Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
Június 26-án, vasárnap a reggel 6 órai zenés ébresztő után a Boldogasszony téren gyülekeztek a katolikus dalosok reggeli ünnepi misére, ekkor az összkar Vaszy Viktor, zeneművészeti főiskolai tanár vezényletével az Ali hol vagy magyarok... kezdetű éneket és a Himnuszt énekelte. A református és az evangélikus vendégek is istentisztelettel kezdték a napot, majd a térre érkeztek. A koszorúslányok az összes énekkar zászlójára egyszerre kötötték fel Székesfehérvár jelképeként a piros-kék szalagot, majd megkezdődött a verseny. A versenyprogramokat kategóriánként a Szent István teremben, az Árpád moziban (Árpád fürdő), a leánygimnázium tornatermében (mai Teleki Gimnázium), a Zárdában (Szent Imre iskola), a Ciszterci Gimnázium dísztermében illetve a Szent István Központi Elemi Iskola tornatermében (Széna téri iskola) értékelte a zsűri. A verseny felmenő rendszerű volt. Példaként a székesfehérvári Iparos Dalárdát hozhatjuk fel, akik az Árpád mozi színpadán az ezüstérmes csoportban győztek, így nyertek jogot arra, hogy a következőkben az aranyérmesek között szerepeljenek. Az Iparoskor Dalárdája 1921-ben alakult, a város műkedvelő zenei életének egyik meghatározó együttese lett. Történetükre néhány mondat erejéig azért is érdemes kitérni, mert a múzeum gyűjteménye őrzi 1933-ban készült szép csoportképüket. Ezen a képen látható az a zászló, melyet 1885-ben az Iparos Ifjúság Onképző Köre és Segélyegylete számára készíttettek, s 1925-ben újra használatba vett a dalárda, miután zászló nélkül országos versenyekre nem mehettek. A XXIII. Országos Dalosversenyen, 1933. július 1-2-án a budapesti Király Színházban az együttes ezüstserleget nyert, melynek ünnepélyes és lelkes felavatásakor, 1933. július 14-én készült a dalárdát ábrázoló kép (230.). Ekkor az Iparoskör elnöke Montskó Ferenc, a dalárda elnöke Schmidt István, karnagya Szabó István volt. 1938-ban az Iparos Dalárdát a győzelemre a Szabó Istvánt 1937-ben felváltó Szemere Gyula karnagy vezette, koszorúslányuk Asztalos Erzsébet, Asztalos Géza hentesmester lánya volt, akit a dalárda „a versenynap előestéjén lampionos szerenáddal üdvözölt.”84 Az 1938. évi június 26-án a nap fénypontja a délután 5 órakor kezdődő díszhangverseny volt, melyen a csapat győztesek szerepeltek, s amit a rádió is közvetített, sőt róla hangos híradófilm is készült. Ekkor a koszorúslányok koszorúkkal díszítették a zászlókat. A gálaműsoron többek között két Bárdos mű, két Kodály mű, három Országh Tivadar szerzemény, Ádám Jenő, Farkas Ferenc, Bartók Béla, Vásárhelyi Zoltán és Sztára Sándor egy-egy műve szerepelt. Este 8 órakor osztották ki a díjakat. A helyi sajtó többször kiemelte, hogy Székesfehérvárról egyetlen énekkar se ment el üres kézzel, sőt igen értékes díjakat sikerült különböző felajánlásokból beszerezni, amelyeket a Deák Testvérek áruháza (ma Átrium) kirakatában mutattak be. Külön érdekesség volt, hogy a legmagasabb kategória, az úgynevezett Királydíj győztese a díj alapításától, 1911-től Bory Jenő erre a célra készített Tinódi Lantos Sebestyént ábrázoló 9 kilós ezüst szobrát kapta. A díjalapítók közé ekkor iratkozott fel Székesfehérvár városa is: Szent István lovas szobrát ábrázoló örökös vándordíját alapított a jubileumi év tiszteletére. Érdekes adalékkal szolgál a Királydíj megbecsülésére egy 1938-ra datált fénykép, melyen a Veszprémben erre az alkalomra rendezett bál résztvevőit láthatjuk (217.). Este 9 órakor vacsora volt a dalosok részére a Magyar Király Szállóban, majd az éjszakába nyúló hazautazás következett. A vendégek elhelyezése az előző 173 T
