Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)

Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király

felé. Az aranyvonat este 7 órakor robogott el Székesfehérvárról. Csupán a történet teljessége kedvéért említem itt meg, hogy a Szent Jobb országjárása 1939-ben folytatódott, s április 29-én, Veszprém felé haladtában az Aranyvonat ismét megállt Székesfehérváron. Ekkor újra felolvasták az előző évi látogatás alkalmával Shvoy püspök által elmondott felajánlási imát.

„Körülbelül 800 toliforgó lebeg a sorfalat álló növendékek Bocskay sapkáján. Máskor valóságos erdő, most egészen elveszünk abban a néptengerben, amely fogyni nem akaró zárt sorokban vonul el előttünk...” - írta Plavits M. Fremiota nővér, a Ferenc József Nőnevelő Intézet földrajz-természetrajz tanára a temetésről az iskola értesítőjében.77 Bizony, nem volt egyszerű feladat ennek az ünnepnek a megszervezése! Csitáry polgármester így írt erről: „A Szent Jobb és a (Székesfehérváron őrzött) koponya ereklye összetalálkozásának örömére rendezett nagyszabású megyei hódoló ünnepségen, amelyen közel 50 ezer ember vett részt, a vármegyei arisztokrácia élén József királyi herceg, tábornagy háziezredünk egykori legendás parancsnoka is megjelent, és én adtam neki szállást otthonomban, hogy át tudjon öltözködni. Ez könnyen megtörténhetett, mert családommal a szőlőhegyi villánkban nyaraltunk.”78

Mint láttuk, az előkelőségek elhelyezése is gondot okozott. A megyei arisztokrácia a főispán, a főpapok és kíséretük a püspök vendégei voltak. A pápai nuncius és Lichtenstein herceg és felesége, Erzsébet Amália hercegnő az ünnepségek szünetében megtekintette a megszépült várost és a városházát. Lichtenstein akkori uralkodó hercegének sokat mondhatott ez a látvány, hiszen 1902 és 1910 között, mint ulánus kapitány, székesfehérvári lakos volt.

A sok vendég elhelyezése és útbaigazítása a vidéki erőkkel megerősített rendőrség feladata volt, s ennek meg is felelt, hiszen „a kolosszális tömegek dacára semmi zavaró momentum nem állott elő.”79 A rendőrség állományának Széchényi főispán mondott köszönetét az ünnepségek után „abból az alkalomból, hogy a június elsejei ünnepségek a legpéldásabb rendben, kitűnően vezetve és tapintatosan irányítva lefolytak.”80 A 36 tagú mentős készültségnek azonban 800 esetben akadt munkája, egy személyt kellett kórházba szállítani. Sokkal prózaibb szervezési gondokról is beszámolt Láng Hugó: „Édesapám, Láng István forgatókönyve igen vaskos kötet volt. Tartalmazott az útvonal biztosításától kezdve minden apró részletet, egészen addig, hogy ki fog rendet csinálni a lovasbandériumok elvonulása után?” Itt persze nem a lovasok jelentették a gondot!

Ebédelési lehetőséget azok vehettek igénybe, akik a jegyüket előre megváltották, ezen a napon a vendéglők az ő számukra főztek, csak ebédjeggyel lehetett fizetni. A többiek a mellékutcákban felállított lacikonyháknál ehettek.

Iiéjj Valéria így emlékezett az édesapja Arany Pontyhoz címzett vendéglőjében eltöltött ünnepre: „A rendező bizottság előtte végiglátogatta és osztályokba sorolta a vendéglőket. A mi kis vendéglőnk a kisebb városok küldöttségeit fogadta, ide voltak beosztva Budafok, Martonvásár, Csongrád, Szentes és Karcag küldöttei. Komoly feladat volt nálunk leültetni, és kulturáltan kiszolgálni ezt a 150-200 embert. A Szent Jobb-ünnepség előtt már egész héten folyt a munka nálunk is és a téren is, hiszen, a nagy szabadtéri oltár a házunk előtt állt. Külön gondot okozott a szervezőknek, hogy a vendéglő épület, amely a város tu-170