Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Mentényi Klára: A kőfaragványok története 1936 - 1938-ban
sorába illesztve érkezett el. Már a millenniumi ünnepségek hatására 1898-ban felvetette Steiner Fülöp püspök az egykori Nagyboldogasszony-bazilika másának felépítését, javaslata azonban visszhang nélkül maradt. 1931-ben Széchényi Viktor főispán, mint a Múzeumegyesület elnöke vetette fel azt a gondolatot, hogy „e város szentelt ősi hagyományait nemcsak lélekben kell megőriznünk, hanem gondoskodni kell arról, hogy királyi emlékei napvilágra kerüljenek”.19 1934. október 30-án pedig Say Géza indítványozta az idegenforgalmi bizottságban a Mennybe Felvett Szűz Mária Bazilika még fel nem tárt részeinek megvizsgálását. A múzeum nagyszabású tervet dolgozott ki: a feltáratlan és a már Henszlmann által feltárt részeket is megvizsgálják és a romokat konzerválás után bemutatják: „immár megindult a nagy munka egyrészt a Székesegyház restaurálásával az altemplomban az egykori királysírok elhelyezésére, másrészt a bazilika alapjának újabb feltárására, valamint a királysírok helyén emlékcsarnok felállítására vonatkozólag.”20 Ebből az idézetből kiviláglik, hogy a „királysírok” elhelyezését 1935-ben a székesegyház altemplomába tervezték, míg a feltárásoknál emlékcsarnokot kívántak kialakítani. A tudományos és a városfejlesztési terveket össze kellett kapcsolni. így ír erről a polgármester az emlékiratában: „A püspökség kertjét egy nagy ormótlan fal választotta el a Rákóczi úttól. Ennek a végében állott az egyemeletes Eisenbarth ház, melynek kertje benyúlt a Prohászka-parkba is. A kincstár megvette a püspökség kertjének egy részét, a város részéről pedig átengedtük a Rákóczi útnak a püspökség melletti úttestét, és csere útján megszereztük és le is bontottuk az Eisenbarth házat. így az ásatást, melynek első kapavágásánál Shvoy megyés püspök, Hóman Bálint, az Országos Műemléki Bizottság vezetőin kívül én is részt vettem, teljes erővel megindulhatott.”21 Az Eisenbarth-ház megvételéről a város 1935-ben határozott, leszögezvén, hogy a 17160 pengős vételárral a testület meg lehet elégedve, mert a tulajdonos azt egyébként nem akarta eladni. (2. kép) Az ingatlanhoz tartozó udvari épületeket 1936 elején, az emeletes lakóházat pedig csak az év végén bontották le. Csitáry polgármester emlékirataiban az egész folyamatot a tudományos és a városképi előnyök szerint értékelte. „A kutatás az időközben történt szakszerűtlen feltárások folytán nem hozott elő különösebb leletet, mégis nagyon nagy értékhez juttatta a várost. Elsősorban is eltűnt a püspökség szörnyű kerítésfala, az Eisenbarth ház lebontásával kibővült a Prohászka-park, és helyet adott a mauzóleumnak, és ami a fő, az új határvonalon épült kerítésen elhelyezhetőkké váltak a részint már régebben előkerült szobor- és kőmaradványok, amik mind azt bizonyítják, hogy Szent István Európa-hírű bazilikája valamikor tényleg itt állt.”22 A püspökkertben megindított ásatások ünnepélyes kapavágására 1936. április 16-án került sor. Az ásatásokat és a rekonstrukciót Gerevich Tibor és Lux Kálmán irányította. A Múzeumegyesület a munkálatokat sajátjaként kezelte. Ennek érzékeltetésére említem, hogy folyóirata, a Székesfehérvári Szemle 1935-ös második számának belső borítóján ujjongva üdvözli a hírt: „Megkezdődnek a székesfehérvári bazilika feltárási munkálatai!”23 A szervezőmunka élén Marosi Arnold állt. A város és a megye vezetői is nagy lelkesedéssel kísérték a feltárásokat. A legtöbbször, szám szerint 29-szer Csitáry polgármester vizitált. A munkák 1936. április 29-től november 6-ig, tehát 28 héten át folytak, a feltárás összköltsége 26 ezer pengő volt. Az ásatások és a konzerválás befejezése után Lux Géza tervei alapján készültei az a nyugodt, a célnak-ti. az emlékek bemutatásának - tökéletesen megfelelő, a városképi kérdéseket is szerencsésen megoldó épületegyüttes, amelyet mind ez ideig Romkertnek ismerünk. Érdekes és egyben jellemző is az a jelző, amelyet az ünnepi évet értékelő és összefoglaló országos kiadvány az akkor frissen megvalósult műről mond „kedves összehatású”-ként emlegetvén a Romkertet. Aba-Novák Vilmos falfestményének készítéséről a Székesfehérvári Friss Újság 1938. április 23-án számolt be, ám a vitézavatáson készült amatőr filmrészleten még nincsen nyoma. Somkúti-Megyer híradófilmjén viszont, mely az 1938. augusztus 18-ai székesfehérvári országgyűlés elsőrendű dokumentuma, Aba-Novák Vilmos - nevét május 22-e után vitéz Aba-Nováknak illik írni - kalauzolja a kormányzót a mauzóleumban, amikor is a Szent Jobb legendáját mutatja be. Valóban jól látszik itt, hogy ez a falfestmény már ekkor készen volt, de a többi fal még üres, sőt még december 25-én is az. (90. kép) Alkotóját Say Géza „Istenáldotta magyar tehetségének nevezte.24 Persze, akinek nem tetszett a falfestmény, az is véleményt nyilvánított. Dr. Baróth Ernő szerint ők csak azt mondták: „Hagyd abba Novák!”52
