150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

A sarkantyúpár Jó minőségű ezüstből készült. Lemezből kovácsolt, hullámosan hajlított szárainak két vége visszahajtott, elől egy - egy csepp alakú, hegyes gombbal. Csak újrakonzerválásukat végeztem, a fentiek szerint. A sarkantyúpár méretei: Hossza: 103 m Anna királyné koronája "Arannyal futtatott négy egyenkarú kereszttel ékes, nyílt sárgaréz koronka" (Érdy János).33 Az Antiochiai Anna sírjában talált korona szintén halotti ékszer. Zárt pántkorona, négy egyenlő, kifelé szélesedő szárú ékszer. Zárt pántkorona, négy egyenlő, kifelé szélesedő szárú, a szárak közt karéjosan ívelt kereszttel (14. kép). A pánt és a keresztek lemezeinek anyaga aranyozott ezüst. Már Loczka József 1898-as vizsgálata kimutatta, hogy az ezüst III. Béla koronájával megegyező finomságú, és rajta századmilliméterben mérhető, vastagnak mondható, igen jó minőségű tüziaranyozás van. A pánt körré hajlított lemezének összeérő végei ma már nincsenek meg. A keresztek V lakú talpát a belső oldalon három-három félgömbfejű szegeccsel rögzítették a pánthoz. A korona kiterített rajzán (15. kép) jól látható a keresztek rögzítése és a károsodás foka - különösen a 2. számú keresztnél. Feltehetően ez a rész nyugodott a tarkó alatt. A korona ma már merev, oválisra deformálódott lemezének ez az egyik rövidebb oldala. A szegecselések közül ma egyik sem eredeti, a XII. századiak közül csak két szegecs feje van meg. Varsányi János korabeli rajza (16. kép) bizonyítja, hogy a koronát 1848-ban egészben emelték ki, Érdy is így leltározta be 1848. december 3-án. 1853-ban ugyanezt a rajzot közlik (1.21. jegyzet). 14. kép Érdy János bejegyzése... i. m. (1. jegyzet) 67. lap, 64. tétel 54