Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Gärtner Petra: Az idézet bűvöletében
A visszaemlékezések alapján 1938-ban mintha az egész évet ünnepséggel töltötték volna Székesfehérváron.90 Az egymást érő jeles események közül több is a Romkerthez kötődött. Május 22-én tartották itt az első hivatalos programot, a Vitézi Rend országos ünnepségét, a vitézavatást. (84. kép) Ezzel a Romkert a hatalmi reprezentáció, ceremoniális közszereplések országos fontosságú helyszínévé avanzsált. A nagyszabású eseményt hagyományosan a Margit-szigeten rendezték meg évről-évre, s csupán a Szent István-emlékév miatt tevődhetett a helyszín Fehérvárra. Korábban már szó volt róla, hogy június l-jén Budapestről Székesfehérvárra érkezett a Szent Jobb ereklye — amely a fővárosban megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus zárónapját követően indult országjáró útjára az aranyvonaton —, s a Romkertben a Szent István-szarkofágra helyezve lehetett megszemlélni. (86. kép) Augusztus 13-án Shvoy Lajos püspök beszentelte a mauzóleum előtt kialakított osszáriumot és a közös sír felett temetési szertartást végzett. (89. kép) Horthy Miklós kormányzó Hóman Bálint miniszter közbenjárására már 1936-ban Székesfehérvárt jelölte meg az 1938. évi centenáris ünnepségek egyik központjául. A jeles események sorában a legkiemelkedőbbnek mindenképpen a kormányzó jelenlétében megtartott ünnepi országgyűlés91 tekinthető augusztus 18-án, melyen nemzeti ünneppé nyilvánították Szent István napját, augusztus 20-át.92 Az egész nap látványos ceremóniák kíséretében, hatalmas pompával, az ország és a város vezetőinek, egyházi főméltóságoknak a részvételével zajlott. Ezen a napon avatták fel hivatalosan a Romkertet és ekkor adták át az est fénypontjaként Sidló Ferenc Szent István királyt ábrázoló bronzszobrát. Összekötő kapocs múlt és jövő között A székesfehérvári Romkert kialakításának jelentőségét és az 1930-as években betöltött szerepét segíti megérteni, ha a korszak viszontagságos történelme felől is megközelítjük a kérdést. Az I. világháború után járunk, s annak mindennemű tragédiája élénken él a mindennapokban. Ezzel a háttérrel érthető meg igazán, mit is jelentett a harmincas években Szent István Szűz Mária-prépostsága és mit jelentett ebben a korban magának az államalapító királynak az alakja. Marosi Arnold a korszellemtől áthatottan így fogalmazott: „A székesfehérvári bazilika tehát köveivel összekötő kapocs a múlt és jövő között. Őrzője az ősi hagyományoknak és bölcsője kereszténységünknek, Nyugattal való kapcsolatunknak. Még romjaiban is úgy áll előttünk, mint kulturális értékeink gyűjtőlencséje, és a magyarság belőle kiinduló civilizációjának kisugárzója. [...] minden értékünket latba kell vetnünk, hogy mások előtt a megbecsülés, magunkban a nemzeti öntudat erősödése legyen osztályrészünk. Ezt kívánják szolgálni a székesfehérvári bazilika kiásott, zöld pázsittal, virágokkal körülvett romjai, a romkertet körülvevő árkádok magas kultúrát hirdető faragványos kövei és Szent Istvánnak a számára emelt mauzóleumban elhelyezett koporsója. Ezek a romok élő bizonyságai európai mivoltunknak, cáfolata a kulturátlanságunkról terjedt rágalmaknak.”93 Miért lehet múlt és jövő közötti összekötő kapocs István temploma? A magyarázat Szent István személyében rejlik. Majd húsz évvel a trianoni békeszerződés után járunk, amikorra már egyértelmű diplomáciai lépések történnek az elveszett országrészek visszaszerzése érdekében, amikor feléled a remény, hogy a határvonalakat politikai úton revideálni lehet, és amikora nyugati kapcsolataink (különösen Németországgal és Olaszországgal) szövetségekké szilárdulnak. Ezekben az időkben a példakép, az igazodási pont az államot megalapító uralkodó lesz, a Szent Istváni ország területi egységének visszaállítása pedig a hőn áhított cél. Ezért lehetséges az, hogy a Romkert létrehozásában a főszerepet végső soron a történelmi emlékezet ébrentartása kapta, amely különösen olyan korszakokban válik erőssé, amikor egy nemzet tragikus eseményeket él át, vagy veszélyeztetve érzi létét. így válik érthetővé, miért volt fontos gesztusa annak, hogy a mauzóleum Szent Istvánnal kezdődő uralkodói-portréinak sorába utolsóként Horthy Miklós képmása is odakerüljön - múlt és jelen ugyanis ezen a ponton ér össze: ily módon von tudatosan párhuzamot az ábrázolás a dicső történelmi múlt és a Horthy-rendszer politikai célkitűzései, az erőskezű államalapító és a revízióra törekvő kormányzó alakja között. A falkép az aktuálpolitikai tartalma miatt nem kerülhette el a későbbi korok ítéletét. Dercsényi Dezső írja visszaemlékezésében, hogy a háború utáni években kaptak egy levelet a várostól, melyben felszólítják a MOB-ot, intézkedjen 17
