban a cse­lédládákat, akkor készítették, amikor a legény cse­lédnek állt. Száva Jakab ládája 60,5 cm magas, 110,5 om hosszú, szélessége 62,5 om. (Lt. sz.: 54.45.1.) Eh­hez hasonló cselédláda van Gerendai Ferencék bir­tokaiban, ezen azonban nincsen név, csak az 1867-es évszám. Általában a láda fedelére, belülre beírták a fon­tosabb családi eseményeket, különleges időt, jégverést stb. Kulcsára gondosan vigyáztak, az egyik öregasz­szony, akinél a láda még eredeti szerepét töltötte be, a láda kulcsát a nyalkában hordta egy madzagon, a kulcsot egy kis vászonzacskóba tette, és úgy dugta be a ruhája alá. Ahol sok volt a gyerek, a ládát ülő­bútornak is használták, 3-4 gyerek is elfért rajta. Sublót Fenteién is megtalálhatók a legkülönbözőbb átme­neti formák, a tulipántos ládáktól a sublótig. Ezek között érdekesnek tűnik az a fajta, amelyik felül még láda, de alul már van egy fiókja. Ezek általában réz­veretes húzókkal vannak ellátva, és oldalt is van egy­egy réz fülük. A sarkokon oszlopot utánzó faragás van. Ebből a fajtából is igyekszünk a Múzeumnak is szerezni. A faluban található darabok puhafáiból készültek, helyi asztalos rendelésre készítette őket. Alapszínűk barna, díszítésük sötétbarna. Egy ilyen sublótláda van Németh Jánosék birtokában, magassága 103 om, hosz­sza 86 cm, .mtélysége 54 om. Magasságában is erősen halad a sublót felé. Ehhez a bútorhoz erősen hasonlót mutat be a Magyarság Néprajza I. kötet 233. oldal. Rendeltetésében ez a láda is ugyanannak felel meg, mint a láda vagy a sublót. HáromfióJcos sublót A ládát általánosan felváltó sublótforma a három­fiókos, puhafából készült, barnára festett és sarkai­nál ugyancsak oszlopot imitáló faragású sublót. Fog­gantyúi, kulcspajzsai bronzból, rézből készülnek, eset­leg porcellánnal pótolják őket. Ezek a sublótok is helyi asztaloskéisziítményék. A megfigyelt darab ma­gassága 106 om, hossza 106 cm, szélessége 62 cm. A sublótökban ruhaneműt tartanak, a különböző fehér­neműknek, ágyneműknek és asztalneműknek a meg­felelő fiókban van a helyük. A sublót tetején „cakko­san slingelt" terítő van, ezen soriban vannak a csé­szék, poharak, bögrék, középen hátul az óra, jobb­oldalon a lapostányérok, balodalon a mélytányérok. Egy-egy nagyon megbecsült poharat vagy bögrét kö­zépre vagy a két széllére tesznek, attól függően, hogy egy vagy két darabról van-e szó. A sublót fölé van felakasztva a tükör. Szekrény Pentelén festett, faragott szekrény nem volt. Amit az Óvárosban régi szekrény gyanánt emlegetnek, az sötétbarnára festett, mindkét szárnyán karélyosan ívelt vonalú bemélyített réesszel (10. rajz). Egy ilyen szek­rény van Rekenye Mártonék birtokában, vörösfenyő­ből készült, belül részben polcos, részben akasztós beosztású. Kulcscímere barokkos. Érdekes módon, előttem zajlott le az a folyamat, amikor a kevésbé új, megunt darabot kiteszik a házból. A szekrény megvételére folyó tárgyalásaiim során Rekenyéné azt tervezte, hogy ha a Múzeumba elviszik a konyhából az öregszekrónyt, oda kihozzák a szobából a másikat, amelyik már valamivel újabb, de még mindig régi­nek számít, a szobába viszont vesznek egy másikat, vagy megelégszenek az ottmaradó második szekrény­191

Next

/
Thumbnails
Contents