Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 2.-3. 1961-1962 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1963)
Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Dunaújvárosi (pentelei) népi bútorok. – Alte Volksmöbel von Dunaújváros. II–III, 1961–62. p. 182–196.
DUNAÚJVÁROSI (PENTELEI) NÉPI BÚTOROK Dunaújvárosban semmilyen vonakozásfoan sem jellemző a túlságosan díszített forma, legyen az akár bútor, akár viselet, kerámia vagy a kismesterségek produktumai. Éppen ezért már a bevezetőben szeretném az olvasó figyelmét felhívni arra, hogy elsősorban a formák ismertetését, valamint a tárggyal kapcsolatos életet, annak leírását várja cikkünktől. Festett, élénken színezett motívumok általában a ládákon, padokon láthatók. A többi tárgynál a forma leírásával kell megelégednünk. Több helyen említek olyan tárgyakat, amelyek' már nem találhatók meg a faluban, azonban emlékezetben még élnek, és ezzel is teljessé válik az a kép, amelyet a pentelei régi népi bútorokról nyerhetünk. Tárgyaink legtöbbjét az eredeti tulajdonos vagy a vásárról szerezte, vagy rendelésre készíttette. Természetesen a komolyabb, értékesebb darabokat különösen megbecsülték és generációkon keresztül örökölték őket. A bútorok formáit tekintve jóformán minden stílusáramlat hatását kifejező forma, vagy vonal megtalálható, így annak alapján, hogy melyik forma ősibb, nem rendszerezhetjük bútorainkat, — hiszen egymás mellett élnek a mai napig. Felsorolásunk alapja a bútorok funkciója, s így egymásután ismertetjük az ülő, a tároló, a fekvőbútorokat stb. A felsorolás után néhány házbelső alaprajzán próbálom érzékeltetni, hogy azok a tárgyak, amelyeket leírtam, hogy helyezkednek el a szobában és milyen helyet, szerepet szánt neki tulajdonosa. I. ÜLŐBÚTOROK Az ülőbútorok között megkülönböztetjük azokat, amelyeket több személy számára, és azokat, amelyeket csak egy személy számára készítettek. Az előbbiek a padfélék, az utóbbiak a székek. Ezenkívül meg lehetne esetleg különböztetni a helyhez kötött és a hordozható darabokat, azonban a helyhez kötött padokra ma már az óvárosiak nem emlékeznek. így csak a hordozható darabok ismertetése marad feladatunk. Ezen a témán belül felsorolásunkat a paddal kezdjük, mert mai formájában ez a régebbi 1 bútorfajta a pentelei házakban. Pad Mint már említettem, a földbevert padokat már nem találtam meg az óvárosi házakban és még az idős adatközlők emlékezetében sem él már. Ezzel szemben a hosszúpadra még emlékeznek, bár ezzel a bútordarabbal sem találkoztam gyűjtésem során. Elbeszélésük alapján kiderül, hogy a hosszúszék a ma is használatos kisszékhez hasonlított teljes egészében, azzal a különbséggel, hogy hosszabb és magasabb volt. A téglalap alakú ülőlapba csapolták be a négy, kifelé álló lábat. Az ülőlap szélét kicsipkézték. Keményfából, kézi munkával, otthon készült a hosszúszék. A háziból való végleges eltűnési idejét kb. a tízes évek derekára teszik. Pad „sarckpad". A múlt század közepén kétféle festett padot árultok a vásáriokon, ezek között azonban formában alig volt valami különbség. Mindkét fajta lényegében festetthátú karospad, funkciójának megfelelően neve és formája egyaránt „karospad". Az ülőlap egyik vége hegyesszögben le van vágva ott, ahol a két pad a sarokban találkozik, a másik végén cifrára van fűrészelve az oldala. A pad maga három-három, ugyancsak cifrára fűrészelt deszkalábon áll. A lábakat a támlához egy-egy keresztléc rögzíti, hogy ki ne dűljenek. Anyaga puhafa, többnyire fenyő. Asztalosmunka, egyes részei csapolva vannak és csak később erősítik meg helyenként vasszöggel, ahol szükségesnek vélik. A múzeumban lévő két sarokpad szépen illusztrálja azt a különbséget, amely a padok kétfajta festésmódja között nyilvánul meg.
