Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A soponyai germán temető. – Das germanische Gräberfeld von Soponya. I, 1960. p. 165–166.

A SOPONYAl GERMÁN TEMETŐ 165 1936-ban Soponya község homokbányájából gazdag germán női sír ékszerei jutottak a székesfehérvári múzeumba,. A múzeumból Marosi Arnold igazgató Lencsés József altiszt kíséretében szállt ki a helyszínre a lelet hitelesítésére. A sír környékét felásattáík, további temetkezésre azonban nem, akadtak.

1 Mint annyi más esetben, a szétszórtan elhelyezkedő igen, mély sírokból álló germán temetkezési rendszer itt is megtévesztette az ásatókat. Az elkövetkező húsz év alatt ugyanis homokkitermelés közben rendszeresen találtaik és semmisítettek 'meg sírokat ezen a helyen anélkül, hogy erre a múzeum figyelmét ismét felhívták volna. 1959 júl. 27—31 között alkalmam nyílott az István Király Múzeum megbízásából leletmentő ásatás keretében megvizsgálni mi maradt meg a soponyai népvándorláskori temetőből. Az 1936-os 1. sír helyen ma tó fekszik. A körülötte elterülő homokbányát köröskörül megvizsgáltam, altalaját is lenyesettem. A munkálatok során az 1. sírtól K-re akadtam rá az egykori temető legszélső három sírjára. Mivel a helybeliek elbeszélése szerint az elpusztított sírok az 1936-ban és jelenleg talált sírok közt feküdtek, nagyjából megállapítható, hogy körülbelül 30 sírós temető pusztult! itt el. A három feltárt sír egymástól nem messze Ny—Ki irányban feküdt, eredetileg legalább 2 m mélyen, jelenleg 120—140 cm-nyire a felszíntől. A 2. sírba torzított koponyájú nőt temettek. Mellkasa felső részére sírrablók beástak és az egykorú (pl. az 1. sír vagy az iszkaszentgyörgyi sír) érintetlen sírok tanúsága alapján valószínűleg arany fülbevalóit, gyöngyeit és nagyméretű aranyozott ezüst fibuláját elraboltak. Az összedotoált bordák között csupán egy nagyméretű borostyángyöngy és egy vékony ezüstiapből készült madáralaku fibula maradt meg. Az utóbbi a népvándorláskorban eddig ismeretlen típus. A váz deréktól lefelé bolygatatlan volt. Medencéje alsó szélénél nagy zöld üveggyöngy, bal combján kétoldalas sürűfésű, lábszárai közt orsógomfo és vaskés került elő. A 3. sír az előzőhöz hasonló módon bolygatott női temetkezést tartalmazott. Koponyája két oldalán meghagytak a sírrablók a két rosszabb ezüstből készült sokszögű gomlbbani végződő fülbevalót. Medencéjén vascsat volt, bal bokájára pedig kétoldalas csont sűrűfésűt tettek. 1 MAROSI A. A soponyai germán sírlelet, SzSz 71 (И9Ш) 66, VI. t, A 4. sírban magastermetü férfi bolygatatlan csontvázát tártuk fel. Koponyája feltűnően erősen torzított volt (1. kép). Melléklete csupán vascsatból és vaskésből állott. Annak ellenére, hogy a soponyai temető maradványainak is csupán roncsait tudtuk feltárni, mégis néhány fontos kérdésben útbaigazítanak ezek is. Megtudtuk, hogy az Északdunántúl praelangobard népe NyK-i irányban temetkezett. Sírformáikat is megfigyelhettük. Ennek a népnek hosszabb ideig kellett a terü1. ábra. 4. sír torzított koponyája léten élnie, hiszen soponyai temetőjükben legalább 30 felnőtt embert temettek el. Megállapíthattuk, hogy ez a nép valaha a hunok alattvalója volt, nyilvánvalóan elárulják ezt torzított koponyáik. Mivel a hun uralkodó réteghez való szolgai alkalmazkodásként a keleti germán törzseknél általánosan eltérj edtl hun szokás, a csecsemők koponyájának magasra torzítása, a hunok bukásával 454-től okvetlenül megszűnt, az ilyen temetkezések határideje a IV. sz. elsői évtizedein nem terjedhet túl. A soponyai sírok mellékletei keletgermán jellegűek, de különösen az ékszerművesség terén önálló sajátságai is megfigyelhetők. Edényeket nem tették a sír-