Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
töltöttek meg. Vallásos, közhasznú és egyéni tárgyak szerint való csoportosításban pedig értékes lélektani eredménnyel és tanulsággal szolgáltak.”68 Dr. Baróth Ernő még ma is élénken emlékszik a zsebvizsgálat termére, ahová mint cserkészt teremőrnek osztották be. Nevetve mesélte nekem, hogy a „zsebekben” persze szerelmes levél is volt, méghozzá verses is. Mihályi Gyuláné, aki akkor volt képzős diák, büszkén mutatta a kiállításon való részvétele okán kapott emléklapot, mely egy lapja vesztett, háborús sérült bizonyítványában csodával határos módon maradt meg. Bándy Jánosné hat évesen látta a kiállítást, de még ma is jól emlékszik a zsebvizsgálat termére, amit ma is szenzációs ötletnek tart. A zsebmúzeum országos feltűnést keltett. Az egyik középiskola tanárai előre megbeszélve február 14-én fél kilenckor tartották a zsebvizsgálatot. Az eredmény a Szarka Géza - Láng István szerzőpárost is megihlette: „íme a 12 éves tanuló zseb-leltára: színes golyók, csiga, boxos skatulya, csúzli, játékpisztoly, lakat, szentkép, csavarok és a székesfehérvári tiszti vitézi bál táncrendjének fedőlapja. . .Gyűjtési szenvedély cél nélkül. A serdülőkorban már megjelenik az én: a tükör, bicska, a fésű és a valódi egyiptomi álmoskönyv. A 17-18 éves ifjú zsebében meg felbukkan a más: amatőrképek egy leányról. Aztán cigaretta és körömolló. Névjegy és iskolai puska. (Istenem, mi annak idején a mandzsettánkra írtuk az algebrai levezetéseket, de hát a mai ifjúság nem visel mandzsettát...) Néhány zsebből szentkép és rózsafüzér kerül elő és csak egyetlen egy zseb tartalmaz sajátkészítésű verset ezzel a bús címmel, hogy Eltévesztettem a házszámot.”63 Az egykori szavalókórus (162, 177.) két résztvevőjével is sikerült beszélnem. Dr. Láng Jenő még ma is tudja az itt előadott Sajó Sándor verset (címe: Magyarnak lenni). Dr. Kulcsár Jánosné kitűnően emlékszik Kovács Tibor fiatal tanárra, aki igen nagy tehetséggel tanította be a verset: „Az iskola előtti, akkor száraz medencében állott fel a szavalókórus a leánygimnázium, a Ciszterci Gimnázium és az állami gimnázium tanulóiból. Nekünk kellett éljenezni akkor is, amikor a kiállítás megtekintése után kijöttek a miniszterek a kormányzónéval az épületből. Mi összebeszéltünk és azt skandáltuk: él-jen, szüne-tet! Hóman ránk mosolygott és két nap múlva megjött a rendelet, hogy adott egy nap szünetet. Olyan boldogok voltunk, hiszen azt gondoltuk, hogy ezt mi vívtuk ki!” Meg is jegyezték a diákok, hogy a miniszter „igen nagyot nőtt a szemünkben, hogy felelősségteljes tiszte mellett, a fekete díszmagyar alatt ott dobogott a diákszív is.” A tankerületi főigazgatók országos értekezlete után, 1938. május 8-án adták elő először a szavalókórus műsorát a Városháza díszudvarán, ott, ahol a legjobban hatott. Dr. Kulcsár Jánosné szerint itt szólt igazán: „A kórust a helybeli katonazenekar festette alá, Fricsay Richárd karnagy vezetésével, Liszt Ferenc második magyar rapszódiájával. Kovács Tibor a városháza udvarán felállított kórust oly nagyszerű érzékkel rendezte el, hogy a remek akusztikával rendelkező falak a halk szoprán és bariton szólamok után, a fiúk mély basszusát hátborzongatóan verte vissza. A hatás óriási volt.” A szavalókórus szereplését, mint az év újdonságát Szarka Géza és Láng István könyve is többször szóba hozza: „A hangdinamikának a tartalmi mondanivalóhoz és a mű belső ritmusához való igazodása, a hangszínek művészi keverése s nem utolsó sorban maga a tömeg-hanghatás új, drámai átélető erőt kölcsönzött a sokszor hallott költeményeknek. ”w A hatás az egykorú hallgatók szerint is erre épült, hiszen a három gimnázium fiatalságából válogatott kórus négyszáz tagú 164
