Lakat Erika (szerk.): Patikaköszöntő. 40 éves a székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 58. (Székesfehérvár, 2016)
Kovács Péter: Jezsuita faragóműhely a XVIII. századi Székesfehérvárott
Kovács Péter Jezsuita faragómühely a xviii. századi Székesfehérvárott Legelőször is szeretnék elnézést kérni hallgatóimtól! Majd öt évtizeddel ezelőtt publikáltam ebben a témában először, s az utolsó írások megjelenése óta is bizony vagy három évtized telt el. Az igazság pedig az, hogy akkori megállapításaimhoz ma is alig van hozzátenni valóm! I. Lipót császár 1688-ban adott letelepedési engedélyt Székesfehérvárott a jezsuita rend számára. Ekkor kapott telkükön egy török mecset állott. Az egykori metszeten láthatjuk azt a lakóépületet, amelynek javításáról 1710-ből van írásos adatunk, s feltételezhetjük középkori eredetét. 1726-ban ebben az épületben nyithatták meg első iskolájukat. A ma is álló hatalmas rendházépület és a mellette emelkedő templom a század negyvenes-ötvenes éveiben készült. A fehérvári építkezések legfőbb irányítója és mecénása a jezsuita rend egyik magas rangú vezetője, Vanossi Antal volt, aki maga is ebben a városban nőtt fel, hiszen a híresen hírhedt harmincadosnak, Vanossi Lőrincnek volt a fia. (Kettejük szerepe a város történetében egyébként ugyancsak érdekes téma lehet a várostörténet kutatói számára!) A fiúnak a pannonhalmi levéltár őrzi több mint száz levelét, amelyeknek címzettje a fehérvári jezsuita házfőnök volt, s amelyekben távolról, eleinte Bécsből, majd Rómából irányította az itteni építkezéseket. A levelekben az épület méreteiről, belső megosztásáról ugyanúgy szó esik, mint a foglalkoztatott mesterekről, művészekről, de még olyan igazán részletkérdésekről is, mint az ajtók zárjainak milyensége. A rendház mai Fő utcai szárnyának építése 1745-ben fejeződött be, s ekkor tették le a templom alapkövét. Ekkoriban tűnt föl először a fehérvári rendtagok névsorában Baumgartner Bernât laikus fráter, a század egyik kiemelkedő jelentőségű asztalosfaragóművészének neve, akit minden bizonnyal szintén Vanossi Antal küldött a városba. Kettejük kapcsolata ekkor már jó egy évtizedre nyúlt vissza, amikor Trencsényben — ahol Vanossi akkor házfőnök volt — dolgozhattak először közösen. Baumgartner Bernât 1704-ben, Szakolcán született, s 1731-ben már mint kész szobrász lépett Trencsényben a rendbe, ahol 1735-ig munkálkodott. Később Esztergomban, Bécsben, Varasdon, majd rövid, első fehérvári látogatása után ismét Bécsben, aztán Kolozsvárott működött. Székesfehérvárott 1749-ben vette át az asztalosfaragó—szobrászműhely vezetését, és 1760-ig folyamatosan itt dolgozott. A fennmaradt levéltári forrásokból Bernât testvér mellett más mesterek nevét is ismerjük. Így tudjuk például, hogy a templomi freskókat készítő kiváló bécsi művész, Franz Sambach Az egykori jezsuita, ma ciszter templom szószéke. Készítette: Bebo Károly 53
