150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
A halotti jelvényekről és azok jelentőségéről Magyarországon III. Béla és felesége sírja az egyetlen hitelesen feltárt királysír. A középkori Európában a királyi temetkezéseknek nem voltak írott szabályai. A használatban lévő uralkodói jelvényeket nem temették el, hanem házi vagy halotti koronát helyeztek a sírba. A királyi kincstárból kiemelt házikorona főként a XIII. századtól lelhető fel királysírokban, ez szerényebb, nem ünnepélyes alkalmakra használt ékszer volt. A halotti korona a halál beállta és a temetés időpontja közötti időben készült,jelképes hatalmi jelvény, amely csak a sírba helyezésre szolgált. Általában egyszerű pántkorona, csak keresztek vagy elnagyolt liliomok ékítik. Teljesen hasonlót láthatunk a vörösmárványból faragott, XII. századi kalocsai királyfejen is. Európában a XI-XIV. századi feltárt királysírokból mindössze 17 korona ismeretes, ebből 10 halotti korona, a többi házi. III. Béla király sírja valamennyi között a leggazdagabb, hiszen csak 5 királyi sír van, amely koronán, gyürün, melltűn, ruhamaradványokon kívül más leletet is tartalmaz: jogart, országalmát, sarkantyút. Csak III. Bélának van kardja, feszülete, mellkeresztje is.16 E kiemelkedően gazdag királyi sírlelet-együttes a következő darabokból áll: korona, kard, jogar, karperec, sarkantyúpár (csak halotti jelvények, jelképes, csak a sírba tételre készült tárgyak), méreggyűrü, mellkereszt, körmeneti kereszt.17 A jogart T. Bruder Katalin restaurálta. A tárgyak restaurálása III. Béla koronája "Fején négy egyenkarú kereszttel ékes, rósz ezüst nyílt koronka" (Érdy János)".18 A III. Béla sírjában talált korona a halotti koronák jellegzetes példája, jól mutatja ezt díszítetlensége, "szögletesre" sikerült, hevenyészett kivitele, aranyozatlansága, és az, hogy "csak ezüstből" készült. Zárt pántkorona, négy egyenlő, kifele szélesedő szárú, Mária-kereszttel, melyeket téglány alakú alsó szélüknél két - két laposfejű szegeccsel rögzítettek az abroncsra. A pánt körré hajlított lemezének egymásra lapolódó két végét három szintén laposra kalapált fejű szegecs fogja össze. Az egész tehát egyszerű lemezmunka. A keresztek szárainak találkozásánál a vágóeszköz túlszaladásának nyomai jól láthatók (5. kép). A sietve dolgozó ötvösnek vagy ideje nem volt eltüntetni, vagy nem is tartotta fontosnak. Anyagát a vonatkozó irodalom "rosszezüst"-nek mondja. Ellentmond ennek, hogy már Loczka József múzeumi vegyész megállapította 1898-ban, hogy a korona anyaga sok ezüstöt és kevés rezet tartalmaz.19 Az ő idejében a technika fejlettsége még csak cseppelemzésre adott lehetőséget. A mostani restaurálás alkalmával az elemzést elektronsugaras mikroanalízissel dr. Tóth Attila végezte az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében. Ennek alapján dr. Járó Márta múzeumunk vegyésze fémvizsgálati jegyzőkönyvében 16 Kovács Éva: III.Béla és Antiochiai Anna halotti jelvényei, Művészettörténeti Értesítő 1972. 11. p., Feuerné Tóth Rózsa: V. István király sírja a Margit szigeti Domonkos apácakolostor templomában, Budapest régiségei XXI., 1964. 115-128. pp. táblázat 119. p. 17 III. Béla halotti ékszereinek leltári számai: korona - 64/1848. 2.b., g., jogar 64/1848. 2.h., kard 64/1848. 2.i., sarkantyúpár 64/1848. 2.k. 18 u. a. mint az 1. jegyzet 19 Czobor im. 207. p. 42
