Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár nekünk magyaroknak a városok városa
A Belváros rendezésének mintaszerű alkotása volt a mai Városháza tömbjének kialakítása. Ma a Városháza hangulatos lépcsőkön, dombra futó utcákon teljesen körbejárható, s ez a kis séta lehetővé teszi számunkra, hogy olyan fontos műemlékeket, mint a Székesegyház és a Szent Anna kápolna megtekintsünk. A székesegyház restaurálása, az altemplom rendezésével, a bejárata előtti tér és a hősi emlékmű befejezésével járt együtt. Hiszen a Pásztor-Hikisch kompozíció a Fekvő katonával vált teljessé, amit viszont a csak a Szigethy ház lebontásával kialakított térben állíthattak fel (110-111, 114.). Ekkor alakult ki tehát a Hősök tere. Az I. világháborús hősi emlékmű azon részét, amely tulajdonképpen a Szent István Székesegyház altemplomának kapudísze, 1929-ben állították fel. Pásztor János szobra, Hikisch Rezső építészeti terve és Havranek Antal kőfaragó munkája látható itt Ady Endre versidézetével: „Be szép ilyen végzetes néppel ugyanannak tudni magunkat”34. Fehérváron él az a vélemény, hogy ez az egyetlen köztéren olvasható Ady idézet. A fekvő katona szobrát, Pásztor János munkáját a Csitáry polgármester által tervezett szarkofágon 1938 májusában avatták, de a fej megsérült, így a szobrot a következő évben kicserélték. A szobor és az egész kompozíció sorsa a II. világháború alatt és után sem lett kevésbé mozgalmas. A székesegyház restaurálása azt a várakozást is tükrözte, hogy a kormányfőtanácsosi címmel frissen kitüntetett Marosi Arnold múzeumigazgató (31 ) 1931. évi kezdeményezése nyomán a polgármester el szerette volna érni III. Béla és felesége földi maradványinak hazaszállítását. A törekvést maga Hóman Bálint is támogatta, amikor 1933-ban Marosi Arnold „a bazilika területén talált királyi sírok visszaszerzésére irányuló indítványát terjesztette elő”35. A királysírok visszahozatala egyébként már Zavaros polgármesternek is kedves terve volt. A nagy terv nem sikerült, — bár a Székesfehérvári Friss Újság már lelkes cikkekben számolt be a hamvak hazahozataláról folyó tárgyalásokról — csupán a sírládák eredeti kemény mészkő darabjai kerültek vissza: „Visszakaptuk a nagy király, III. Béla és felesége eredeti, vörös márvány koporsóját, amelynek alsó lapján a hullasav révén gyönyörűen kirajzolódott a királyi házaspár alakja. (így is látható, hogy III. Béla milyen hatalmas ember volt.) Ezeket a koporsókat a székesegyház altemplomába helyeztük, a koporsók alsó lapjait, üvegfal alatt. Az altemplomot, hol húsvétkor Krisztus koporsóját is tartják, igen szépen helyrehoztuk. A falain az első világháború és a román megszállás székesfehérvári áldozatainak nevét tüntettük fel.”36 A templom külsejének megújítását a kegyúr, Székesfehérvár város, a belső restaurálását a belvárosi egyházközség végeztette el, összesen mintegy 160 ezer pengőért. A VÁROSHÁZA ÁTÉPÍTÉSE A Városháza tömbje, abban az értelemben, hogy a város 1912-ben (az új Városháza terveztetésének 40. évében) megvette a Zichy palotát, az Obermayer házat, a Kunze házat és a Bierbauer házat, tulajdonjogilag lényegében egységes volt. Korántsem volt az azonban építészetileg. Hangos volt a Városháza a helyhiányról, a hivatalok méltatlan elhelyezéséről és eldugottságáról szóló panaszoktól. Az idők folyamán felmerült az eredeti Városházára második emelet építése, új helyen, sőt helyeken új épületek emelése, vagy pl. a Felmayer-ház és gyár, illetve a Magyar Király Szálló erre a célra 152
