Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)

Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.

11Ô kissé rézsút előrehelyezésével díszíti. (Motívumtár: 7. sz. mot.) A közismert, szimetrikusan ismétlődő kétlépéses csárdás motívumok változatai is ismertek a lassúban. (Motívumtár: 9. sz. mot.) Azt a sajátosságát is megfigyelhettük a lassúnak, hegy egyes motívumsorokat kifordulással zárnak le. Hol a férfi, hol a nő „pördül ki" a párja magasra tartott keze alatt, de néha egyszerre fordulnak ki. Ez a mozgás magasra tartott fél kézfogással történik, amelyet kiforduláskor nem engednek el. (XLVII. tábla 3. kép; XLVIII. tábla 2. kép.) (5. sz. tánc 3., 6., és 8. mot.) „Eleresztette a férfi a lányt, megpördült és visszajött a karjai közé" — említik a régi csárdással kapcsolatban."" Ebben az esetben nyilvánvalóan párostáncunk országosan elterjedt párelengedő, csalogató figurájára történt az utalás. A táncnak ezt a koreográfiai mozzanatát ma már nem járják Alapon. A lassúnak kétféle összefogódzási módját ismerik: a) A közismert váll és derékfogás. (XLVII. tábla 2. kép.) b) A férfi jobb kezével a nő derekának a jobb oldalát fogja, a nő a bal kezét a férfi vállára helyezi. A férfi a bal, a nő a jobb karját kissé hajlítva magasan előre emelve, kezet fognak. (5. sz. tánc lassú csárdásnak a kézfogásai.) A kipördülést ebből a kézfogásból lehet a legjobban elvégezni. Ez a tánc a kilépéssel ellentétes irányú törzsdöntessel kezdődik. Az utána következő kis törzsdöntések a lépések iránya felé történnek. Ennek a segítségével érezteti a férfi a nővel a lépés helyes irányát." A lassú motívumainak a ritmusa: vagy J J J £ | J J J > Előfordul még a J J H J ritmus is. A tánc és a zene közti viszonnyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a 4/4-es motívumokat a zene sok esetben töri. A zenei ütemek vége nem esik egybe a motívumok utolsó fázisával. A lassú dallamai zeneileg vegyesek. Üjstílusú népdal és műzene egyaránt használatos. Ma már főleg az utóbbi csoportot kedvelik. Ilyenek például; „Kalapom, kalapom csurgóra", „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány" szövegkezdetű dalok. A lassú tempója kb. 160—176. A zenék kíséret-ritmusa: düvő. A lassúnak az állandóan egyirányban forgó lépő változatait elsősorban Dunántúl más területeiről ismerjük.

92 Ott a pároknak a különböző módon való kipördülése is gyakori. összefoglalva a lassúról mondottakat: a lassú mérsékelt tempójú, különböző csárdás-zenékre, térbelileg bonyolult lépő, néha kipördülő mozgásokkal táncolt, kötetlen szerkezetű párostánc, amelynek a régi tánciendben nyitó szerepe volt és a tánc időtartamának legnagyobb részét foglalta el. Valószínűleg régebben csalogató jellegű részei is voltak. Friss. A táncrendben a lassú csárdás után következett a friss. Ha megunták a lassút, elkiáltotta 90 Tóbel Lajos (sz. 1&66) adatközlése. 11 C. f. MARTIN GY„ Bag táncai és táncélete. (Bp. Ш?) 32. 92 Lásd a madocsai és bogyiszlói filmeket. 93 Ezt a mártogató® mozgást Ulieza János és Jánosné táncában figyelhetjük meg. (4. sz. tánc friss része). Rajtuk kívül ezt a motívumot más nem járta. magát Valaki: „Húzd keresztül". Ez volt a jel a friss tánc megkezdésére, amely régen sokkal rövidebb ideig tartott, mint ma. Jelenleg már ennek a táncnak csak töredékes mozgásanyagát figyelhetjük meg az öregek lábán is. A friss megismert mozgásai között szerepelnek az apró lépő motívumok, amint azt a közölt táncunknál is megfigyelhetjük (5. sz. tánc első friss zenei szakaszára táncolt motívumsor). Ebben az esetben a lépő mozgások a lassú és friss közötti átmeneti részt töltik bt Igazodnak ezzel az új gyorsabb tempójú zenéhez. A lépő mozgások mellett ma már a forgó „pörgő" motívum a leggyakoribb, amelyet ugrás nélkül lefelé hangsúlyozva táncolnak. Mindig a belső láb lép a külső elé és szinte szaladó jellege van. (Motívumtár: 3., 4. mot.) Megtaláljuk a 2/4-es lenthangsúlyos váltott lábbal felfelé szökkenő mozgásokat is. (Motívumtár: 11—13. sz. mot.) A mártogatósnak szintén táncolják egy típusát, azonban az már nem általánosan ismert motívum. Emlegetik, mint a régiek jellemző mozgását, de eléggé bizonytalanok az eltáncolásában."" (Motívumtár: 16. mot.) Egy másik bukó jellegű mozgást is sikerült filmszalagon megörökíteni, de ez a mozgás mint a ritmusa szintén mutatja, az ugrós típusból került a frissbe.

91 (Motívumtár: 14. mot.) Más olyan jellegű mozgás is előfordul a táncban, amely feltételezhetően az ugrósból került abba. Gyakoriak a ki nem kristályosodott amorf motívumok, amelyek már a tánc elszürkülésére utalnak. A friss összefogódzása megegyezik a lassúnak a váll és derék fogásával. (XLVIII. tábla 1. és 3. kép.) A következő ritmusú motívumok szerepelnek a táncban: JJ;J~]J;J^JJA 2/4-es mozgások közül mindig az első negyedet hangsúlyozzák. A friss csárdás mozgásai általában lenthangsúlyosak. Az eddigi kutatások szerint a lenthangsúly szempontjából a Pest környéki magyarok és szlovákok, továbbá a Duna-Tisza köze, Tolna, és Somogy megye táncaival mutat a legtöbb hasonlóságot. A tánc dallamai leggyakrabban műzenei eredetű friss csárdások. A lassú tánc után, ha annak zenéjét alkalmasnak tartják, akkor azt játsszák a zenészek írissnek. Leggyakrabban a kimondottan friss csárdásra alkalmas zenéket használják. A tánc tempója: kb. 200. A kísérő hangszerek kíséret-ritmusa: esztam. összefoglalva az eddig elmondottakat: a friss gyors tempójú, csárdás-zenére táncolt, kötetlen szerkezetű, lépő, forgó, ugró, mártogató motívumokból álló párostánc, amely a táncrendben rendszerint a lassú után következett és a tánc időtartamának kisebb részét foglalta el. A friss csárdás mozgásai — mint már említettük — az idősebbek lábán is már szegényesek, éppen ezért szükséges a gyűjtőmunka folytatása a környékbeli falvakban is, hogy a táncról teljesebb képet kaphassunk. Somogyban előfordul az a jelenség, hogy a csárdásban a kanásztánc, illetve az ugrós J " I ritmusú motívuma szerepel. Lásd Somogyi táncok: MARTIN GY„ PESOVÁR E., Csárdás c. fejezet 146.