Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
A hétfői ünnepségen a Testnevelési Főiskola tornászcsapatai is bemutatkoztak, különösen a hölgytomász-válogatott talajtoma és korlátgyakorlatai arattak sikert. Róluk szólva az újságíró megjegyezte, hogy ezek már artista produkciónak is beillettek. A ragyogó nap sajnos csúnya nyári záporral fejeződött be. Talán éppen ezért maradt meg ez az esemény Noll Ilona emlékezetében. Öt, mint Hübner András ügyvédi irodájának első kisasszonyát ugyanis a végtelenül udvarias és közvetlen, s emiatt népszerű főispán, gróf Széchényi Viktor vitte haza autóján a Szabó palotába: „nehogy a szép fehér szandál sáros legyen”. DALOSOK Június 25-26-án a Magyar Dalosszövetség XXV. jubileumi dalosversenyére és díszközgyűlésére került sor. A versenyre 166 dalegyesület, azaz több mint tízezer ember nevezett, akik négy különvonaton, menetrend szerinti vonatokon, autóbuszokon, sőt a közeli megyebeliek lovas kocsikon érkeztek. A vasútállomáson illetve a vámházaknál fogadták az érkezőket. Az ünnepség szervezésének és lebonyolításának idejére a helyi megbízottak a Jókai utcában, a Városi Zeneiskola földszintjén szervezőirodát állítottak fel, itt árusították a jegyeket is, 20 és 50 fillérért. A díszközgyűlés 25-én volt a Városházán, utána koszorúzás az Országzászlónál és a hősi emlékműnél. Fél hétkor egyházzenei hangverseny volt a Székesegyházban, melyen a Városi Dalkör is szerepelt régi karnagya Országh Tivadar vezényletével. Itt azoknak a koszorúslányoknak is részt kellett venni, akiknek dalárdái még nem érkeztek meg, ők képviselték az úton lévő vendégeket. A koszorúslányok a vendégek háziasszonyai, kísérői voltak, akiket megbecsülésből osztottak be az egyes dalárdákhoz, s akik díszes, magyaros öltözékben haladtak a rendezvényeken a dalárdák zászlaja mellett. Érdekes, hogy ezekben az években a dalárdáknak még vőfélyük is volt, a tagok közül választott fiatalember, aki szintén a menet élén haladt, a zászló mellett. Ez volt a rendezőség előzetes elképzeléseinek megfelelő felállás, tehát a lakodalmi menet mintája ekkor még valószínűleg széleskörűen szokásban volt az ünnepélyeken. Bizonyítja e szokás meglétét Pattantyús-Ábrahám filmje is. Beszéltem egykori vőféllyel, Kneifel Ferenc személyében, aki a Serényi Emma vezette fehérvári vegyeskar 1939-es kassai vendégszereplésén töltötte be ezt a tisztséget, sőt ottani koszorúslányuktól utóbb még fényképet is kapott endékbe. Este a dalárdák lampionos felvonulással adtak szerenádot koszorúslányaiknak és az előkelőségeknek. A szerenáddal megtiszteltek közül négyen eleve lemondtak erről a kitüntetésről, ám még így is nyolc helyi vezető és dr. Ripka Ferenc, a dalosszövetség országos elnöke, Budapest nyugalmazott polgármestere ablaka alatt szárnyalt a szerenád. Kaály Nagy Lídia még ma is csillogó szemmel emlékszik arra, hogy a rendőrkapitány lánya lévén: „mi is kaptunk szerenádot.” A Megyeháza épületének bal oldalán a főispánt, jobb oldalán pedig dr. Ecsedy Havranek József alispánt köszöntötték a dalosok. „Dalmámoros diákvárosok kedves, felhőtlen hangulata hazudta rá magát egy éjszakára a vén nyárspolgári Fehérvár utcáira. A magyar dal megfiatalította a szíveket... ”— írta vitéz dr. Szarka Géza és vitéz Láng István.83 172
