Pluhár Zsuzsanna - Gosztola Beáta - Szabó Dóra: Fűszerelem. Fűszereink egykor és ma - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 59. (Székesfehérvár, 2016)
Mérsékeltövi fűszernövények
Gyógyhatása Virágzó hajtásaiból állítják elő az Origani herba nevű gyógyszerkönyvi drogot, valamint az Origani aetheroleum elnevezésű illóolajat (0,5-8,0%), továbbá a szárított fűszert. A drog és a fűszer azonos módon, szárítással majd morzsolással készül, ez utóbbi művelet során leválasztják a virág- és levélrészeket a szárról. Illóolajának fő komponense a fenolos jellegű karvakrol, ez adja a fűszer jól ismert ízét. A népi gyógyászatban forrázatát meghűlés, köhögés és hasmenés enyhítésére, valamint fájdalmas alhasi görcsök csillapítására használták. E hatásirányok a korszerű gyógyászatban is igazolást nyertek. A karvakrol, az illóolaj és a szárított drogból készített kivonatok erős antioxidáns, baktériumölő és gombaölő hatással bírnak (természetes „antibiotikumok”). Fűszer célú felhasználása A görög, olasz, török és közel-keleti konyhák egyik fő fűszere, de világszerte igen népszerű a mediterrán konyha kedvelőinek körében. A paradicsomos mártással készülő tésztafélék, pizzák esetében szinte elengedhetetlen, de grillezett húsokhoz, zöldségekhez, köretekbe (burgonya, kuszkusz stb.) is jól illik, valamint kenyér és sós sütemények is készülnek vele. Levesekhez, töltelékekhez, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják. A görög és török konyha salátáiban, burgonyás és húsos ételeiben szinte mindig jelen van, és megadja az étel jellegzetes ízét. Morzsolt és őrölt formában egyaránt használható. ORVOSI ZSÁLYA - SALVIA OFFICINALIS Története Az ókori görögök és rómaiak a zsályát, a rozmaringhoz hasonlóan húsok tartósítására használták, de a gyógyászatban is igen nagy jelentőséget kapott. Dioszkoridész vizelethajtó és menstruációt serkentő szerként említette, leveleit sebek kezelésére is ajánlotta. A keresztes hadjáratok után Európában elterjedt a hiedelem a zsálya mindent gyógyító hatásáról, amelyet a következőképpen fogalmaztak meg: „Miért halna meg az az ember, ki kertjében zsályát termel?” Ez az elképzelés a középkori angol közmondásban is megjelent: „Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni”. A franciák a növényt „toute bonne” (minden jó) névvel illették. Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertekben zsályát is termesszenek. „Hej, tulipán, tulipán, Teljes szekfű szarkaláb, Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával.” 55
