Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.

100 tozata van („csárdás").

1 Lugossy Emma a 39 verbunktánc című munkájában északibb területről, a Velencei-tó melletti Pákozdról mutat be leírásában egy férfitáncot, huszárverbunk elnevezéssel.

4 Az ilyen típusú magános férfitánc nemcsak Fejér megyei, de ma már dunántúli viszonylatban is ritka. Ugyancsak ő a Magyar Népzene Tára III/B Lakodalom című összefoglaló kötetében Pákozdról sapkatáncot, l:anásztáncot és menyasszonytáncot ír le.' Monografikus igénnyel lép fel Keszler Mária, aki egy szegényebb és egy gazdagabb falu táncait és táncéletét vizsgálja. Ez a két község: Jenő és Gyúró." Jakab Ilona Sztálinváros-Óváros (Dunapentele) táncéletét ismerteti és az úgynevezett kanizsatánc és sudridrom motívumainak szöveges leírását közli. A megye területén működő táncoktatok sok értékes adatot gyűjtöttek össze és azt színpadi munkájukban használták fel. Az általuk legjobban megismert községek Perkáta és Jenő. Illyés Gyula írásában maradandóan megörökített dunántúli cselédségnek, a puszták népének táncaira és táncéletére vonatkozó kiváló leírás Andrásfalvy Bertalan munkája, amely ugyan nem P'ejér megyére vonatkozik, de részben a Mezőföldnek Tolnába átnyúló területén élő volt uradalmi cselédek és pásztorok tánchagyományait tárgyalja. Ezekről tudjuk, hogy erősen mozgó népréteg voltak Fejér, Tolna és Somogy megyék nagybirtokai között és tánckultúrájuk sok közös vonást mutatott.

!1 Az eddigi tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy Dunántúlon feltárt táncaink esetében a típusalkotás sokkal könnyebb, mint az ország többi részének táncanyagában. Az itt megismert táncok nem annyira egybefonódók, sokkal könnyebben elkülöníthetők, mint például az eddig alaposan megismert Felső-Tiszavidéknek (Szabolcs-Szatmár megye) tánckincse. A dunántúli területeken is sok esetben megtalálható a kapcsolat az egyes típusok között, de sokkal határozottabban különválaszthatók, mint az ország más vidékén. A három fő tánctípus Dunántúlnak szinte az összes ilyen szempontból feltárt és megismert részén megtalálható; a női körtánc, amely már legtöbb helyen gyermekjátékok fcrmájában él tovább, a kanásztánc és az ehhez kapcsolódó, ebből kialakult paraszti táncok, végül párostáncunk a csárdás. Ezeknek természetesen vidékenként vagy etnikai csoportonként meg vannak a formai és tartalmi sajátosságaik, amelyek a kisebb tájegységekre jellemzők, de főbb vonásaikban az egész Dunántúlon megegyeznek. Egyes férfitáncok (verbunkok) már eléggé ritkán, elszórva még itt ott megtalálhatók, kivételt képeznek Rábaköz már említett kötött körverbunkjai. A következőkben egy Fejér megyei község táncanyagát vizsgáljuk, hogy a törvényszerűségeket a felkutatott táncok alapján meg tudjuk állapítani és azokat a dunántúli táncanyagban megfelelően elhelyezhessük. Több helyen végeztünk felderítő jellegű és egy helyen részletesebb, alaposabb gyűjtést. A táncok típusba való sorolásánál a más vidékekről és falvakból előkerült adatokat is felhasználjuk. A probléma tanulmányozására Alap községet választottuk ki és a táncleírásokat is onnan közöljük. A környező községek közül ez a falu látszott a legalkalmasabbnak az ilyen célú vizsgálatra. A hagyományos táncok eleven élete már itt sincs meg és az idősebbek is ritkán élnek azokkal. Elsősorban családi ünnepeken, így a lakodalmakon — de ott is már ritkán — kerül sor az eltáncolásukra. A hagyományos etnikus táncok gyakorlata a húszas évek elején szűnt meg és csak azok járják őket, akik abban az időben élték a legényidejüket. A hagyományos paraszti táncokat tehát még az 50 év körüliek lábán figyelhetjük meg. A fiatalok már szinte hallomásból sem ismerik ezeket a táncokat. Itt természetesen nem a csárdásról van szó, — amit a fiatalok egészen leegyszerűsítve, a hagyományos formák nélkül még táncolnak — hanem a vidék legjellemzőbb táncára, az ugrósra gondolunk. A tanulmány nem tart igényt monografikus teljességre, mert a falu lakosságának nagy száma, továbbá a táncoknak kevésbé eleven élete nem ad módot a táncok és azok életének a tökéletes megismerésére, így csak a legfeltűnőbb sajátosságokra hivatkozhatunk." 1. A KÖZSÉG KIALAKULÁSA ÉS NÉPRAJZI KÉPE. Alap Fejér megye déli részén, a Mezőföld Duna és Sárvíz közötti területén, a csatorna közelében fekszik a sárbogárdi járásban. Két részre oszlik: Alsóalapra, amely a tulajdonképpeni falu és tőle északkeletre kb. 3 km-re elterülő Felsőalap pusztára. Környező községek és települések: Cece, Alsószentiván, Sárszentmiklós, Rétszilas, Nagykarácsony és ezekhez tartozó számos puszta. A járási székhelytől, Sárbogárdtól, 10 km-re délkeletre fekszik. A régi Alap történetére vonatkozóan nagyon keveset tudunk. Károly János Fejér vármegye története című munkájában elsősorban az itt élő jelentős szerepet betöltő Salamon család történetével foglalkozik. A tihanyi alapító oklevélben (1055) szerepel MOLNÁR I., op. cit. Mezőkomárorni kanásztánc 392.; Mezőkomáromi kopogó 401.; Mezőkomáromi csárdás 407. LUGOSSY E., op. cit. 31, Pákozdi huszárverbunk. LUGOSSY E., op. cit. A MNT III/B kötetében. 119., 134.. 46. sz. táncok. KESZLER M., Egy Fejér megyei gazdaközség (Gyúró) és egy volt zsellérközség (Jenő) táncéletének az összehasonlítása. (Szakdolgozat. A kézirat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetében.) JAKAB L, op. cit. lie—128. Lényegesebb kéziratos gyűjtések: Hantos. (1Ш4. Népművelési Intézet Táncadattár. [NTT] 4S6'.) BOGÁRDI L. gyűjtése.; Jenő. (István Király Múzeum Adattára. [IKMAj 56. 12. és 59. 1.) THURZÓ G. gyűjtései.; Mer. {1954. NIT. 440.) GRAF К. gyűjtése.; Nadap. (1953. NIT. 5-87.) ERŐS L. gyűjtése.; Pázmánd. (19:5. NIT. 439.) FEKETE F. gyűjtése.; Perkáta. (195,2. NIT. 242.) BERKES E. gyűjtése.; Perkáta. (1956. NIT. 660.. IKMA. 57. 4.) ASÛ I. gyüité'-'e. ; SeregélyesSzőlőhegy. (1956i. NIT. 662., IKMA. 57. 3.) ASÖ I. gyűjtése.: SzEbadbattyán. (19&6. NIT. 609., IKMA. 57. 9.) ÁSO I. gyűjtése.; Fejér megye támélete. (1954. NIT. 561.) THURZÓ G. gvűjtése. :

' ANDRÁSFALVY В.. op. cit. 89. 1(1 Ezúton is köszönöm KOVÁCS ERNŐ alapi és HORVÁTH GYÖRGY szabadegyházi pedagógusoknak, továbbá GERGELYI BÉLA előszállási ny. iskolaigazgatómak hogy a gyűjtőimunkámban segítségeimre voltak. Köszönet illeti azokat a hagyományőrző alapi asszonyokat és férfiakat, akik táncaikkal, dalaikkal és emlékeikkel hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti tánckincsünket — melyet új színnel gazdagítottak — még jobban megismerhessük.