Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Nagy Lajos: Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez (1543–1768). – Daten zur Geschichte der Leibeigenen im Komitat Fejér (1543–1768). I, 1960. p. 77–98.
93 gáítatás helységenkint különböző volt. Ajándékokat, konyháravalókat, kilencedet csaknem mindenütt a régi szokás szerint tartoztak adni. 1 " Súlyos terhet jelentett még mindezeken felül a hadiadó is. Ennek az adónak az összege a XVIII.század elejétől kezdve egyre súlyosabban nehezedett a jobbágyságra, de az 1750-es években az emelkedés rohamossá vált. Mi. g az 1720-asi években csak 21 000 forintot tett ki a Fejér megyére kivetett hadiadó, ez az 1760-as években már 52 000 forint volt. 123 FÖLDESŰRI GAZDÁLKODÁS Az általános úrbérrendezés előtt „más szomszédoknak példájok szerint" több helyen „az uraság ellen zabolátlan engedetlenséggel fel is zendültenek" a jobbágyok. 124 A megye ekkorra telítődött lakossággal (értve ezen a török pusztítás által kijelölt keretek megtöltését), a nagybirtok az; 1760-as évtizedben tért át egyre nagyobb mértékben az allodiális gazdálkodásra. Bár ezt nem annyira az allodiatura önálló üzemének szélesebb körű kiterjesztésével, mint inkább az olcsóbb megoldással: a jobbágyoknak az allodiális gazdálkodásban való egyre nagyobb méretű felhasználásával cselekedte. Az allodiális gazdálkodásnak Fejér megyében — a török uralom fejlődésmegállító folyománya képpen — a társadalmi és gazdasági életben mélyreható változásokat eredményező kifejlődése csak az örökösödési háborúk alatt következett be. A majorságok kiépítését — korábbi bizonytalan kísérletek után — Fejér 'megyében az, 1740-es években kezdték meg. Ez az időpont egybeesett a megye benépesedésével és a török, majd az osztrák örökösödési háborúval. A megye óriási területeit ekkor kapcsolták be a művelésbe. A tipikusan dunántúlinak nevezhető táj jellegnek a vonásai Fejér megyében akkor kezdtek kirajzolódni. A hatalmas legelőterületeket, melyek különösen a megye déli részén nagy egymásbafolyó foltokban uralták a tájat, egyre sűrűbben lepték el az uraságok birkái és szarvasmarhái, s ezeknek a nyájaknak és csordáiknak a delelőin és telelőin szállások épültek az állatok és az azokat gondozó cselédek és árendások számára. A külterjes állattenyésztés ugyan 'megvolt már előbb is, de nagyméretűvé való kifejlesztése csali az 1740^es években vette a kezdetét. 125 Az 1740-es évektől a földesurak több pénzt szerettek volna látni a birtokból. Olyan jövedelmek, mint a városok, falvak censusai, bárány és méh census, vásárpénz, révpénz, birságdíj, pálinlkapénz, gát és rév proventusi, a mészárszékek és kocsmák kiárendálása, kocsma-jövedelem addig is meg volt, és évente jelentős összeget hozott a földesuraknak. Az 1740-es évekig azonban a csekély mértékű gabona, állat, bőr és fa 122 OL. — UT. Az úrbérrendezéskor a kilenc pontra tett vallomások alapján. 1:0 KOMORÛCZY GY., Fejér vármegye és a katonaügy a XVIII. században. 121 OL. — Zichy lt. Fasc. i®6. Urbarialia Szentmiklós. eladáson kívül csak ezekből a haszonvételekből és censusokból állt a földesúr/ jövedelme. Jellemző, hogy midőn az egyik földesúr ebben az időben megkérdezte a tisztjeit, hogy miként lehetne az uradalmi jövedelmeket szaporítani, azok malomépítést, a halászok és vendégfogadósok árendájának felemelését ajánlották, s hogy kutat kellene a legelőre építeni, és a jobbágyoknak szőlő plántállásra nagyobb kedvet csinálni, mert ezáltal a nyolcadban is szaporittatnék a jövedelem. Az 1740-es évekkel meginduló fejlődésben a jövedelmek fokozására először — a puszták birkásoknak való áremdába adásán kívül — csupán az történt, hogy ezeket a jövedelmeket próbálták óvatosan egyre feljebb emelni. A puszták kiárendálása ennél sokkal nagyobb jelentőségű volt. Az árendás birkásokkal a földesúr évről évre szerződést kötött, egyik-másikkal néha 3 évre is. Ezekben a szerződésekben legelőterületet biztosított számukra, s az árendás jelentős összeget fizetett. Ezt az összeget sokszor évről-évre emelték. A tág határokat, melyeken addig az egymástól igen sokszor messze fekvő falvak állatai járhattak akadály nélkül, ekkor ezek a birkások szállták meg, s jelentősen emelték a földesuraik jövedelmét. A kálozi birkás például az 1740-es évek közepe óta 250 forintot fizetett évente, az őrsi 1 000—1 200-at, a vajtai 150—180, az inotai 250 forintot, majd az 1750es években 450-et. (S itt volt egy másik birkás is, aki évente 500 forintot fizetett.) A hatvani és lángi birkás 1745-től kezdve 800, a kúti 125, az egresi két birkás 150—200, a mindszenti és szentmiklósi 300, a fövenyi pedig 350 forintot fizetett. (Itt a fehérváriak is fizettek külön árendát 500 forintot és a táciak is évente 150 forintot.) A várni puszta árendája 112 forint volt, az iszti'méri birkásé pedig 60 forint. Az uradalmakban először ez; a külterjes, hamar hasznot hajtó gazdálkodási forma kapott nagy lendületet és ez a külterjes, sokszor árendás birkatenyésztés az 1740-es évek közepétől kezdve általánossá vált. A pusztai birkásházák építése előbb indult meg, mint az 1 urasági majorságok bővítése, kiépítése. A palotai Zichy gróf például 1745-ben 876.35 forintot adott át Paulovics Mihály kasznárnak a hatvani birkásház építésére. A zirci ciszterek is ekkor tájban építettek új aklokat és istállókait. Előszállás körül, 126 s a megye északi részén az Esterházyak is a birkásházák építésével kezdték a birtok gazdaságosabb kihasználását. 127 Az urasági majorságok az 1740-es években a Zichy birtokon még kezdetleges, állapotok voltak: egy-egy tiszttartó vagy kasznár lakás, néhány — igen kevés — cselédház, rozoga aklok és istállók, bennük alig egypár állat, A tiszttartók inkább a jobbágyoktól származó jövedelem elszámoltatásával, mint az urasági majorok igazgatásával foglalkoztak. A földesúr gabona125 Ezek, s a következő adatok az OL-ban, lévő Zichy lt-ból valók: adonyi, egresi, palotai uradalmi tisztek számadásaiból. (Fasc. 233—250.). 12; HORVÁTH GY. K., op. cit. 12 ' OL. — UT. Az úrbérrendezéskor a 9 pontra adott vallomások alapján.
