Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1960)
Tanulmányok – Abhandlungen - Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok. – Dances folkloriques du comitat de Fejér. I. Danses d’Alap. I, 1960. p. 99–145. t. XLIV–XLVIII.
106 annak tanulását: „Volt köztünk egy olyan nagyon szegény lány, aki minden reggel és ozsonnakor eljárta a kanászos táncot egy kis ozsonnáért. Na Rozi — Rozi volt a neve — járd el a kanászost. Akkor eljárta és kapott egy kevés kenyeret, hozzá egy kis szalonnát, egy marék meggyet, mert akkor azt hordtak az aratók. Ez akkor volt, amikor kettőzök voltunk és általában früstök alkalmával táncolta el." 42 Ez az adat a kanásztáncnak elsősorban bemutató jeliepét hangsúlyozza és azt mutatja, hogy annak eltáncolása az arató munkásoknál már akkor is kuriózum volt. E tánc zenéje 13—14 szótagú kanásznóta típus, ."melyből néhányat a dallamgyűjteményben bemutatunk. A legkedveltebb kanásztánc zene a példatárban közölt (1. sz. tánc) tánc dallama és annak változatai. A zenészek ezeket a kanásztánc típusú dallamokat esztam kísérettel játsszák/" Ha a kanásztánc motívumkincsét megvizsgáljuk я /.t tapasztaljuk, hogy azokban kétféle ritmus dominál: J ^ s J I У~~} J Általában ugyanolyan jellegű mozgásoknál mind a két ritmusváltozat előfordul. (Lásd: Motívumtár 27., 39. és 40. sz. motívumok.) Ezek a motívumok két részre bonthatók, és a tagok önállóan is szerepelhetnek a táncban. Aj J ritmus a dunántúli kanásztáncok motívumainak uralkodó ritmikája, de az egész ország területén a meg'smert táncanyagban sűrűn találkozunk vele." Itt Alapon a leggyakoribb formája a motívumnak, hc<?y J J ritmusú taggal együtt fordul elő. (összetett motívum; lásd a motívumtárat és az 1. sz. táncot). A motívumokra jellemzők, hogy azokat szaggatottan és ugrósan táncolják. A mozgásoknak legjellemzőbb sajátosságai: a láb lengetése, terpeszugrás (a botok közötti táncolás következménye) bokázó lezárások és sarkon, féltalpon szökdelő mozgások. (Pároslábbal történő ugrások közben ч bal vagy a jobb láb féltalpon igen apró távolságra rézsút hátra kerül és a jobb, illetve a bal láb sarkon általában féltestsúllyal elől van.) Ezek az utóbb említett szökdelő mozgások J 1 J ritmusban történnek. A motívumokat keresztbetett botok körül vagy között táncolják. A kanásztánc mozgásmód ja zárt. csak a botok között szükségszerűen nyitottabb. Vizsgáljuk meg a példatárban közölt kanásztáncunk szerkezeti felépítését (1. sz. tánc). A táncot egy tél dallam terjedelmű bevezető sor indítja, ami félzárlattal határolt. A kezdősor végén egyúttal a koreográfiai viszonylat is megváltozik és míg eddig a keresztbetett botok előtt táncolt, most már a botok között figurázik. Ez a bot fölötti rész öt motivumsorból áll, mindegyik sor két dallamsor terjedelmű, az első három félzárlattal, a negyedik és ötödik pedig cezúrával határolódik. A félzárlatot a táncot alkotó összetett motívum második tagjának megváltozása hozza létre és így a motívumsor ismétlődő J J ] J ritmusfolyamata J J ritmusképlettel határolódik. A tánc tehát izopódikus sorokból épül fel.'" A lánc zenéjének a kíséretritmusa: esztam. A mitívumok ritmusa: J J J J és J J J ] J A zene tempója: kb. 126. összefoglalva a kanásztáncról eddig mondottakat: a kanászos-tánc mérsékelt tempójú, kanásztánc ritmusú dallamra, eszköz körül és között járt férfitánc, amelyet a pásztorok közül elsősorban a kanászok táncoltak, de bemutató jellegű táncként a parasztság is ismerte. U g r ó s. A kanászos tánchoz kapcsolódik a parasztok, illetve az egykori cselédek leggyakrabban párosan járt tánca, az ugrós. Ezt a táncot nemcsak Alapon, de Alsószentivánon és a környékbeli pusztákon egységesen ugrósnak nevezik." Beszélnek egyes falvakban verbunkról is. Tudjuk, hogy a Tolna megyei Ozorán verbunknak nevezik ezt a tánctípust.' 7 Fejér megyében a közeli Cecén és Előszálláson hallottunk a verbunkról, mint táncelnevezésről s itt valószínűleg szintén erre a tánctípusra vonatkoztatták, de a történeti verbunk fogalmát is azonosították vele.*' Minél délebbre tanulmányozzuk ezt a típust Dunátúlon, azt tapasztaljuk, hogy kétféle elnevezés gyakori: verbunk és ugrós. Ez a két név egy faluban is keveredik. 49 Egyes Tolna megyei községekben — különösen a Sárközben — az egyik gyakori dallamának a szövege alapján „cinögenek" is nevezik ezt a táncot.'" A Tolna megyei Madocsán e táncnak pontos elnevezését nem ismerik. Egyesek itt „tustnak" említették és '" Garba'z Györgyné (sz. lW№) adatközlése. " Esztam névvel jelölik azt a kontrázási módot, amikor я bőgő rövid negyeieket játszik, a kontra és a brácsa pépedig nyolcad-szür.etekkel később vágja be a nyolcadokat. Lásd: VOLLY I.. A népi együttesek zenekíséretéről. Táncművészet. I. (19511) 4. sz. 24—26, Cf. MARTIN GY. PESOVAR E., op. cit. 435-406. 14 Lásd Somogyi táncok: A kanásztánc. 6 Л 6î. '-' A közölt kanászos tánc képletben való kifejezése a következő: Sióagárd, SZENTPÁL O.. op. cit.: Mecsekszabolcs, LUGOSSY E. GÖNYEY S., op. rit. 40.; KISS G.. OD. cit. 166.: Öcsárdon kanásztáncnak nevezik ezt a típust. Somogyban általános a kanászlánc vagy verbunk elnevezési. (Lásd: Somogyi táncok); Meg kell jegyeznünk, hogy egyes sárközi falvakban a lassú csárdást is verbunknak nevezik. Saját decsi megfigyelérem; C. f. KATONA I., op. cit. 27—28. Ennek a típusnak a néptáncirodalomban és a gyűjtésekben még a következő elnevezéseit ismerjük: kákicsi dobogós, KISS G., op. cit. 165,; LUGOSSY E.-GÖNYEY S.. A képlet megértéséhez lásd: MARTIN GY. -PESOVAR E., A magyar néptánc szerkezeti elemzése c. tanulmányát. Tánctudományi Tanulmányok. (Bp. i960) 211—248. Márkus Mihály (19OT-ben 78 éves) alsószentiváni lakó« adatközlése. MARTIN GY. szóbeli közlése. Lásd az 1806-ban készült ozorai filmet és jegyzőkönyvét. Ott a tánc két részből áll. Van egy dudanóta-szerű dallamra táncolt része, amit „dudálásnak" neveznek. A frissebb része a verbunk. Ez felel meg 1 az alapi ugrósnak. Köteles István (sz, lß88i) cecei lakos adatközlése.; Juhász József (1958r-ban 94 éves) előszállás! lakos adatközlése. op. cit. 31.; Váraljai csillagtánc. LUGOSSY E. GÖNYEY S.. op. cit. 23.; С. f. Somogyi táncok 72. '" Bogyiszló, Sárpilis, Decs, Báta. Saját megfigyelésem. Lásd az ezekben a falvakban készült táncfilmeket és a felvételek jegyzőkönyveit. Az említett helységekben e típus legkedveltebb dallama a ,,Hol jártál az éjjel cinöge madár" szövegkezdetű nóta. (KODÁLY Z. VARGYAS L., A magyar népzene Bp. 1952 40. sz. dal.) Természetesen ezenkívül még számos más dallama van e táncnak. Bogyiszlón megfigyelhettük, hogy ott ma már szinte csak erre táncolják.
