Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Szent István városa önmagára eszmélt
ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját, szenior főnöke, Kari István Székesfehérvár első adófizetője, virilistája volt. Székesfehérvár törvényhatósági bizottságának 1929 óta örökös tagja, s így a város parlamentjének egyik legnagyobb tekintélyű, legbefolyásosabb személyisége. Szakmájának is kiváló képviselőjeként az ecetgyárosok országos szakmai szervezetének megbecsült alelnöki, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztségét is betöltötte. Az ő tekintélye, ismeretei, tapasztalatai és ismeretsége nagyban hozzájárult veje, Csitáry Emil kedvező fogadtatásához, kapcsolataihoz. Ebben a korszakban jött szinte divatba az, hogy Fehérvárért szorgalmas munkával kell tevékenykedni. Molnár Tibor visszaemlékezése szerint mindenki láthatta, hogy „a polgármester és a mérnöki hivatal szobái világosak a legtovább.”130 Csitáry polgármester mindennap, néha kétszer is végigsétált a Belvároson. Minden hibát észrevett, s azonnal intézkedett is. A polgármester erényének tudták a szigorú takarékosságot. Molnár Tibor szerint „a pénzt a város előtt álló nagy feladatokra fogta meg.”131 A központi iktatókönyvet mindennap végignézte, minden 20 pengőn felüli összeget vele kellett aláíratni. „Még ellenségei is elismerték — írta Cseh István — hogy puritán volt, sőt fukar. (Amit úgy kell értelmezni, hogy nagyon megnézte a garast, ha a város pénzét költötte.) Hogy agyondolgozta magát, és agyondolgoztatta a városi tisztviselőket.”132 A polgármester azonban megbecsülte a polgárok takarékosságát és áldozatvállalását is. Nekik mondott köszönetét 1938 elején azért a hat és fél millió pengőért, melyet a város közönsége 1932 óta az ünnepi készülődésre kölcsön felvétele nélkül fordított. A polgárok, még Csitáry ellenfelei is látták, hogy a sok erőfeszítés a városért folyik. Igen jól fogalmazta meg Cseh István azt a nehéz munkát, amit a polgármester érdemének tudtak: „Csitáry a semmiből épített. Boszorkányos bűvészkedéssel, mondanám, — ha nem tudnám, hogy másokkal építtetett. Nem adósságot csinált, nem vagyont áldozott föl, hanem megkereste azokat az intézőket, akiknek érdekük volt, hogy itt építsenek. Minisztériumokban kilincselt, kért, követelt, ajánlott; gyárakat csábított ide, helyi és országos intézményeket mozgósított, hogy építsenek. 0 is épített: modem és hasznos közvágóhidat, iskolákat, kultúrházat. S ő tudná csak felsorolni, hogy még mit (fel is kellene sorolni!).”133 1936-ban, az ünnepi év előkészületeit ecsetelve fogalmazta meg a polgármester: a sok munka „ 1938-ra nemcsak méltó keretet fog biztosítani az ünnepségek számára, hanem erős alapokat is rak le a jövő Székesfehérvára számára.”134 Székesfehérvár jelentőségének megnövekedése már 1936-ban érezhető volt. Ekkorra a tankerületi királyi főigazgatóság, az orvosi kamara és a tűzrendészeti kerület is székhelyet nyert Fehérváron, melynek hatására a város a „középfokú hatóságok székhelyeiül szereplő 8 város közé” sorolható.135 1937-ben így fogalmaztak a Magyar Városok és Vármegyék monográfiája Schneider Miklós—Dr. Juhász Viktor által írott Fejér vármegye című kötetében: „Az ősi koronázó város trónusában még nem ült olyan népszerű ember, mint Csitáiy Emil dr., akit az egész ország a polgármesterek mintaképének tekint.”136 A Mérnökök Országos Szövetsége Székesfehérvárott tartott tanulmányútja tapasztalatait a Városok Lapja hosszú 199
