150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
A királysírok fellelésének irodalmi visszhangja A királysírok híre ihlette Garay János: Síri hang az élőkhöz című versét60 , amelyben az ősök ereklyéit is a kortársak lelkesítésére kívánja felhasználni a szabadság kivívása érdekében: „... apáid sírja azért nyílt meg neked, Hogy a holtnak láttára feldobbanjon szíved, Nem, mert talán király volt, de oly kornak fia, Melyben dicső, szabad s független volt e haza." Érdekes és jellemző, hogy az új király, Ferenc József, akinek trónralépését a magyar országgyűlés nem ismerte el többszörösen is érintett a versben. A negyedik versszak az eredeti versben "a hitszegő király hitetlenségeit" ostorozza, a hatodik versszakban pedig azt a tényt: „Hogy hűtelen királya megszegve szent hitét, elárulá, eladta, pusztítja ős népét," A verset munkájában a csontleletek első antropológus vizsgálója, Török Aurél is függelékben közölte értekezésében61 , de az akkori királyra is kompromittáló részeket szemérmesen kipontozta. Nem véletlenül, hiszen a király akkor is I. Ferenc József volt, és a csontok vizsgálata után 1898. október 21-én -éppen száz évvel ezelőtt- történt meg a király által elrendelt és 25 ezer forinttal finanszírozott sokadik temetés, most már a budai Mátyás templom Szentháromság kápolnájában62. Ezek a sírok ma is itt látogathatók, az eredeti szarkofágok viszont az 1938-as ünnepségek tiszteletére Székesfehérvárra kerültek vissza a Bazilika altemplomába63 . A lelkesült hangulatról, amelyben a verset írta Garay egy Petőfinek írott levelében számol be 1848. december 25-én64 . Itt immár prózában tér ki a sírokkal kapcsolatos véleményére: "holnapután tudóstárilag vagyunk meghíva a Múzeumba a sz.-fehérvári ősemlék megnézésére. Engem, ki őseink nagy kora iránt annyi kegyelettel viseltetem, előre öröm tölt el, hogy egy Árpád-királyt - ha csak csontvázában is látandók, - nem tán azért, mert király, hanem mert oly korból való magyar, melyben e nemzet szabad, független és nagy volt. Bár csontjaiból oly miasma terjedne elkorcsosult levegőnkre, mely mindnyájunkat szabadság lázba ejtene!" Petőfi ekkor Debrecenben a Színház utca 2555. szám alatt lakott, s december 15. óta Zoltán fia születésével volt elsősorban elfoglalva. Sajnos Garayhoz írott levelei nem maradtak ránk65, mégis ismerjük a királysírral kapcsolatos vélekedését. A történelemre vonatkozó jegyzetei között talált 1849. január 12-i feljegyzésében természetesen egészen másként, igazi republikánushoz méltóan vélekedik: "Több század óta feledve volt a hely, hová hajdan a királyokat temették Székesfejérvárott. 1848. vége felé meglelek a sírboltot s benne két Árpád-király csontjait. Ez csak egy évvel is előbb, nemzeti ünnep lett volna; most egy pár régiség-kedvelő tudóst kivéve, 60 Garay, 1956. 135-136.; idézi Török, 1894. 156-157. 61 Török, 1894. 154-157. 62 Forster, 1900. 269-270.; 276.; és Békefi Rémig dr., 1900. 279-292. 63 Kégli, 1987. 14.; Buzinkay, 1986. 91. 64 Petőfi, 1974. 529-530. idézi Török 1894. 155-156.; Buzinkay 1986. 47. 65 Petőfi, 1964.457. 32
