150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
HUTAI GÁBOR III. BÉLA KIRÁLY ÉS ANTIOCHIAI ANNA SÍRLELETEINEK RESTAURÁLÁSAIRÓL Az egykori székesfehérvári Bazilika területén került elő 1848-ban III. Béla (1173-1196) és első felesége, Antiochiai Anna (+ 1184) sírja; máig az egyetlen hitelesen feltárt, és biztonsággal azonosított magyar királyi temetkezés. Halotti jelvények - többszöri áthelyezés után - a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításában kerültek a közönség elé 1967-ben. A tárolás és a bemutatás során keletkezett rongálódások tették szükségessé 1996-ban a király halotti ékszereinek újrarestaurálását. Elvégeztem a korona újbóli rekonstruálását, eredeti méretre való visszaállítását. Elvégeztem a korona újbóli rekonstruálását, eredeti méretre való visszaállítását. Restaurálnom és újrakonzerválnom kellett a kardot, amelynek vége és markolatgombja darabokra törve került hozzám. Felújítottam a karperec rekonstrukcióját, a sarkantyú konzerválását. Megtisztítottam és megragasztottam a bizánci mellkeresztet. A leletek történetéről: A két vörösmárvány koporsó, amely a királyi pár földi maradványait rejtette, a székesfehérvári Püspöki palota udvarán végzett csatornázási munkák során bukkant elő. E területen állott a Szent István királyunk által alapított székesegyház, amely évszázadokon át a magyar királyok koronázó és temetkező helye volt. Érdy János, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre 1848. decemberében a Honvédelmi Bizottmány utasítására ásatásokat folytatott a helyszínen, a leleteket a múzeumba hozatta és még abban a hónapban bevezette a szerzeményezési naplóba.1 Varsányi János mérnök a feltárás során készített szép és pontos rajzai támpontul szolgálnak a tárgyak mai restaurálásához is (1. kép). Az év december 27-én már bemutatták a szakértőknek e kiemelkedő leleteket a múzeum egyik termében." A beleltározott tárgyak a kőtárban összeállított márványkoporsókkal és a csontokkal együtt az azt követő évtizedekben múzeumunkban őrizték. 1862-ben gróf Pálffy Móric királyi helytartó rendelkezése szerint a "budavári főtemplom kriptájában, koporsókba rakva, illő módon" elhelyezték a csontokat. Az "...ékszerek azonban továbbra is a Nemzeti Múzeum Régiségtárában, a nemzet tulajdonát képező egyéb kincsek között a látogató közönség részére üvegszekrényekben közszemlére kitéve maradtak".4 A tárgyakat bemutatták 1884-ben, a Budapesten rendezett Ötvösmű-kiállításon." A koronák romlott állapota miatt azonban 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállításra már nem engedte át a 1 Érdy János bejegyzése a Nemzeti Múzeum Szerzeményezési naplójában. 1848. 58. lap (MNM Adattár) 1. függelék 1-2-3. ' 2 Czobor Béla : III.Béla és hitvese halotti ékszerei; III. Béla Magyar király emlékezete, szerk.: Forster Gyula, Budapest, 1900. 207. p. 3 Gróf Pálffy Móric királyi helytartó leirata Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgatóságának 1862. június 6-án, 11354. (MNM Középkori Főosztály, Irattár 1862/396) Érdy sajátkezű feljegyzése. 1. függ. 4. 4 Czobor im. 207. p. 5 A magyar történeti ötvösmü-kiállítás lajstroma 1884. Budapest 36
