Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Bubryák Orsolya: Észervételek a Szent István-szarkofág történetéhez
BUBRYAK ORSOLYA Észrevételek a Szent István-szarkofág történetéhez Székesfehérvár történelmi kegyeleti központtá alakításának kérdése az 1920-as évek végén merült fel, a királyi mauzóleum - melyben a székesfehérvári bazilika fennmaradt emlékanyagát kívánták elhelyezni — létrehozásának gondolata 1929 karácsonyán már a sajtóban is megjelent.1 Az előkészítő munkálatokkal minden bizonnyal szorosan összefüggött a Magyar Művészet 1930-ban megjelent, Székesfehérvárral foglalkozó kötete. Ennek egyik tanulmányában Varjú Elemér elképesztő horderejű felfedezésről számolt be: egy mindaddig szinte ismeretlenül a Magyar Nemzeti Múzeumban lappangó kőfaragványt azonosított Szent István Hartvik püspök legendájából ismert fehér márványszarkofágjával.2 Felfedezése döntő lökést adott mind a tervezett ásatásoknak, mind a királyi mauzóleum építésének. 1931 -tői a székesfehérvári Múzeumegyesület (Széchenyi Viktor Fejér megyei főispán vezetésével) és a múzeum alapítója és igazgatója, Marosi Arnold a tervezett Szent István-év jegyében nekikezdett a terv megvalósításának, melynek egyik első lépése volt, hogy visszakérték a Nemzeti Múzeumtól a még a 19. század elején Pestre szállított székesfehérvári kőfaragványokatés más emlékeket. 1936-ban a szarkofágot, immár mint nemzeti ereklyét szállították vissza Székesfehérvárra, külön a számára épített mauzóleumba.3 (21. és 49. kép) A hosszú időszakon át római korinak tartott szarkofág múzeumi „karrierje” azonban ennél jóval korábban kezdődött. Székesfehérvárról 1814-ben került el, amikor a püspökség József nádor kérésére - több más kőfaragvánnyal együtt - átadta a Nemzeti Múzeumnak. Az idők során származása — és egyáltalán létezése is - feledésbe merült. Henszlmann Imre figyelt fel rá újból, aki székesfehérvári ásatásairól írt könyvében a zalavári kőfaragványok párhuzamaként említette, „tagadhatatlanul római” és - nem tudván székesfehérvári származásáról - óbudai eredetű szarkofágként.4 Hagyományosan ezt a rövid elemzést tekintjük a székesfehérvári szarkofág első ismertetésének. Néhány év múlva Römer Flóris helyesbítette Henszlmann adatait, a faragvány származási helyeként ő már Székesfehérvárt jelölte meg, sőt, úgy tűnik, egészen pontos információkkal rendelkezett a kőfaragvány provenienciájáról: „[...] kevesen tudják, hogy ez 1803-ban a székes-fehérvári basilika alapjaiból ásatott ki és a püspöki majorsági kertbe helyeztetett át. [...] József nádor 1814-ben Pestre átszállíttatta.”s Hampel József 1893-ban még mindkét híradást közölte, mert nem tudta eldönteni, kinek higgyen a származási hely kérdésében. A datálást azonban megváltoztatta, a faragvány készítési idejét későbbre, a 10-11. századra helyezte át, ezen belül is feltételesen Szent István korát jelölte meg.6 A szarkofág meghatározásában az „áttörést” Varjú Elemér említett tanulmánya jelentette.7 Felkutatta a kőfaragvány múzeumba szállításával kapcsolatos levelezést, és ezzel minden kétséget kizáróan bizonyította annak székesfehérvári eredetét. Legfőbb forrása a székesfehérvári püspökség jószágigazgatójának, Farádi Vörös Mihálynak 1813. december 10-én kelt levele volt, melyben felsorolta a bazilika területén talált és a múzeum számára felajánlott faragványokat. Farádi leveléhez mellékelten fennmaradt Majer József őrkanonok kissé ügyetlen, de az azonosítás céljára kiválóan alkalmas rajza is.8 (50. kép) Ezt követően Varjú, stíluspárhuzamok segítségével all. század első felére datálta a faragványt, majd - hivatkozva Farádi Vörös állítására, mely szerint a faragvány az egykori prépostsági templom romjai közül („ex ruderibus basilicae”) származik - azonosította azt Szent István koporsójával. A sírláda ebben a pillanatban kilépett a kvalitásánál fogva figyelemre méltó tárgyak köréből, és egy korszak emblematikus darabjává vált. A későbbi elemzések Varjú datálását megváltoztatták, a kutatás jelenlegi álláspontja szerint a kőfaragvány Szent László uralkodása idején, István király szentté avatásának alkalmából készült - egy eredetileg római kori szarkofág átfaragásával.9 A Varjú által említett lelőhely kérdését ugyanakkor sosem vizsgálták alaposabban. A szakirodalomban Balra: Szent István király ereklyeszarkofágjának bal hosszoldala, 1083 körül Kiss László felvétele, 2013 23
