Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
MOST IS ITTEN MAGYAR ÚRI RENDEK MINDENÜNNEN FEHÉRVÁRRA MENTEK: FÖLESKÜDNI A KIRÁLYI SZENTNEK91 Az ünnep már reggel 9 órakor elkezdődött, hiszen ekkor pontifikálta Serédi hercegprímás az ünnepi nagymisét a Bazilikában. Itt köszönte meg a megyés püspök a Székesegyház bazilika rangra emelésének kezdeményezését. A hálaadó misén elsősorban a főpapi kar, a helyi előkelők, valamint a főtisztek jelentek meg, ahol a Bazilika ének- és zenekara Dohnányi Szegedi miséjét adta elő. Az összes eseményen részt vett a három Shvoy testvér: Lajos megyés püspök, István gyalogsági tábornok és Kálmán altábornagy, akkor országgyűlési képviselő is. Shvoy Kálmán emlékirataiban kitér a nyári hónapok legfinomabb társasági pletykájára is, amikor Albrecht főherceg és Bocskai Kata tanítónő „rangon aluli” házasságán élcelődtek. Az emlékező az ifjú hercegné néma csöndben lezajlott bevonulását az országgyűlési padsorok közé kínosnak ítélte. A helyiek is felfigyeltek persze a fogadtatásra, Kaály Nagy Lídia szerint azonban Bocskai Kata is törlesztett, amikor Imrédyné köszöntését nem fogadta. A közjogi esemény hivatalos résztvevőinek jó része gépkocsikon, 500 vendég pedig különvonaton érkezett délután 4 órakor, a vonat este fél tízkor indult vissza. Az utasaira várakozó több mint ezer autót a Simor utcában (Piac tér) parkoltatták, és itt helyezkedett el ágyúival a tüzérség is. Márai Sándor felfigyelt a helyiek és idegenek nagy várakozására: „Az utcákon csendes tömegek és a csendben megcsörren az idegen, német, olasz, angol és francia szó. Ez a székesfehérvári idegenjárás különösen jelentős e napon. Szent István ünnepi évének záróünnepélyén felvonulnak a külföldi csoportok, s látnak valamit a régi magyar városban, észlelnek egy tüneményt, ami a turista számára nem mindennapos élmény; szemtanúi a pillanatnak, mikor egy nemzet emlékezik múltjára s az emlékezésből erőt merít a jelen és a jövő feladataihoz... Egy nemzet él és emlékezik: s milyen nemes, méltó és nagyszerű keretben emlékezik! A város csendes az emlékezés órájában.”92 A várható időjárás, mint minden szabadtéri rendezvény örök bizonytalansági tényezője az ünnepi reggel egyik fő beszédtémája lehetett. „A délelőtti órákban — írta emlékirataiban a polgármester — még vigasztalanul esett az eső és áztatta a gyönyörűen felékesített városházi udvart, az országgyűlés tervezett színhelyét. Már arra kellett gondolnunk, hogy a színház igénybevételére kényszerülünk, amikor a déli órákban Salzburgból megkaptuk a várvavárt telefonértesítést, amely szerint ott már több mint 2 órája megszűnt az esőzés és gyönyörű napsütés van. Valóban itt is megszűnt az eső, napsütésbe borult a város, mire a kormányzó és családja az országgyűlésre megérkezett, már semmi sem emlékeztette a délelőtti kegyetlen időjárásra.”93 Az ünnepi országgyűlésen résztvevők természetesen nem annyira a nagy létszámmal, hanem inkább előkelőségükkel, fontosságukkal váltották ki az érdeklődést. Ennyiben tehát a három nagy 1938. évi fehérvári országos ünnepség különbözik. A vitézavatás vonzotta a legszélesebb — földrajzilag is legkiteijedtebb — résztvevői kört, hiszen ide érkeztek az ország minden részéről az ez évben avatandók és családjaik. A Szent 178
