Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár, a szép szobrok városa
1974-ben mint errefelé teljesen ismeretlent még engem is úgy igazítottak útba: — Menjen csak a meztelen szobor felé! Nem is lehetett így eltévedni. Ebben a szoborban nem a meztelenség volt a feltűnő azonban, hanem teljességgel szokatlan elhelyezése is, aminek minősítésére ma is a bravúros a legmegfelelőbb kifejezés. Éppen az elhelyezés kérdésében azonban összekapcsolódik a történet ismét a Szent István év nem kevésbé jelentős szobráéval, Sidló Ferenc Szent István emlékművével. Mint már említettem, a Szent István szobor Székesfehérváron való felállításáról már 1894-ben szó került, sőt a kezdeményezés már 1891-ben megjelent egy hírlapi polémia keretei között. 1894. november 26-ai fölhívásában Havranek József polgármester bejelentette, hogy „Szt. István első apostoli királyunk emlékszobrának az ezredéves ünnepély alkalmával városunk területén leendő felállítása tárgyában” a város az országgyűléshez fordult, és felhívta a polgárokat arra, hogy támogassák a kezdeményezést. 118 Csak az 1938-as ünnep hozta azonban a tervet megvalósítható közelségbe. Ekkor a szoborral kapcsolatosan úgy fogalmaztak, hogy az a nemzet ajándéka Székesfehérvár számára. Ennek előkészítéseként a Múzeumegyesület 1930-ban, majd 1932-ben is foglalkozott az emlékművel, igen előrelátóan a jövendő városrendezés szempontjából is, hiszen az általuk javasolt helyet, a Városház teret mindvégig szabadon szerették volna hagyni e szobor számára. Felkérték tehát a polgármestert, hasson oda, hogy a kisgyűlés mondja ki: „a Városházteret addig is, míg e tekintetben végérvényesen megállapodik, fenntartja a Szent István szobor számára és megóvja mindattól, ami e ten' véghezvitelében megakadályozná.”119 A szoborállítás tervét Hóman Bálint felvetésére Darányi miniszterelnök terjesztette a kormányzó elé, aki támogatta azt. E támogatásért a város törvényhatósága köszönetét fejezte ki. 1937. március 4-én leírták a pontos megrendelést is, amelynek megvalósításával 1937 januárjában Sidló Ferencet bízták meg: „A miniszterelnök az emlékművet a városháza előtti téren tervezi felállítani lovasszobor alakjában, mellékalakok és reliefek nélkül, másfélszeres természetes nagyságban, vörös márvány talapzaton.”120 A Szent István Szoborbizottság 1937 elején alakult Hóman Bálint vezetésével. A bizottsági tagok a szobor mintáját március 11-én tekintették meg Budapesten. Ekkor állapodtak meg abban, hogy a művész a végleges művet csak azután kezdi készíteni, amikor a helyét már eldöntötték. A helyszín kiválasztásához a Nemzeti Színház díszletműhelyében egy a tervezettel azonos nagyságú kulisszát készíttetnek, ezt viszik el a helyszínre, megnézendő: a Zichy ház előtt a járdánál, vagy a Püspökkút helyén álljon-e a szobor. Itt érdemes megjegyezni, hogy a papírmaséból készített, kasírozott szobormakett használata nem volt már újdonság, hiszen a Wathay-szobor tervezésekor 1935-ben is ilyet használtak. A szoborállítás ügye a kisgyűlés előtt kavart vitákat. A kormány 80 ezer pengős költségvállalását megnyugodva fogadták, de most az elhelyezés miatt támadt vita. Freud Manó bankigazgató joggal vetette fel, hogy a szobor számára kiszemelt hely, Boiy Jenő Püspökkútjának a helye nem felel meg, mert ekkor csak az lenne a szerepe, hogy a kocsik kerülgessék. Van is ebben a megjegyzésben igazság, hiszen ekkor még balra hajts volt, az európai gyakorlatnak megfelelő jobbkéz-szabályt csak 1941-ben vezették be Magyarországon. 190
